Növekvő észak-dél különbségek?
Kérdéses ugyanis, hogy a szegénység globális visszaszorulása a fejlett országok tevékenységének hatására, vagy annak ellenére történik meg. A transzatlanti piac keresletet teremt, emellett pedig átvehető és lemásolható innovációkat is létrehoz, amelyeknek köszönhetően a fejlődő országoknak már nem kell az ipari fejlődés minden hagyományos szakaszát végigjárniuk. Az afrikai gazdaságban például a mobilbankolás és a napenergia egyre olcsóbb megoldásai olyan területeket hódítanak meg, amelyek sosem láttak bankot vagy energiahálózatot.
Ezzel a fejlődő országok visszaadnak valamit abból amit „elvettek”: két neves közgazdász szerint a gyarmatosítási projektet megelőzően,
ötszáz évvel ezelőtt a szegény és gazdag országok között maximum négyszeres jövedelmi különbség létezett, amely napjainkra negyvenszeresre nőtt, és ebben az európai gyarmatosítás a felelős.
A szegény országok gazdasági fejlődésének akadályozása ma is mindennapos gyakorlat a gazdagok részéről: Jason Hickel januári cikkében bemutatja, hogy minden egy dollár fejlődő országokba áramló segélyért közvetetten huszonnégy dollárt kényszerülnek fizetni a fejlődő országok. Míg ugyanis a nyugati nagyvállalatok trükkök százaival a nemzetközi kereskedelmi rendszeren keresztül kerülik meg a perifériaországokban való adózást, a fejlett országok már csak a kétes módon megszerzett jövedelmeik egy töredékét juttatják vissza, adakozó színben tüntetve fel magukat.
A nemzetközi segélyezés pedig általában a diplomáciai jutalmazás vagy büntetés eszköze, a piacokhoz való hozzáférés megtartásának ára, máskor pedig épp a multinacionális vállalatok számára szükséges helyi infrastruktúra fejlesztésére kell azt fordítani. A donorok pedig nem egyszer azt is meghatározzák, hogy a fejlesztéseket a saját országukból érkező vállalataik végezhetik el.
Új tényező a képletben: a hatalom
A globális egyenlőtlenségek mögött az észak és dél közötti egyenlőtlen csere áll. Hickel azt a meglepő állítást teszi, hogy a globális dél bérei nem természetüktől fogva, hanem tudatos tervezésnek köszönhetően alacsonyak. Az egyiptomi Samir Amin pedig úgy véli, hogy a globális észak ugyanazért a termelékenységű munkáért sokkal kevesebbet fizet délnek, mint az északi dolgozóknak. Ez pedig az értékek közvetett és folyamatos elszívását jelenti a déli gazdaságokból. E megközelítést számszerűsítette Zak Cope és Timothy Kerswell. Az ő konzervatív becslésük szerint 1,46 trillió dollárnyi összeg áramlik délről északra minden évben az egyenlőtlen csere következtében, ami például az észak által nyújtott segélyek tizenegyszerese.