Ez a mai generációk életében eddig nem látott gazdaságtörténeti jelentőségű állapot.
„Azonban van egy másik tényező is, ami már nem valamiféle szerencse, hanem kizárólag saját teljesítmény. Évek óta csökken a különbség a magyar és más országok államadósságának kamatai között. Egyre kevésbé drágább a hitel nekünk, mint más államoknak. Európában a német kötvényeket tekintik viszonyítás pontoknak, ezért a német államkötvények után elvárt kamatszintet érdemes összehasonlítani a hasonló futamidejű magyar papíroktól elvárt hozammal. Most a két ország 2-3 éves kötvényeinek hozama között 0,5 százalék a különbség, azaz 1000 euró államadósság finanszírozása 5 euróval kerül többe nekünk, mint Németországnak – Ez a különbség 7 éve inkább 40 euró volt. Kisebb mértékű de hasonlóan kedvező folyamatokat találunk akkor is, ha más régiós kötvényekhez hasonlítjuk a kamatjainkat.
Ez a mai generációk életében eddig nem látott gazdaságtörténeti jelentőségű állapot. Az ezredforduló környékén egy pillanatra hasonlóan kedvező helyzetben találta magát a magyar államháztartás, de 2002 után ez a helyzet gyorsan elillant.
Most talán még kedvezőbb a helyzet, mint 15 évvel ezelőtt. Soha nem voltak ilyen alacsonyak a hitelkamatok, valószínűleg, a huszadik század eleje óta nem voltak ilyen jók gazdaságpolitikai esélyeink. A világháborús összeomlások majd jóvátételek után a hetvenes évektől felépülő (jólétben keveset eredményező, teherben azonban fojtogató) adósságállomány folyamatosan megtörhetetlennek látszó spirálban tartotta az országot. A törlesztési kényszer a rendszerváltás utáni évekre is rányomta a bélyegét, ahogy azt az Összkép egyik korábbi cikke bemutatta.
Ez a sok évtizedes folyamatos erőforrás kiáramlás rettenetes tehertételt jelentett A gazdaságpolitikai döntéshozók lehetőségeit is nagyban szűkítette az adósság törlesztésének folyamatosan magas terhe. (Természetesen nem felmenteni akarom azokat a döntéshozókat, akik nem ismerték fel, hogy a magyar gazdaságpolitika számára az államadósság csökkentése, a fiskális egyensúly fenntartása mindennél fontosabb lett volna.) Az elmúlt másfél évtizedben az állam kiadásainak 12 százalékát, évente átlagosan 1100 milliárd forintot költött a hitelek kamatainak törlesztésére. Ez nagyságrendileg annyi, amennyit oktatásra költ az ország.”
A TISZA Párt elnöke „céljai elérése érdekében mindenkin keresztül gázolva a magyar nyugdíjasokat emberi méltóságában sérti meg” – mutatott rá korábban az Országos Nyugdíjas Polgári Egyesület elnöke.
Az idő gyorsan fogy, az új német kormánynak a gazdaság megmentése érdekében a legrettegettebb tabunak, az adósságféknek kell nekimennie. Ehhez azonban alkotmánymódosításra lesz szükség. A cél mindenképpen szentesítené az eszközt.
Megállapodást hozott az e heti egyeztetés a munkáltatók, a szakszervezetek és a kormány között.
Varga Mihály pénzügyminiszter szerint a minimálbér 400 ezer forintra emelkedhet, miközben új lakhatási és beruházási programok indulnak.
A kohéziós támogatások mintegy hárommilliárd euróval növekedtek – és nem ez az egyetlen siker, amit elkönyvelhet hazánk az Európai Unió elfogadott 2025-ös költségvetése kapcsán.
Az Országgyűlésnek benyújtott 2025. évi költségvetés kiemelt tétele továbbra is a családok támogatása
Ötezren leszünk, és még ötvenezren, ha jöttök. Jobb ha nem szórakoztok velünk! – üzente a megválasztott elnöknek a szélsőséges demokrata polgármester.
„Aki azt gondolja, hogy minden nőt megkaphat, az egy nőt sem kap meg igazán” – jegyezte meg a Fidesz-frakció.
