Magyar költségvetés: véget ért a gúzsba kötve táncolás

„Azonban van egy másik tényező is, ami már nem valamiféle szerencse, hanem kizárólag saját teljesítmény. Évek óta csökken a különbség a magyar és más országok államadósságának kamatai között. Egyre kevésbé drágább a hitel nekünk, mint más államoknak. Európában a német kötvényeket tekintik viszonyítás pontoknak, ezért a német államkötvények után elvárt kamatszintet érdemes összehasonlítani a hasonló futamidejű magyar papíroktól elvárt hozammal. Most a két ország 2-3 éves kötvényeinek hozama között 0,5 százalék a különbség, azaz 1000 euró államadósság finanszírozása 5 euróval kerül többe nekünk, mint Németországnak – Ez a különbség 7 éve inkább 40 euró volt. Kisebb mértékű de hasonlóan kedvező folyamatokat találunk akkor is, ha más régiós kötvényekhez hasonlítjuk a kamatjainkat.

Ez a mai generációk életében eddig nem látott gazdaságtörténeti jelentőségű állapot. Az ezredforduló környékén egy pillanatra hasonlóan kedvező helyzetben találta magát a magyar államháztartás, de 2002 után ez a helyzet gyorsan elillant.

Most talán még kedvezőbb a helyzet, mint 15 évvel ezelőtt. Soha nem voltak ilyen alacsonyak a hitelkamatok, valószínűleg, a huszadik század eleje óta nem voltak ilyen jók gazdaságpolitikai esélyeink. A világháborús összeomlások majd jóvátételek után a hetvenes évektől felépülő (jólétben keveset eredményező, teherben azonban fojtogató) adósságállomány folyamatosan megtörhetetlennek látszó spirálban tartotta az országot.  A törlesztési kényszer a rendszerváltás utáni évekre is rányomta a bélyegét, ahogy azt az Összkép egyik korábbi cikke bemutatta.

Ez a sok évtizedes folyamatos erőforrás kiáramlás rettenetes tehertételt jelentett A gazdaságpolitikai döntéshozók lehetőségeit is nagyban szűkítette az adósság törlesztésének folyamatosan magas terhe. (Természetesen nem felmenteni akarom azokat a döntéshozókat, akik nem ismerték fel, hogy a magyar gazdaságpolitika számára az államadósság csökkentése, a fiskális egyensúly fenntartása mindennél fontosabb lett volna.) Az elmúlt másfél évtizedben az állam kiadásainak 12 százalékát, évente átlagosan 1100 milliárd forintot költött a hitelek kamatainak törlesztésére. Ez nagyságrendileg annyi, amennyit oktatásra költ az ország.”