Helyezzük a radikális libertarianizmust a történelem szemétdombjára, unokatestvérével, a kommunizmussal együtt.
„A radikális libertariánusoknak jól menne a rombolás. Kevés elképzelésük lenne ugyanakkor az alkotásról vagy kormányzásról. A Szomáliához hasonló bukott államokban találja meg a libertarianizmus leginkább a valódi kifejeződését. (…)
A gondolkodó emberek arról vitatkoznak, hogyan szabályozzunk a legjobban, illetve hogyan végezhetné a kormány a leghatékonyabban a dolgát – nem arról, hogy szabályozzunk-e egyáltalán bármit is, vagy arról, hogy létezzen-e egyáltalán a kormányzat.
E radikalizmus alternatívája a szabadság és az együttműködés kibontakozó elegye. A társadalmi boldogság és a gazdasági siker közötti kapcsolat lerajzolható egy harang-görbén, amely legjobb pontja a tiszta szabadság vagy a tiszta kommunitarianizmus szélsőségei között félúton helyezkedik el. Itt találjuk az igazi állampolgárságot és az egészséges kapitalizmust.
A valódi állampolgári eszmény éppen azért teszi képessé a társadalmat a gyarapodásra, amiért a kommunizmus és a radikális libertarianizmus nem képes rá. Az emberi természet valóságos felfogásán alapul, amely elismeri, hogy magasabb szinteken is együtt kell működnünk. Az igazi állampolgárság fogalma azt jelenti, hogy hozzáigazítjuk a szakpolitikát a körülmények változásaihoz. Olykor nem a kormány jelenti a megoldást. Máskor igen.
Ha az USA továbbra is alkalmazkodni és fejlődni akar, akkor azt kell látnunk, hogy a szabadság nem csupán a terhes kötelezettségektől való megszabadulás, vagy a képesség, hogy figyelmen kívül hagyjuk a kényelmetlen szabályokat és korlátokat. A szabadság felelősség. A kommunizmus megbukott, mert megóvta állampolgárait az önkormányzás felelősségétől. Az individualizmus mindenek fölé magasztalásával épp így tesz a radikális libertarianizmus is.
Egy dolog ellenezni a tolakodó állami megfigyelést vagy a szövetségi programok túlterjeszkedését. Más viszont a kormányzat kizsigereléséért kiáltani. Helyezzük a radikális libertarianizmust a történelem szemétdombjára, unokatestvérével, a kommunizmussal együtt.”
***
Amikor a Partium fővárosa választhatott: megtört vörös brigantiként, vagy méltóságát megőrizve megy román rabságba. Dr. vitéz Jánossy Gyula és a nemzeti érzelmű polgárság, ha csak rövid időre is, de visszaadta a Körös menti település becsületét, és megmentette a várost a megszállók bosszújától.
Napjainkban a kommunista–liberális–globalista erők Brüsszelből magyar szövetségeseket találtak.
Az olimpia idejétmúlt és fenntarthatatlan, arról nem is beszélve, mennyire káros, ugyanis „a nacionalizmust erősíti”.
Hogy ne léphessünk ugyanabba a folyóba többször, mindig emeljük fel még létező mutatóujjunkat, ha valaki Ceausescut élteti: eddig és ne tovább! Ungváry Zsolt írása.
A brit politika fenegyereke ígéretet tett: ha hatalomra kerül, kíméletlenül elszámoltatja azokat a köztisztviselőket, akik szemet hunynak a veszélyes bevándorlók háttere felett.
Ezelőtt 43 évvel hunyt el a '48-as ágyúöntő székely leszármazottja. Egy magyar író, újságíró, aki az emigráció, és majdnem a világ legelső Gulag-krónikása lett.
A volt helyettes államtitkár kifejtette, fizetésének hat havi összege jár neki juttatásként, amit elvár Magyar Pétertől, hogy kifizessen.
„Akinek 36 millió ukrán állampolgár fontosabb, mint nyolcvanezer magyar, az humanista.”
