Az igaz, hogy senki sem jelezte előre a brexitet, de a viselkedési közgazdaságtani megközelítés azt megmutatta, hogy óriási társadalmi törések vannak Nagy-Britanniában: az emberek veszélyben érzik az identitásukat és nagyon eltérően látják a jövőt. Valójában éppen azért kritizálják sokat a viselkedési közgazdaságtant, mert sokkal bonyolultabbá teszi a dolgokat, ahelyett, hogy egyszerűsítene. Ilyen, amikor emberi lényekkel kezdünk foglalkozni, nem pedig kizárólag tudományos modellekkel.
Milyen okok álltak a brexit mögött? Itt is szerepe lehetett az identitásnak?
Szerintem a népesség nagy része úgy érzi, hogy az élet sokkal rosszabb lett, ezért kockáztatniuk kell, hogy valami mást, valamit másként csináljunk a jövőben. Természetesen ha rossz helyzetben vagyunk, akkor általában keresünk valakit, aki felelős lehet a problémáért, legyen szó bevándorlókról vagy az Európai Bizottságról, de olyanok is vannak, akik a saját kormányukat tartják felelősnek. E tényezők mögött az első ok továbbra is az marad, hogy a legtöbb dolgozó fizetése nagyon hosszú idő óta nem nőtt, miközben az infláció nem szűnt meg, sőt. De említhetnénk a lakáshelyzetet és a növekvő lakásköltségeket, különösen Londonban, amelyhez a migráció is hozzájárul. Az emberek tehát egy olyan társadalmi helyzetben találják magukat, amelyben sokan frusztrációt éreznek, és változást akarnak.
Különösen igaz ez, ha az emberek kevésbé mobilak és nincs hova menekülni a közösségüket érintő gyors változások elől. Ha az identitás veszélyben van, akkor az emberek a kilépésre szavaznak, még ha korábban forrásokat is kaptak az uniótól.
Az, hogy egy térség pénzt kap Brüsszeltől, olykor csak az irányítás egy formáját testesíti meg, ahelyett, hogy a kedvezményezettek önbecsülését és autonómiáját növelné.
A kormányoknak meg kell érteni a társadalmi identitásokat és reagálni kell azokra.
Akkor értsük meg mi is a brit identitást! Mit mondhatunk el róla?
Töredezett, nagyon szétszakadt. A szavazás megerősítette az identitásokat mindegyik oldalon. Akik a kilépésre szavaztak, azoknak már sokkal erősebb brit, vagy angol identitásuk van, mint korábban (inkább angol identitásuk, mert a skótok nem a kilépésre szavaztak). A bennmaradás oldalán lévő választók pedig most sokkal inkább Európa-pártinak írnák le magukat, mint a szavazás előtt. Így mélyítette el a szavazás az identitások szembenállását. Ilyen ellentét van az idősek és fiatalok, képzettek és képzetlenek között is.