A Vegas-i lövöldözés után

Már régen mondtam - de most már egyre halkabban mondom, mert kezd megvalósulni - hogy ha én tenorista volnék, akkor nem a pápára és nem a politikusokra vadásznék, hanem a tömegre. De arra nincs ötletem, hogy ezt egészében hogyan lehet kivédeni. Annyi bizonyos, hogy ha a fegyvertartás nem engedélyezett, akkor az őrültek nem azzal szaladgálnak az utcán, max. édes titokként babusgatják odahaza a cuccot.

:)) Érdekes, de talán ez a cikkben jelen lévő gondolatmenet világít rá legjobban a mai kifordított világunkra. A politikának tán az elsődleges feladata lenne az állampolgárainak a biztonságát garantálni. Ugyanis eljutottunk oda, ahol a döntéshozókat hadseregek védik, míg az állampolgárok az 50 -100 évvel ezelőtt bevált (?) védelemben részesülnek. Idióták, elmebetegek, terroristák ideális célpontjai, ahol egy egy akció akár ilyen áldozatokat is produkálhat, mint a mostani. Valahogy nem arrafele halad a politika, hogy a hétköznapi biztonság garantálható legyen, hanem egyre nagyobb fenyegetettség szövi át a mindennapi életet. Tán itt is az alapoknál kéne kezdeni, hogy az éppen aktuális politika növeli, vagy csökkenti ezt a biztonságot, vagy a hétköznapi fenyegetettség nő általa. Kinek az érdeke szerint folyik a politizálás, a hétköznapi átlagember, vagy egyéb más érdekek gyűrik alá a döntéshozók tetteit.

"Képzeljük el, hogy az USA elnöke, vagy bármely fontos politikai alakja jelen lett volna egy zenei fesztiválon." Ez kijelentő mondatnak értelmetlen. Aki nem ismeri a ! használatának a szabályait ő ne akarjon újságot írni, mert alkalmatlan a szakmára!

Az államnak a cégekhez, állampolgárokhoz, magánszemélyekhez képest gyakorlatilag korlátlan mennyiségű pénze van biztonsági kiadásokra. Úgyhogy azt a védelmet, amit az elnök kap nem tudja egy rendezvényszervező cég biztosítani. Főleg nem nem csupán egy, hanem az összes ügyfele számára. Teljes képtelenség a szerző elvárása. Reálisabb lenne, ha a tüdőfejű politikusok védelmére sem költenének akkora vagyonokat közpénzből. Aztán meg bölcsebb és olcsóbb a veszély lehetőségét csökkenteni. Őrültek, bűnözők mindenhol vannak illetve lehetnek. De Magyarországon semmi esélyük nincsen egy szálloda 33-ik emeletéről a tömegre lövöldözniük. Egyszerűen azért mert egy szál 33-ik emelet sincsen az országban. Na meg aztán felfegyverezve sincsen a lakosság. Nagyon nem mindegy, hogy a tömeget gyilkolászni óhajtó legfeljebb konyhakéshez tud jutni vagy lőfegyverhez. Csúzlival, konyhakéssel a 33-ik emeletről nem ment volna sokra a las vegasi fickó. Az, hogy ezt az Amerikai Egyesült Államok képtelen át- és belátni akárhány óvodás meg iskolás is lövöldöz illetve esik áldozatul az ő bajuk. Már csak ezért sem fogok odamenni soha, és egyéb bűnözéssel rendkívül fertőzött országba sem. Az a normális élet, amikor éjszaka bátran, félelem nélkül mászkálhatnak nők is egyedül az utcán. Az amerikaiak nem ilyen életet akarnak. Joguk van ehhez. Csak ez persze néha vagy gyakran síráshoz vezet. Ez ezzel jár.