Latin-Amerikában az oktatás nem csökkenti a jövedelmi egyenlőtlenségeket

Az oktatás a modern elméletek szerint a gazdasági felzárkózás és a szegénység csökkentésének elsődleges útja, sokszor pedig nemzetközi emberi jogként is hivatkoznak rá.

Latin-Amerikában és a Karibi-térségben nemzetközi összevetésben is rendkívüli egyenlőtlenségek tapasztalhatók. Éppen ezért az itteni kormányok jelentős forrásokat fordítanak oktatási programokra annak érdekében, hogy egyenlő esélyeket teremtsenek a gyermekek számára. 1990 és 2010 között az alapfokú iskolában beiratkozottak aránya 89,9 százalékról 94,2 százalékra nőtt, míg az írástudók aránya 87,5-ről 92,6 százalékra emelkedett. Az adatok alapján a folyamatok kedvezőnek tűnnek.

Muñoz szerint azonban ez csak a látszat. Annak ellenére, hogy a fiatalok egyre hosszabb ideig tanulnak, az oktatással megszerzett tudás hozamát nem mindenki arathatja le egyenlő mértékben. Ha a régió népességét kettéosztjuk jövedelmük nagysága szerint, akkor azt látjuk, hogy a felső 60 százalék jobban járt az oktatással. Az ő egy főre jutó napi mediánjövedelmük nagyobb mértékben nőtt, mint az alsó 40 százaléké.

Ez megerősíti a korábbi kutatások eredményét, miszerint az oktatás jövedelmi hozamai eltérnek a különböző társadalmi csoportokban. Az ábra vízszintes tengelyén az látható, hogy a legalább 18 évesek iskolaéveinek száma miként változott 2004 és 2014 között. A kékkel jelölt, jövedelem szerinti alsó negyven százalék és a sárgával jelölt, jövedelem szerinti felső 60 százalék is „jobbra" haladt a tíz év alatt, azaz szinte mindenki hosszabb ideig tanul 2014-ben, mint 2004-ben. A különbség a szegényebbek és a gazdagabbak között az, hogy milyen mértékben haladtak „felfelé" az alábbi ábrán, azaz mennyivel nőtt a jövedelmük.