Bérek, termelékenység – mi volt előbb?

„A kapitalista gazdaságban a jövedelemelosztásnak két szintje van: a tőke és a munka közötti és a munkán belüli. Globális folyamatok hatására előbbi erősen a tőke felé billen, míg utóbbin belül erős polarizáció történik, amely a közép(osztály) megfogyatkozásaként válik társadalmi szinten láthatóvá (vékony réteg feljebb lép, sokszorosa lesüllyed). Logikailag szerintem könnyen belátható, hogy van egy olyan pont – ha nem tudjuk is egzaktul a helyét –, amely után a tőkejövedelmek (amelyeket modellszinten kizárólag megtakarítanak, és termelő beruházásra fordítanak) aránya túlzott, mert kiszorítja a modellszinten kizárólag fogyasztásra költött munkajövedelmeket. Az így alacsonyabbá váló fogyasztói kereslet csökkenti a termelő beruházások létrehozásának üzleti értelmét. A megtakarítások egyre nehezebben találnak megfelelő hozamot ígérő befektetési célpontot. Csak keringenek a Föld körül a virtuális pénzügyi térben, offshore-ból offshore-ba. A munkajövedelmek polarizáltsága meg csak sorvasztja a termékpaletta középkategóriáját. A világok elválnak: egyik szélen az olcsó(bb) tömegtermékek, másik szélen a keveseknek hozzáférhető és gyakran fölöttébb értelmetlen luxus.”