Libri-könyvajánló: Bán Mór, Fábián Janka és Tolnai Ottó

Bán Mór: Göröngyös úton & Csillagösvényen

Mitől alkot egészet a két könyv? A Göröngyös úton és a Csillagösvényen egymást kiegészítő novelláskötetek: az egyik a múlt fordulópontjait idézi meg, a másik a jövő útjait kutatja. Bár a két könyv önállóan is megállja a helyét, együtt válik igazán láthatóvá a szerző írói világa, amelyben a történelem és a tudományos fantasztikum szorosan összekapcsolódik. 

A Csillagösvényen különösen fontos helyet foglal el Bán Mór pályáján, hiszen a ma inkább történelmi regényei­ről ismert szerző a sci-fi műfajából indult. A kötet írásai több mint húsz év terméséből válogatnak, és döntően korábbi novellákat tartalmaznak. Önálló novellák, kisregények és regényrészletek mellett olyan szövegek is helyet kaptak a könyvben, amelyek későbbi nagyregények kiindulópontjai lettek, így az olvasó az alkotói folyamatba is betekintést nyerhet. Külön érdekesség, hogy a könyvben helyet kapott a Vörös vihar című írás is, amely hosszú ideig csupán a Kastély kiegészítő kötetében volt olvasható, és az utóbbi években már antikváriumokban is alig lehetett hozzájutni. 

Az író felidézi, hogy számos történetében olyan technológiai vagy társadalmi elképzelések jelentek meg, amelyek időközben részben megvalósultak. Nem véletlenül jegyezte meg korábban némi öniróniával, hogy a sci-fi-íróknak érdemes gyorsan papírra vetniük az ötleteiket, mert mire elkészülnek velük, a valóság könnyen utolérheti őket. Hangsúlyozza azt is, hogy számára a tudományos fantasztikum sosem elsősorban a technológiai részletekről szólt, hanem a döntések következményeiről és a nem is annyira kifürkészhetetlen jövő lehetőségeiről. 

A történelmi témájú, a magyar múlt meghatározó eseményeihez kapcsolódó novellákat egybegyűjtő Göröngyös úton kötetnek aktualitást ad, hogy idén több jelentős történelmi eseménynek is kerek évfordulója van. Mohácsra, az 1956-os forradalomra és Nándorfehérvárra egyaránt jut egy történet, s az olvasó új nézőpontból ismerheti meg a magyar történelem sorsfordító pillanatait. 

Az időutazás nem ér véget a két kötettel, legfeljebb új irányt vesz, közös gondolkodásra hív.

Fábián Janka: Millenniumi napló

Új könyvében Fábián Janka a millenniumi 1896-os évbe kalauzolja az olvasót, lezárva nagy sikerű napló-kisregénysorozatát. A honfoglalás ezredik évfordulójának eseménysorozata egyszerre szolgálta a nemzeti identitás erősítését és a modernizálódó Magyarország bemutatását. Ekkor készült el a kontinentális Európa első földalatti vasútja, ekkor adták át az Országház jelentős részeit, a korszakhoz kapcsolódik a Hősök tere emlékművének építése, az Iparművészeti Múzeum, a Vígszínház, valamint több száz új iskola létrejötte is. 

Az ünnepségeket nagyszabású kulturális programok kísérték, köztük a Műcsarnok megnyitója és egy országos kiállítás, amely Magyarország gazdasági, tudományos és kulturális eredményeit mutatta be, és amelynek emlékét a később a Városligetben felépített Vajdahunyad vára őrzi. 

Ebbe a történelmi és társadalmi közegbe helyezi Fábián a cselekményt. A sorozat ötödik kötetében két elbeszélő nézőpontján keresztül vezeti az olvasót. A végzős diáklány, Ónody Blanka és dédnagyanyja, Zsini mama naplóbejegyzésein keresztül bontakozik ki a millenniumi lázban égő korszak története. A naplóforma különösen alkalmas arra, hogy közvetlen, személyes hangon tárja fel a szereplők gondolatait és érzelmeit, s közben megmutatja, hogyan élték meg az egyének a történelmi eseményeket. 

A regény egyszerre korrajz és fejlődésregény: Blanka mindennapjain, útkeresésén és első szerelmén keresztül elevenedik meg a századforduló előtti Budapest. A romantikus szál azonban nem vonja el a figyelmet a regény valódi középpontjáról: Blanka és dédnagyanyja kapcsolatáról. Ahogy megismerik egymás történeteit, fokozatosan kirajzolódik, hogyan segítik egymást, és mit tanulhat egymástól két generáció. 

A Millenniumi napló önállóan is élvezhető történet, ugyanakkor méltó lezárása a csaknem két évszázadot átívelő családregénynek. A visszatérő szereplők és a keretbe foglalt befejezés emlékezetessé teszik a sorozat fináléját.

Tolnai Ottó – Költő disznózsírból 

Az 1998 márciusában rögzített rádióinterjúból 2004-ben született, már-már kultikus Költő disznózsírból című könyvet most új kiadásban jelentette meg a Jelenkor Kiadó. A Parti Nagy Lajos kérdéseiből építkező kötet ugyan életút-beszélgetésként indul, de hamar túlnövi a műfajt. Parti Nagy az előszóban egy műhelytitkot is megoszt: a beszélgetés vezérelve, vagy ha úgy tetszik, kérdezői módszere az volt, hogy egyszerűen hagyta mesélni Tol­nait. A végeredmény nem egy szokványos interjúkötet, hanem egy folyamatosan alakuló szöveg, amelyet Tolnai éveken át bővített, átírt és újrarendezett. 

A nyitó fejezet már kijelöli, hogy nem kronologikus életrajz következik, hanem tárgyak, helyszínek és emlékek egymásba fonódó rendszere bontakozik ki előttünk. Parti Nagy pontosan ragadja meg Tolnai prózájának lényegét, amikor úgy fogalmaz: „mindennek mindennel páratlanul szerves, opálosan finom összefüggései vannak”. A palicsi házból kiindulva néhány oldal alatt járunk Magyarkanizsán, Szabadkán vagy éppen a költészet legmélyén. Visszatérő téma a tenger is. Tolnainál egyszerre konkrét táj és belső vidék: olyan állandó viszonyítási pont, amelyhez újra és újra visszatér az írás során. Tolnait nem lehet lineárisan olvasni. A könyv ezt nem megoldani próbálja, hanem megmutatja: a kitérők és a mellékszálak nem elkalandozások, hanem maga a mű. 

Tolnai életműve nem lezárható, olvasata az idő múlásával folyamatosan alakul. Ezért pályája is újra meg újra más megvilágításba kerül. 

A kötet végére világossá válik, hogy Tolnai számára az irodalom élő szövet: emlékek, olvasmányok, képző­művészet és a vajdasági táj egyetlen, szüntelenül bővülő univerzummá áll össze. Ez a könyv nemcsak Tolnai Ottó munkásságához kínál kulcsot, hanem ritka példája annak is, amikor egy beszélgetés önálló irodalmi alkotássá válik.

Nyitókép: Shutterstock