Jodie Foster úgy érzi, hogy teljesen kiégett, és a saját szakmájába vetett hitét is elvesztette

Az őszinte szembenézése alatt viszont a filmtörténelem legszerethetőbb időszakait idézi meg.

Más klímában valószínűleg baráti fogadtatásban részesült volna, itt azonban esélye sem volt. Az Élvezd a pillanatot! szerencsére nem olyan filléres bölcselkedés, mint a címéből gondolnánk, és bár nem váltja meg a világot, egészen kellemes élmény.

A harmincas-negyvenes években Amerikában szinte sajátos alműfajt alkottak azok a filmek, amelyek a vidéki életmódot dicsőítették a nagyvárosival szemben, ide tartozott mások mellett Frank Capra két klasszikusa, a Váratlan örökség és Az élet csodaszép is. Aztán kikopott ez az irányzat, a közelmúltban azonban annál erősebben jelenik meg a mindennapos mókuskerékből való kiszakadás vágya. A legradikálisabb példa erre az Út a vadonba, erre a dilemmára épít az Oscar-díjas A nomádok földje is, de vannak olyan alkotások, amelyekben a szembeállítás a hagyományos életmód idealizmusára épül.

Az egyik legismertebb talán ezek közül a Russell Crowe főszereplésével készült Bor, mámor, Provence, európai példával élve ezt a vonalat követi a Pásztorok, és abszolút ide illik az Élvezd a pillanatot! is.

Az alapszituáció egyszerűbb nem is lehetne; a főszereplő Párizsban készül éttermet nyitni, várandós a pasijától, de igencsak szenvedélytelen a kapcsolatuk és esze ágában sincs megtartani a gyereket. Aztán kap egy hívást, kiderül, hogy az apja épp a sokadik infarktusa után lábadozik, így aztán
bár minden porcikája tiltakozik ellene, hazalátogat vidékre.
És miközben a tervezettnél tovább marad, sorra felidéződnek benne az idealisztikus gyerekkori emlékek, találkozik egy régi fiatalkori szerelmével, szorosabb kapcsolatba kerül a szüleivel, és elkezdi átértelmezni az életét.
Egy igazi feel good moziról van szó, nem többről, amely alatt nem fogunk sem az érzelmi meghatottságtól, sem a röhögőgörcstől könnyeket hullajtani, drámailag nem hatol mélyre, a poénokkal pedig csínján bánik. Általában a kritikusok szeretni szokták a hasonló alkotásokat, az Élvezd a pillanatot! viszont egészen más megvilágításba került azáltal, hogy nem csupán bekerült a tavalyi cannes-i filmfesztivál programjába, de egyenesen ez volt a nyitóvetítés.
Utóbbi pedig nem kis elismerés, de épp ez okozhatta azt, hogy igencsak vegyes fogadtatásban részesült.
Az újságírók valószínűleg úgy voltak vele, hogy bár mindenki szereti a rántott húst uborkasalátával, de azért egy Michelin-csillagos étteremben mégis izgalmasabb gasztronómiai kalandot várnának.
Különösen a zenei betéteket cincálták szét, amelyek teljesen random szakítják meg a cselekményt, és nem is a legjobban vannak előadva. Érdekes módon, bár engem a világból ki lehet kergetni a musicalekkel, ezek a jelenetek szórakoztattak a legjobban. Mert tényleg annyira váratlanul érkeznek, mintha egy Agnès Varda-filmben hirtelen a szereplők az Oktoberfest részeg közönségének mintájára dalolászni kezdenének. Csak itt nem német, hanem francia nyelvűek a számok, viszont szeretem a szabálytalanságot, és
ezek a „mi a fene” érzést kiváltó momentumok nagyban növelték a sztori élvezeti értékét.
És mint említettem, valóban nem megy mélyre érzelmileg a történet, de szerethetőek a karakterek, jók a színészek, komolyabb szerepben először látható, az önmagát újradefiniáló nőt alakító Juliette Armanet pedig nagy felfedezés. És amúgy is, másfél órára kellemesen elringat a film, a jelenlegi hisztérikus politikai hangulatban pedig ezért csak hálásnak lehet lenni.
Élvezd a pillanatot! – francia vígjáték. Március 26-tól a Pannonia Entertainment Ltd. forgalmazásában a mozikban.
Nyitókép: Élvezd a pillanatot! Forrás: Pannonia Entertainment Ltd.