„Aki fát ültet, az bízik a jövőben” – a fiatal magyar polgármester fenntartható, környezettudatos várost épít

Egy, a lakóhelyét szerető, nagy teherbírású ember sokaknak tud segíteni. Ilyen ember Szilva István is, aki a festői környezetben található, az országban egyetlenként városi rangot kapott zsákfalu, Sajóbábony polgármestereként épít nemcsak virágzó jelent, de hasonlóan gazdag jövőt.

A gazdagság ez esetben nem csupán a látható gyarapodást jelenti, bár tény, 

Hanem az értékek megtartását, sőt növelését is. Ennek jelképeként most István ötletére ötvenezer fát készülnek telepíteni a falu ez idáig gazdátlan területén, hogy azt élettel töltsék meg, és az évtizedek alatt kifejlődő szép nagy erdőben sétálva majd a dédunokák is úgy érezhessék: jó itt lakni.

„Ahogyan én is gondolom a születésem óta. Sajóbábony a szívem csücske, minden ideköt, tősgyökeres lakos vagyok, a legrégebbi utcában nőttem fel. És azt szeretném, ha a kisfiamnak, illetve a jövő nemzedékének olyan települést tudnánk átadni, amelynek minden lakosa otthon érzi magát” – fogalmazza meg István a küldetését. 

– folyamatosan járva az utcákat, hogy a helyiek valós igényeire valós válaszokat adhasson. Ha kell, a templomfelújításnál ajánlja fel az önkormányzat és a maga segítségét, máskor ételt oszt, és az ő kezdeményezésére jött létre az Esély otthon nevet kapott társasházi program is. Ennek lényege, hogy egy pályázat, illetve önkormányzati források segítségével teljeskörűen felújított lakásokat bocsátanak fiatalok rendelkezésére, akik így négy év alatt képessé válnak annyi önerő megspórolására, hogy aztán már az ezt célzó állami programokat igénybe véve megvásárolhassák az első saját otthonukat.

„Konzervatívnak vallom magam, az értékekhez ragaszkodom, nem a megszokásokhoz. Ugyanakkor erősen hiszem, hogy a rend és a fejlődés nem ellentétek, hanem egymás mozgatórugói, amelyek nemcsak a települést, de a személyes életemet is folyamatosan előreviszik” – szögezi le a sajóbábonyi polgármester.

Úgy véli, az elmúlt másfél évtizedben mindehhez a tágabb környezet is abszolút alkalmassá vált. Hiszen – szavai szerint –

ami remek táptalajt biztosított az állandó épüléshez-szépüléshez, növekedéshez. A cél, hogy az alapértékek megtartása, a kisebb településekre ma is jellemző összefogás megőrzése mellett a külső körülmények miatt most ismét ingatagnak látszó jövőben is megmaradjon errefelé a természetközeliség és az egymásra figyelés is biztosította minőségi élet.

A mi történetünk kilencedik részében újra találkozhatunk a roma tanárnő Kecskés Evelinnel is, aki gimnazista unokaöccsét kíséri el Debrecenbe. A fiú, a családi mintától nem függetlenül, már régen eldöntötte, hogy orvos, közelebbről sebész szeretne lenni. Ezért most a néhány évvel idősebb János kalauzolja az egyetemen; a később háziorvosként majd szülőhelyén, Taktaközben praktizáló kívánó fiatalember ugyancsak gyerekkora óta erről a hivatásról álmodott.

Az adásban mindennek kapcsán szóba kerül az Evelin által Prügyön és Taktakenézen indított tehetséggondozó alapítvány küldetése és a roma fiatalok iskolázottságában 2011 óta bekövetkezett, az állami támogatások ösztönözte pozitív változások is: 

Nyitókép: Dr. Szilva István, Sajóbábony polgármestere. (Forrás: Tv2)