Pilinszky írja unokaöccsének a città eternából az emlegetett 1948-as év elején: „nyugati utam iszonyú öntudatot adott, nem magamat, de a fajtámat illetően!
Január elején Rómában már tavasz van. A Palatinuson virágzik a som. A Vatikán mellett van a szobánk, ablaka a Szent Péter-bazilika hatalmas kupolájára, Michelangelo legmesszebbre ellátszó művére néz. A reneszánsz mester Pietàja, a szobrok szobra lent, a bejárattól jobbra vonzza magához az ember tekintetét.
Ez a mestermű inspirálja az 1948-ban Rómában tartózkodó Pilinszkyt a Piéta című vers megírására. Nemcsak Pilinszky tartózkodik akkor a Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként az örök városban, hanem ott van Nemes Nagy Ágnes is, aki egyszer Budapesten, a Vérmezőn nézte József Attilát, amint hosszú kabátban, nagy kalapban átkelt az úton, és azon gondolkozott, hogyhogy nem szakad be a föld ekkora költő súlya alatt. Tizenegy évvel a halála után azt kell hallgatnia Rómában, hogy Kerényi Károly az Ódáról azt állítja: „egy fiatalember mámoros kísérlete”. Ez Nemes Nagy Ágnest felháborítja, Pilinszkyt kiborítja, hangosan vitatkoznak. Pilinszky József Attila-verseket szaval, és ezek Kerényit a „nyílt színen knokautolták”. Weöres Sanyika is jelen van, kissé betintázva, őt egyáltalán nem érdeklik a költők, Rómát utálja, egyedül Michelangelo Mózese van rá némi hatással.
A társaságban ott van Ferenczy Béni szobrászművész is, akinek a dédapja, Ferenczy István Rimaszombatból indult el, és Bécsen keresztül gyalogosan érkezett Rómába 1818 júniusában. Bár márványt soha nem faragott, egyenesen Antonio Canovához ment, hogy adjon neki munkát. Mivel Canova nem tudta alkalmazni, átirányította a konkurenciához, Bertel Thorvaldsen műhelyébe, mert a dán inkább lerajzolta, az inasok meg kifaragták a követ, ő csak a végén avatkozott be. A mester épp beteg volt, de egy darab márványt és vésőt adott Ferenczynek, gondolván, hogy úgyis megunja, aztán továbbáll. Tévedett. Ferenczy méretre csiszolta a követ, szénnel rárajzolt egy fekvő Vénuszt, aztán faragni kezdte. Az inasok, vagy tízen, kétkedve fogadták, aztán a művet meglátva így kiáltottak fel: „Viva ungherese!” A második munkája egy Csokonai-büszt volt merő hazafiságból. Meglátogatta a fiatal Széchenyi kétszer is. A második látogatásakor már idegenvezetőnek kérte fel, hogy mutassa meg Róma nevezetességeit. Mecénásai akadtak a felső körökből. Ösztöndíjat kapott, így több éven keresztül pallérozhatta magát. Már Kölcsey életében forgatta a fejében, hogy szobrot állítson neki, így aztán nem csoda, hogy a költő halála után mintegy három hónappal ő kapta a megbízást az első szobor elkészítésére. Így és ezért lett Kölcsey római, fehér márványból, tógában ülve, amint a Himnusz kéziratának tekercsét tartja.
Pilinszky írja unokaöccsének a città eternából az emlegetett 1948-as év elején: „nyugati utam iszonyú öntudatot adott, nem magamat, de a fajtámat illetően! Nincs miért szégyenkeznünk, sőt! A kultúra, ha szűk körben is: a miénk. Nem kell érte nyugatra vándorolnunk. Persze zárt, nehezen továbbítható: de érdekes ez? A kultúra hasonló az üdvösséghez. Egy kis kolostorban és egy kis országban is ki lehet érdemelni, s ha a miénk, mindenért kárpótol.”
Reggeltől estig úton vagyunk, de csak azt gyűjtögetjük, hogy mi minden maradt ki. Miért kell majd újra visszatérni Rómába. A Szixtusz-kápolna freskóit nem tudjuk megnézni, mert XIV. Leó pápa konzisztóriumot hívott össze, és lezárták.
Busszal közlekedünk. A buszokon is nyelvi bábel a világ minden tájáról. Leghalkabb az olasz. Amikor először jártam Rómában a kétezres évek elején az egyetemi kórussal énekelni Szent II. János Pál pápának, és beültünk egy trattoriába, megdöbbentett a két fekete szakács látványa a konyhában. Ma ez már természetes. Az éttermekben, ahová betérünk, hogy együnk valami rendes olasz ételt, pakisztáni vagy isten tudja, honnani személyzet fogad; láthatóan kényelmetlenül érzik magukat ebben a szerepben, de próbálják eladni nekünk, turistáknak az olasz konyhát. Azt az olasz konyhát, amit épp világörökségi címre terjesztettek fel. Mert az étkezés is kultúra, ugye.
Utolsó napunkat a Szent Péter-bazilikában és környékén töltjük. Latin misére megyünk. Délben Leó pápa megáldja a Szent Péter tér zarándokait. Minket is. Azzal elindulunk vissza a tavaszból a télbe.
Nemes Nagy Ágnes írja Weöres Sándornak 1983-ban: „Emlékszik a római télre? / (Kis jel-szeletként említem meg ezt.) / Mely úgy úszik a multjainkban, / mint egy jegelt narancs-gerezd. // Na és a macskák ott, hosszanti csíkkal, / (Micsoda gerezd-forma sávok!) / Kérem csináljon, úgy mint eddig is, / gerezdekből teljes, kerek világot.”
Nyitókép: Alberto PIZZOLI / AFP
Pénteken, március 6-án tüntetést szervez a Nemzeti Ellenállás Mozgalom Ukrajna budapesti nagykövetsége elé, ahol Szijjártó Péter is felszólal. Mi hangzik el a demonstráción, és milyen üzeneteket küldenek a felszólalók a kialakult helyzetben? Kövesse velünk ÉLŐBEN az eseményeket.
A 8. Art and Antique Kiállítás és Vásáron, ahol február 26. és március 1. között több mint ötven hazai galéria és aukciósház mutatkozik be. A budapesti Bálnában sok száz millió forintnyi műkincs látható egy helyen.
Az államnak hetvenhatezer eurónyi kártérítést kell fizetni.
Orbán Viktor hamarosan útnak indul Washingtonba, a tanács alakuló ülésére.
Az orosz romboló és az olasz fregatt napok óta néz egymással farkasszemet.
A tunéziai bevándorló megpróbálta megölni az idős asszonyt, de nem sikerült neki.
A felcsúti edző ugyanakkor elvitte a balhét.
A sportoló szerint az aktivista tehetséges és jó a mozgása, ezért akár izgalmas meccs is lehetne a találkozóból.
