Célkeresztben a magyar géniuszok

Szekér Nóra: Fedőneve: Marslakó. Világhírű magyar tudósok állambiztonsági megfigyelése. Bp., Jaffa, 2023, 280 oldalon.

Kiemelkedően fontos könyvet írt Szekér Nóra történész, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa, akinek Fedőneve: Marslakó. Világhírű magyar tudósok állambiztonsági megfigyelése című könyve 2023-ban jelent meg a Jaffa kiadónál. A Kádár-korszak titkosszolgálatának tudományos elemzése szerint csak az amerikai egyetemeken legalább ötszáz magyar származású tudós dolgozott. „Melléjük sorakoznak az Európában és más világrészeken működő tudósok. Nem túlzás, ha azt állítjuk, ezernyi magyar tudós működik ma hazáján kívül. Oly sokan vannak, hogy nem is vehetjük mindet számba.” A számbavétel azonban folyt, így a külföldön alkotó magyar kutatókról dossziék tömege gyűlt össze. Kiemelt célpontot jelentettek a Manhattan-terv és a hidrogénbomba magyar származású „marslakó” lángelméi, valamint a Nobel-díjasok. Tudásuk stratégiai jelentősége miatt megközelítésük csak szovjet irányítással, magas szintű konspirációban történhetett, de ehhez a magyar titkosszolgálatok közreműködése nélkülözhetetlen volt. A célszemélyeket fedőnév alatt, operatív tervek szerint figyelték. A kötet négy tudós – Teller Ede („Kárász”), Szilárd Leó („Törő”), Gábor Dénes („Carter”) és Szent-Györgyi Albert („Bogarász”) – állambiztonsági megfigyelését mutatja be, rávilágítva nemcsak a módszerekre, hanem életútjuk politikai rendőrséget érintő részleteire is.

Bár ezt néhány életrajz tapintatosan próbálja elhallgatni, Szekér könyve nem esik ebbe a hibába, hanem értő módon tárgyalja a vizsgált kutatók, tudósok életének ezt az aspektusát is. Ez volt a szakirodalom által „a magyar jelenség” néven emlegetett fogalom: többségük fiatalon hagyta el az országot, munkásságuk a külföldhöz kötődik, és jelentős részük zsidó származású volt, míg az identitásuknak és összetartozási tudatuknak azonban fontos elemét jelentette a közös szülőföld.

A Nobel-díjas Wigner Jenő egy helyütt külön megemlékezett erről a jelenségről: szerinte e mögött az összetartozás mögött a „magyarságból” fakadó közös pont csupán olyan „külsődleges” jellemző volna, mint a születési hely, egy kevesek által beszélt nyelv közös ismerete vagy bizonyos gyerekkori emlékek hasonlósága, akkor formális dolog volna e körhöz köthető kiemelkedő szellemi teljesítményt „magyar jelenségnek” nevezni. 

A második világháború és a hidegháború azonban sok esetben azonos sorsfordulatokat irányzott elő számukra, és ez hatással volt érzékenységeikre, válaszaikra is: ők voltak a “marslakók”, akik a századforduló környékén született generációhoz tartoztak, középiskolásként általában valamelyik budapesti elit gimnáziumba jártak, az egyetemi tanulmányaikat már külföldön, főként Németországban végezték, majd még nyugatrabbra vándoroltak az antiszemitizmus, vagy később a kommunizmus miatt.

Vegyük példaként a kötetben alaposan feldolgozott Teller Edét! Teller 1908-ban született Budapesten, jómódú zsidó családba. Apja, Miksa asszimiláns ügyvéd volt, anyja jómódú családból származott,

 Teller 1936-ban Amerikába emigrált, majd meghívták a második világháború alatt a Manhattan-projektbe, melyet nemrég egy nagy sikerű film is feldolgozott.

ún. „kutatódossziéját” 1951. szeptember 14-én nyitották meg „anyagának összegyűjtésére és tanulmányozására”. Ekkor már tudták róla, hogy „világviszonylatban is elismert tudós” és „az atombomba elkészítésében is szerepe van”. A kezdeti tájékozódás alapján „haladó gondolkodású személy” kategóriájába sorolták, és a munka egyfajta kiindulási irányelveként fogalmazták meg: „Rokonain keresztül lehetséges a kapcsolatot felvenni vele.” Nem világos, miért kezdtek személyével foglalkozni, de mivel több iratot oroszra is lefordítottak, a szovjet kérés hipotézise indokoltnak tűnik.

aki apja elmondása szerint „marxista meggyőződése miatt hagyta el Horthy-Magyarországot”. Ezért az 1951-ben kezdődő ÁVH-s nyomozás első lépéseként feltérképezték a kilenc hónapja halott Teller Miksa teljes ismeretségi körét: „a felkutatott személyeknek […] ki kell térni kül- és belföldi kapcsolataikra, múlt és jelenbeni politikai magatartásukra, anyagi helyzetükre, a felmerülő személyek egymáshoz való viszonyára.” Özvegy Teller Miksánét pedig levélellenőrzés alá vonták, továbbá az ügynökhálózatnak kiadták, hogy gyűjtsék a Teller családra vonatkozó információkat.

de ha egy-egy beszervezés sikerült is, az ügynökök munkája eredményt nemigen hozott, a beszervezések, ha meg is történtek a család baráti körében, eredménytelennek bizonyultak. Az egyik ügynök előtt például a családtagok angolul, németül beszéltek, hogy ne értse, mit mondanak neki. A rákosista titkosrendőrség ténykedése akár komikusan is hathatna, ha nem tudnánk, micsoda borzalmakra voltak képesek más ügyekben. De erről többet a könyvben.

Szekér Nóra könyve összességében kiváló összefoglalóját adja a neves magyar emigráns tudósok megfigyelésének, kutatása alapos – számos más, esetenként külföldi levéltár anyagát is hasznosítja! –, stílusa olvasmányos. A kötet minden olvasó számára ajánlott, akiket az egyes kutatók élettörténete, vagy a kommunista hírszerzés története foglalkoztat. 

Fotó: Teller Ede, Wikimedia Commons