Fontos könyv jelent meg a nyugatra vándorolt neves magyar tudósok megfigyeléséről. Recenziónk!
Szekér Nóra: Fedőneve: Marslakó. Világhírű magyar tudósok állambiztonsági megfigyelése. Bp., Jaffa, 2023, 280 oldalon.
Kiemelkedően fontos könyvet írt Szekér Nóra történész, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa, akinek Fedőneve: Marslakó. Világhírű magyar tudósok állambiztonsági megfigyelése című könyve 2023-ban jelent meg a Jaffa kiadónál. A Kádár-korszak titkosszolgálatának tudományos elemzése szerint csak az amerikai egyetemeken legalább ötszáz magyar származású tudós dolgozott. „Melléjük sorakoznak az Európában és más világrészeken működő tudósok. Nem túlzás, ha azt állítjuk, ezernyi magyar tudós működik ma hazáján kívül. Oly sokan vannak, hogy nem is vehetjük mindet számba.” A számbavétel azonban folyt, így a külföldön alkotó magyar kutatókról dossziék tömege gyűlt össze. Kiemelt célpontot jelentettek a Manhattan-terv és a hidrogénbomba magyar származású „marslakó” lángelméi, valamint a Nobel-díjasok. Tudásuk stratégiai jelentősége miatt megközelítésük csak szovjet irányítással, magas szintű konspirációban történhetett, de ehhez a magyar titkosszolgálatok közreműködése nélkülözhetetlen volt. A célszemélyeket fedőnév alatt, operatív tervek szerint figyelték. A kötet négy tudós – Teller Ede („Kárász”), Szilárd Leó („Törő”), Gábor Dénes („Carter”) és Szent-Györgyi Albert („Bogarász”) – állambiztonsági megfigyelését mutatja be, rávilágítva nemcsak a módszerekre, hanem életútjuk politikai rendőrséget érintő részleteire is.
Bár a kötet foglalkozik Szent-Györgyivel is, nem lehet elmenni a tény mellett, hogy a vizsgált tudósok jelentős része magyar-zsidó ember volt, és egy egészen speciális miliőből kerültek ki, illetve életutat jártak be.
Bár ezt néhány életrajz tapintatosan próbálja elhallgatni, Szekér könyve nem esik ebbe a hibába, hanem értő módon tárgyalja a vizsgált kutatók, tudósok életének ezt az aspektusát is. Ez volt a szakirodalom által „a magyar jelenség” néven emlegetett fogalom: többségük fiatalon hagyta el az országot, munkásságuk a külföldhöz kötődik, és jelentős részük zsidó származású volt, míg az identitásuknak és összetartozási tudatuknak azonban fontos elemét jelentette a közös szülőföld.
A Nobel-díjas Wigner Jenő egy helyütt külön megemlékezett erről a jelenségről: szerinte e mögött az összetartozás mögött a „magyarságból” fakadó közös pont csupán olyan „külsődleges” jellemző volna, mint a születési hely, egy kevesek által beszélt nyelv közös ismerete vagy bizonyos gyerekkori emlékek hasonlósága, akkor formális dolog volna e körhöz köthető kiemelkedő szellemi teljesítményt „magyar jelenségnek” nevezni.
Ám a sokuknál csak rövid időszakot felölelő magyarországi évek adtak egy azonos gondolkodási alapot, „hasonló kerekeken forgott az agyuk” – idézi Szekér.
A második világháború és a hidegháború azonban sok esetben azonos sorsfordulatokat irányzott elő számukra, és ez hatással volt érzékenységeikre, válaszaikra is: ők voltak a “marslakók”, akik a századforduló környékén született generációhoz tartoztak, középiskolásként általában valamelyik budapesti elit gimnáziumba jártak, az egyetemi tanulmányaikat már külföldön, főként Németországban végezték, majd még nyugatrabbra vándoroltak az antiszemitizmus, vagy később a kommunizmus miatt.
Vegyük példaként a kötetben alaposan feldolgozott Teller Edét! Teller 1908-ban született Budapesten, jómódú zsidó családba. Apja, Miksa asszimiláns ügyvéd volt, anyja jómódú családból származott,
a fiatal Teller pedig már korán meggyűlölte mind a kommunizmust, mely elől vidékre menekült a család 1919-ben, mind az azt követő antiszemitizmust.
Teller 1936-ban Amerikába emigrált, majd meghívták a második világháború alatt a Manhattan-projektbe, melyet nemrég egy nagy sikerű film is feldolgozott.
A Szekér által feltárt iratok szerint Teller személyével 1951 júliusában kezdett el az ÁVH szisztematikusan foglalkozni,
ún. „kutatódossziéját” 1951. szeptember 14-én nyitották meg „anyagának összegyűjtésére és tanulmányozására”. Ekkor már tudták róla, hogy „világviszonylatban is elismert tudós” és „az atombomba elkészítésében is szerepe van”. A kezdeti tájékozódás alapján „haladó gondolkodású személy” kategóriájába sorolták, és a munka egyfajta kiindulási irányelveként fogalmazták meg: „Rokonain keresztül lehetséges a kapcsolatot felvenni vele.” Nem világos, miért kezdtek személyével foglalkozni, de mivel több iratot oroszra is lefordítottak, a szovjet kérés hipotézise indokoltnak tűnik.
Mindenesetre arra jutottak, hogy „Teller igen értékes személyiség”,
aki apja elmondása szerint „marxista meggyőződése miatt hagyta el Horthy-Magyarországot”. Ezért az 1951-ben kezdődő ÁVH-s nyomozás első lépéseként feltérképezték a kilenc hónapja halott Teller Miksa teljes ismeretségi körét: „a felkutatott személyeknek […] ki kell térni kül- és belföldi kapcsolataikra, múlt és jelenbeni politikai magatartásukra, anyagi helyzetükre, a felmerülő személyek egymáshoz való viszonyára.” Özvegy Teller Miksánét pedig levélellenőrzés alá vonták, továbbá az ügynökhálózatnak kiadták, hogy gyűjtsék a Teller családra vonatkozó információkat.
A konklúzió az volt, hogy „minden lehetőséget fel kell használni a beszervezésére”, s célszemélyként a „Kerekes János”, majd 1952 októberétől a „Kárász” fedőnevet kapta. Szekér szerint a „Kárász”-ügy kapcsán számtalan ügynökbeszervezési próbálkozás történt,
de ha egy-egy beszervezés sikerült is, az ügynökök munkája eredményt nemigen hozott, a beszervezések, ha meg is történtek a család baráti körében, eredménytelennek bizonyultak. Az egyik ügynök előtt például a családtagok angolul, németül beszéltek, hogy ne értse, mit mondanak neki. A rákosista titkosrendőrség ténykedése akár komikusan is hathatna, ha nem tudnánk, micsoda borzalmakra voltak képesek más ügyekben. De erről többet a könyvben.
Szekér Nóra könyve összességében kiváló összefoglalóját adja a neves magyar emigráns tudósok megfigyelésének, kutatása alapos – számos más, esetenként külföldi levéltár anyagát is hasznosítja! –, stílusa olvasmányos. A kötet minden olvasó számára ajánlott, akiket az egyes kutatók élettörténete, vagy a kommunista hírszerzés története foglalkoztat.
Fotó: Teller Ede, Wikimedia Commons
Orbán Anitával a Bajnai-kör újabb tagja lépett be a kampányba, egyúttal asztalra téve az Ukrajna tematikáját. Zelenszkij vezetésével közben az ukránok nyíltan beszálltak a magyar választási kampányba, Hitlert, Szálasit emlegetve, Orbánt gyalázva. Mi jön még?
A Libri könyvajánlója a Mandiner hetilapban.
Nemrég tizenöt embert gyilkoltak le egy antiszemita merényletben a sydney-i strandon.
Rab Irén új könyvét akár történelmi útikalauznak is felfoghatnánk, amolyan gyakorlati tájékoztatónak a feledékeny közvélemény számára a határon túli magyarság közösségeiről. Gágyor Péter könyvrecenziója.
Múlt, jelen és jövő között képez hidat Csóti György.
Hogy ne léphessünk ugyanabba a folyóba többször, mindig emeljük fel még létező mutatóujjunkat, ha valaki Ceausescut élteti: eddig és ne tovább! Ungváry Zsolt írása.
Legendás napként beszéltek a civilek lemészárlásáról.
Mindeközben éppen a brit miniszterelnököt kritizáló holland konzervatív aktivistát kitiltották Nagy-Britanniából.
Nagy bajban van Zelenszkij.
