Célkeresztben a kálvinisták – Fedett nyomozások a Szilágyi Dezső téri református közösség ellen

A Kádár-rendszer alatti titkos megfigyeléseket az I. kerületi reformátusok sem úszhatták meg. A Szilágyi Dezső téri templomban működő református ifjúsági kör először 1961 végén került az állambiztonság látókörébe. „Egri Gyula” fedőnevű ügynök a Toldy Gimnázium tanára volt, és egyik tanulójától, az Iskola utcai lakos, későbbi MIÉP-es politikus Benedek Lóránttól tudta meg, hogy a templomban, illetve a közeli lelkészi hivatalban bibliaórák zajlanak. „Egri” már ekkor jelentett diákjának különös nézeteiről:

Ekkor a nyomozás még egy nagyobb, a „református illegáció” (sic!) anyagait gyűjtő dosszié, a „Hitvallók” fn. nyomozás része volt, melyért a BM II/5-e alosztálya felelt (ekkor még a BM III/III kialakulása előtt járunk). A tartótiszt megállapította, hogy „a református illegáció egyik bázis a Szilágyi Dezső téri lelkészség. Az illegáció zömében középiskolásokkal foglalkozik”. Az ügynök feladata volt, hogy fedezze fel, zajlik-e effajta illegális tevékenység a Szilágyi Dezső téri bibliaórákon.  Az ügynök el is látogatott a közösségbe, ahol rácsodálkozott arra, hogy a hívő fiatalok szabad fogalmazásban imádkoznak: „A bibliakörben gyakran van ima, amikor némelyik hívő, aki erre indíttatva érzi magát, hangosan imádkozik az egész nyilvánosság előtt.” De problémát jelentett, hogy idősebb volt, nem volt kerületbeli lakos, és rendszerhű egyén hírében állt. „Ezért megvizsgáljuk fiatal ügynök beküldését, lehetőleg olyat, aki az I. ker.-ben is lakik.”

Először láthatóan Benedeket szemelték ki maguknak. 

A tanár többször jelentett a benne megbízó fiatalról, a tartótiszt megjegyzése szerint „a gyereknek lelki problémái vannak, melyekre megoldást keres (…). A behatolásra véleményünk szerint lehetőséget ad a gyerek tanulmányozása és felhasználása. Felhasználására az alapot az adja, hogy szeretne ezektől szabadulni”. A fiatal viszont rövidesen észrevette, hogy követik őt, noha ezt nem a kérdéses osztály szervezte. „Benedek körül valószínűleg BM alkalmazottak, nem megfelelő fedéssel mozognak, s így óvatosabbá, vagy visszavonulásra késztetik Benedeket” – állapították meg. „Egrit” rövidesen átadták a BM egy másik szervének, dossziéját pedig 1966 novemberében irattározták.

„Egrinél” sokkal többre jutott viszont „Bihari” fn. ügynök, aki 1962 márciusában látogatott el először a bibliaórákra. Ugyan maga XI. kerületi lakos volt, ám sikerült a közösség bizalmába férkőznie, és sikeres szerepet játszott annak bomlasztásában. „Bihari” többek között azzal oszlatta el maga körül a gyanút, hogy elmesélte:

„Bihari” egyik első jelentésében Bugárszky Mátyás presbiter tevékenységéről jelentett: „Zsoltárénekléssel kezdtük, és imával a bibliaórát, elég rendszertelen vonalvezetése volt a társalgásnak, a sok hozzászólás miatt. Bugárszky irányításával Kövespataki László tartotta tulajdonképpen a bibliaórát. Magyarázata közben a hitről beszélve megjegyezte, hogy »a kommunisták azt mondják nekünk, mi a hitünkből nyerünk erőt, illetve saját magunk megtévesztéségből, míg ők elvükből, munkájuk realitásából, de aztán ha oda érnek, bizony meglátszik, mi ér ez az erő«”. Bugárszky azonban nem először került az állambiztonság célkeresztjébe, hiszen a jelentésre a tartótiszt, Fogarasi Ferenc r. alezredes ezt írta: „Györkössy Endre ref. lelkész lakásán üzemeletetett III/e rendszabályon (szobalehallgatás) keresztül már korábban értesültünk arról, hogy a Szilágyi Dezső téri gyülekezetben komoly ifjúsági csoport dolgozik, ahol nem csupán vallásos jellegű, hanem politikai témájú megbeszéléseket is folytatnak, ellenséges beállításban. Később Szarka Miklós III. éves teológusra bevezetett III/a rendszabály (telefonlehallgatás) anyagai alapján állapítottuk meg, hogy a jelentésben szereplő Bugárszky Mátyás (…) a fenti gyülekezet presbitere (…) a gyülekezet ifjúsági életének egyik jelentős irányítója.”

A kirándulás során „nemzetesdit” játszottak, ahol minden fiatal egy ország volt, és labdával dobálták egymást. A tartótiszt értékelése szerint: „Nyílt szovjetellenességükre az ún. »nemzetesdi« labdajáték is jellemző, ahol a Szovjetunió nevét felvett Böszörményit szinte pillanatok alatt játékon kívül helyezték”, azaz kidobták.  Viccnek tűnhetne, de a Kádár-rendszer belső elhárításának szemében ez véresen komoly dolog volt. Az ártalmatlannak tűnő bibliai idézeteket a belsőreakció-elhárítás politikai kontextusban értelmezte: „Bugárszky Mátyás elővette a bibliát és (…) Pál apostoltól idézett kb. ilyen tartalommal: »Akik Krisztus követése miatt üldözésben és fogságban részesülnek, azokkal Krisztus van«.”  A tartótiszt szerint ez „Bihari” korábbi börtönbüntetésére vonatkozott.

Ez mondjuk egy református ifjúsági csoporttól nem meglepő, és egy demokráciában már-már érdektelen momentum lenne, de egy totalitárius diktatúra inkrimináló tényként jegyezte fel őket. R. László, a gyülekezet egyik karizmatikus alakja például arról magyarázott az ügynöknek, hogy „materializmus először az anyagot említi, másodiknak a szellemet, míg az idealizmus fordítva. Ez nem állja meg a helyét, mivel hogyha mindezt átfogalmazzuk a bibliára, rájövünk, hogy annak is igaza van épp annyira, mint a természettudományos magyarázatnak. Mivel Isten elsőnek Ádámot, illetve anyagot teremtett, és másodszorra lehelte belé a lelket, mint szellemet. Ha a bibliáról Isten személyét levágjuk, úgy akkor mondanivalója igen erősen egyezik a természettudományokéval”. R. azt a nézetét is kifejtette, hogy Marx titokban megtért. Szerinte „célunk az osztálynélküli társadalom és a javak egyenlő elosztása Isten nevében. Marx elméletéről, munkásságáról, mint túlhaladott valamiről beszélt, és a materialisták kilátástalan életét hozta fel példának, akik számára a földön nincs boldogság és nincs szeretet.” R. beszédeiben „kiválasztottaknak” nevezte magukat, nézeteiket pedig az „igazság vallásának”. A jelek szerint először ő kezdte el nézeteit „keresztény kommunizmusnak” nevezni a csoportban, melyet később mások, így Benedek is átvettek. A tartótiszt hideglelést kapott ettől: a tan „rendkívül veszélyes és számtalan embert megtéveszthet, befolyása alá keríthet”. Továbbá „az egyház számukra csupán fedőszerv ahhoz, hogy valódi ellenséges célzatú tevékenységüket ki tudják fejteni”.  „Bihari” feladatul kapta, hogy adjon ajándékba 30 forintot az anyagi gondokkal küzdő R.-nek.

A tartótiszt, Fogarasi szerint így már könnyebben megnyíltak előtte, és feltárták előtte az ifjúsági gyülekezet valódi céljait, nézeteit. Benedek például arról beszélt, hogy „a kommunisták (...) sok bűnt követtek el, és kezükhöz sok vér tapad”, akárcsak a katolikus egyháznak, de utóbbiak legalább keresztények.  Egy ponton túl problémát jelentett viszont, hogy nem tudta szó szerint visszaadni a hosszú estéken mindenki részéről elhangzott kijelentéseket – egyes eseményeken, bulikon több tucat fiatal is összegyűlt –, ezért 3/e „labda” módszerrel (hordozható jeladó) szerelték el. A megfeszített igyekezetek ellenére sem sikerült a fiatalokról semmi kompromittálót előásni. Egy helyütt arról beszéltek, hogy néha a marxizmusnak is lehet igaz, „csupán annyiban (…), mint az, hogy egy láda piszokban magától születnek férgek, vagy mocsárból a békák”.  Másutt valaki kijelentette, hogy „ne legyünk se reakciósak, se talpnyalók, és elsősorban talpnyalók ne legyünk”.  Szarka Miklós teológusról annyi derült ki, hogy Horthy Miklós a keresztapja.  Egy házibulin részegen pedig az egyik fiatal megkérdezett egy lányt: „Mi a véleménye a nemzetiszocializmusról?” A válasz állítólag úgy hangzott, hogy „az is jó, meg a twist is”. Ez kétségkívül nem volt épületes megjegyzés, de a tartótiszt megjegyzése talán mégis csak túlzó volt: „Jellemző, hogy amikor a »keresztény kommunizmus« elvéhez tartozó tagok és vezetők vannak együtt, tehát szűkebb, megbízhatóbb, bensőségesebb kört találnak maguk körül, megmutatják igazi énüket, és fasiszta politikai beállítottságról tesznek tanúbizonyságot”.

Petrit az ügynök „sajnos” „igen értelmes”, „nagy olvasottságú” egyénként azonosította, aki szerint a „marxista és leninista irányelvek” „teljes kilátástalanságot mutatnak”. Mindazonáltal „megjegyezte, hogy a kommunizmus a legjobban összeegyeztethető a kereszténység céljaival”. „Megemlékezett arról, hogy e témáról már több esetben tartott előadást, régebben a Szilágyi Dezső téren”. Az ügynök szerint Benedek ekkor Petri hatása alatt állt, mert egyetemi felkészítő tanulmányait Petriék lakásán végezte az Attila úton.  Az ügynököt arra utasították, hogy járjon utána, Petri és Benedek nézeteinek van-e írott verziója, mert az már akár bűncselekmény is lehetne. Továbbá azonosítania kellett, hogy kapcsolatban állnak-e Gyökössy Endre református lelkésszel, akit a „keresztény kommunista” irányzat szellemi atyjának gondoltak. Az ügynök meg is tekinthette Petri verseit, majd lejelentette, hogy a költő „világnézete egyáltalán nem haladó-marxista”. Gyökössyvel is tudott találkozni, aki „megajándékozta bizalmával”, és a „tömény egyházi reakció álláspontját hangoztatta”.  Egy ponton túl felmerült, hogy „Bihari” nejét is be kéne szervezni, mert férjével eljár a közös eseményekre, de ott nem a megfelelő módon viselkedik, vitatkozik.

A történetről szóló iratok a dossziéban ezen a ponton megszakadnak. 

„Biharira” társai sosem gyanakodtak, egyedül Benedek vetette fel, hogy talán spicli, de ez inkább „blöff” volt csak. Az ügynök így még 1967-ben is tudott jelentést leadni Gyökössyről. Később a közeli Fő utcában lakó Krassó Györgyről jelentett, de ez már egy másik történet. A „Harcolók”-ügyet megelőző jelentések bizonyos értelemben átfedést mutatnak más, egyházi ifjúsági szervezkedések dossziéival is: a fiatalok itt is próbáltak valamilyen áltevékenységet végezni, amivel leplezhették egyébként a legkevésbé sem „ellenforradalmi” vagy lázító jellegű tevékenységüket. A paranoid állambiztonság viszont oda is ellenséges szervezkedést vizionált, ahol szinte semmi sem volt. Itt is egy jobboldali hátterű, kompromittált egyént használtak fel a beférkőzésre, és sikerrel kevertek gyanúba olyan, ártatlan személyeket, akiknek semmi köze nem volt a bomlasztáshoz, csak hogy menteni tudják ügynöküket. Természetesen minden eset elemeiben egyedi, de sajnos még megannyi ilyen történetet rejtegetnek a kádári állambiztonság levéltári aktái.

(Fortó: Fortepan 281685)