Az apátság megújult kiállítása megvalósítja a harmóniát az időutazásban: a 11. századot zökkenőmentesen illeszti a 21. századba.
Egyszer volt, hol nem volt, pár éve feltárások indultak Tihanyban, amiről a Mandiner is hírt adott. A feltárások célja volt, hogy jobban megismerhessük az altemplom történetét. Különböző korokból előkerült leletek meséltek az apátság történetéről, a genetika pedig a csontokat is szóra bírta: azóta bebizonyosodott, hogy az éveken át tartó tudományos kutatás nem volt hiábavaló, és eredménnyel zárult: azonosították I. András király és fia, Dávid herceg csontjait.
Írd és mondd, III. Béla (1172-1196) után
I. András (1046-1060) a második Árpád-házi magyar uralkodó, akinek a maradványait teljes bizonyossággal azonosították!
Időközben a szenzációs régészeti-genetikai eredményekre, kultúrtörténeti kutatásokra épült kiállítás is elkészült, olyan időutazásra csábítva a látogatókat, amit ezer ok miatt nehéz kihagyni: nem hagyta ki sem a sorok írója, sem a barátnője a szürkemarhagulya és az Illatok Háza közötti pár órában. Az apátság látogatása tette teljessé a tihanyi kirándulást.
Ezt is ajánljuk a témában
Feltárások indultak Tihanyban, hogy jobban megismerhessük az altemplom történetét. Különböző korokból előkerült leletek mesélnek az apátság történetéről, a genetika pedig a csontokat is szóra bírhatja, s talán még I. András királyunk földi maradványaira is rátalálhatunk. Interjúnk a kutatókkal.
Az ott eltöltött másfél óránkat – ami 3-4 óra is lehetett volna a „produkció” gazdagságát tekintve – a tágas, igényes látogatóközpontban indítottuk egy jó kis rövidfilmmel. A ráhangoló képsorok megteremtették az átélhetőséget az információk és spirituális morzsák harmonikus elegyével:
a tizenöt perces mozi tényeket rögzít, de olyan jól átgondolt minden egyes másodperce, hogy a nézőkben valami nyugodt biztosság árad szét,
miszerint jó helyre jött. Ebben az egész tihanyi dombra jellemző tisztaság és a finom apátsági termékek is szerepet játszanak – és játsszanak is!
Kóstolt már levendulás tihanyi búzasört?
Ne hagyja ki!
Tényleg nem csoda – ahogy a filmben említik –, hogy I. Andrásunk ezen a „mágikus helyen” kívánt örök nyugalomba merülni, persze egy tevékeny élet végén: a „csönd erejét”, a Balaton közelségét, a minden sarkot átjáró atmoszférát az egyik megszólaló szerzetes így foglalja össze, és ennél fölösleges többet mondani: „Itt rá lehet csodálkozni a teremtett világ szépségére.” A film az apátság történetéről beszél, a hely szépségéről vall – minden fontos információt megkapunk rögtön az elején.
A látogatóközpontból egyenesen a barokk templomba követtük az alaposnál is alaposabb idegenvezetőt – egy iskolai csoporthoz csatlakoztunk –,
a felújított, minden porcikájában szép barokk templomba: fa, kő, festmények. Összhang a visszhangban.
Jó volt ott lenni.
Innen I. András király 1055-ben épült kriptájába vettük az irányt, abba az ominózus helyiségbe, ahol a feltárások zajlottak: most nyugalom van, szépség és erő, ami a falakból árad.
Ez alatt a kő alatt egy király nyugszik!
Ha eljut idáig, ne felejtsen el tenyerével az ezeréves oszlopoknak támaszkodni! Azt ugyan nem garantálhatom, hogy gyökeresen megváltozik az élete – azt viszont garantálom, hogy nem változik meg –, de annyi bizonyos, hogy valami egészen különleges érzés: nem tudom leírni, milyen. Nehéz, átható.
A királykripta után jön az apátság interaktív kiállítása. Címe: „Lélek a vizek felett – múlt és jelen találkozása a Tihanyi Apátságban”. És amit a cím nem ad vissza: a bemutató kompakt, átfogó, hatalmas távlatokat ölel fel,
aprólékos, mégis belakható, kiváló ötletek tucatjait veti be a látogatók elbűvölésére.
Kellemesek az illatok, megfelelő a hőmérséklet. Ez egy kiválóan komponált, szinte fölmérhetetlenül – de nem bénítóan – gazdag kiállítás.
Ahogy a honlapon írják: „A királyi kriptára, a földszinti kiállítótérre és a pinceszint termeire egyaránt kiterjedő tárlat új nézőpontból beszél az apátság közel 1000 esztendős történetéről.”
Van itt minden, és ezt a mindent az átgondolt koncepció teszi valamivé.
A nagyrészt be nem mutatott, újonnan restaurált egyházművészeti tárgyakat, fotókat és dokumentumokat például neves szakértők tolmácsolásában ismerhetjük meg. Megismerkedhetünk az Apátság történetének jelentős korszakaival, a szerzetesközösség életével, a jelentős apátokkal, a kincsekkel, az ide köthető királyokkal.
Az első teremben I. András király temetési szertartása tűnik fel, aztán jön a legrégebbi magyar nyelvi emlékünk, a Tihanyi alapítólevél fölfedezése, majd a legfrissebb régészeti eredményeket is feldolgozó 3D-rekonstrukciós filmekkel mutatják be az apátság építéstörténetének szakaszait.
Aki végképp bele akar zuhanni a történelembe, az jó helyen jár:
„a török kor utáni újjáépítés időszakát bemutató szakasz hallatlan alapossággal beszél egy olyan közösség erőforrásairól, amely képes volt a romokból felépíteni Magyarország egyik legkiemelkedőbb barokk templomát és monostorát”.
Az utolsó teremben aztán ötletesen mutatják be a jelenkort: számtalan érdekes megközelítés segítségével napjaink szerzetesei az ismerőseinkké válnak, miközben átélhetjük a tihanyi közösség mindennapjait.
Mit gondol például, a Trónok harca, vagy a Star Trek mozifilmek „tiltólistásak” a szerzetesek számára? Épp ellenkezőleg, a kedvencek közé tartoznak!
„A kiállítás a legmodernebb eszközökkel igyekszik a látogató elé tárni közel egy évezred érdekességeit. Az interaktív panelek, filmek és animációk, projektoros vetítések és hanganyagok, az elérhető audio és visual guide egyaránt segítik a 21. század emberét az információszerzésben. Mindemellett a gyerekekre a pinceszint minden termében játékok is várnak” – összegeznek a honlapon. Mi sem mondhattuk volna szebben!
Egyéb érdekes képek:
Nyitókép: Rádi Nikolett
Amikor a Partium fővárosa választhatott: megtört vörös brigantiként, vagy méltóságát megőrizve megy román rabságba. Dr. vitéz Jánossy Gyula és a nemzeti érzelmű polgárság, ha csak rövid időre is, de visszaadta a Körös menti település becsületét, és megmentette a várost a megszállók bosszújától.
Egy biztos, ahogyan a kő, és a magyarság, úgy a bocskai is megmarad.
A legmagyarabb Habsburg személyéről, csodálatos örökségéről a Habsburg Történeti Intézet könyv és kisfilmek formájában is megemlékezik.
Titkos napló leplezi le, hogyan bántak 1919-ben a védtelenül maradt többségi nemzettel az ukrán soviniszták az első világháború után.
Egy választási győzelem normális esetben a jövőről szól: reformokról, gazdaságról, fejlődésről. De mi történik, ha a hatalom másnap már nem kormányozni akar, hanem elszámoltatni? A történelem azt mutatja, hogy a bosszú logikája gyorsan felülírja a jogot – és ezzel nemcsak a politikát, hanem a gazdaságot is megrendíti. A kérdés nem elméleti: minden demokrácia életében újra és újra felmerül.
A hazai kávézás történetét talán még sosem tálalták elénk ilyen okos, mégis szórakoztató módon, ráadásul közpénz felhasználása nélkül.
A sport világában nem fogadták egyöntetű lelkesedéssel a lehetséges kinevezést.
A volt helyettes államtitkár kifejtette, fizetésének hat havi összege jár neki juttatásként, amit elvár Magyar Pétertől, hogy kifizessen.
