Elindult a Magyar menyegző című nagyszabású játékfilm forgatása. A hetvenes évek végén játszódó moziban két budapesti fiatalember egy kalotaszegi lakodalomban keveredik sorsfordító kalandokba. A főszerepekben mások mellett Törőcsik Franciska és Kovács Tamás látható, a zenei rendező Pál István Szalonna.
Kalotaszegen vagyunk, egy pajtában, a hosszú asztalok gondosan megterítve, körül a falakon a jellegzetes, piros szőttesek. Lakodalom előtti csendélet, és miközben kint egyre gyűlnek a népviseletes fiatalok, megszólal a muzsika is. Egy, a műfajban nálam sokkal járatosabb barátom a küldött videóból rögtön felismeri a Ha kimegyek a türei Nagyhegyre kezdetű kalotaszegi mulató dallamát, én pedig Pál István Szalonnát fedezem fel az óriási udvaron spontán örömzenébe kezdő prímások között.
Ezt is ajánljuk a témában
A viski születésű népzenésszel a haza fájó sebéről, az orosz–ukrán háború pusztításáról és a népzene embertől emberig ható erejéről beszélgettünk.
Mert azért akad itt egy apró csalás. Valójában nem Kalotaszegen járunk és nem is egy valódi lakodalomban, még ha a kulisszák meglehetősen élethűek is.
Hanem a szentendrei skanzenben, ahol március 29. óta forog a Magyar menyegző című játékfilm.
Az egész estés mozit a készítői egyszerre szánnak hiánypótlónak és figyelemfelkeltőnek, a magyar néptánc és népzene kiemelkedő kulturális hatásáról ugyanis ez idáig nem készült hasonló alkotás, olyan meg pláne, amelyik a mozi univerzális nyelve miatt akár nemzetközi figyelemre is pályázhat.
Ezt már Káel Csaba rendező mondja el a helyszínen tartott mini sajtótájékoztatón, az ezúttal a produceri mellett az operatőri feladatokat is ellátó Lajos Tamás, a koreográfiáért és a táncjelenetekért többedmagával felelős Zsuráfszky Zoltán, valamint a zenei rendező, a már említett Pál István Szalonna társaságában.
„Hogy mi is ez a film? Magunk között táncfilmnek nevezzük, műfaját tekintve talán Carlos Saura két világhírű munkája, a Vérnász és a Carmen lehetnek az ősképei. De amíg azok helyszíne egy táncstúdió, és a fókusz a próbafolyamat alatt létrejövő emberi kapcsolatokon van, mi eggyel nagyobb távlatot nyitunk. Vizuálisan, zeneileg, dramaturgiailag is izgalmas tálalásban, mégis autentikusan mesélünk el egy nagyon emberi történetet a magyar népkincset, az élet természetes körforgásának a népművészetbe foglalt örök igazságait a középpontba állítva. Ennek a körforgásnak a csúcsa pedig mi is lehetne más, mint két szerelmes fiatal egybekelése” – világítja meg a hátteret Káel Csaba.
Elárulja azt is, hogy a Magyar menyegző egy harminc éve dédelgetett közös álom megvalósulása, némi személyes érintettséggel. Egyetemistaként maga is táncolt a Bartók Táncegyüttesben, illetve Hagyományainkból címmel 1987-ben készített egy táncfilmet a Kodály Táncegyüttessel, később, a kétezres évek elején pedig éppen Lajos Tamással együtt forgattak le két olyan reklámot, amelyekben táncosok szerepeltek. A mozi alaptörténete,
két budapesti fiatalember a hetvenes évek végén egy kalotaszegi faluban tartott lakodalomba utazik, hogy aztán egy éjszaka alatt az egész sorsuk megforduljon,
ugyancsak Káel Csaba mai napig meghatározó életélményére épül. 1981-ben Magyarvistán csöppent bele egy hasonló esküvői ünnepségbe, ami a helyiek vendégszeretetétől a zenén és táncokon át a szemkápráztatóan gazdag viseletekig minden tekintetben lenyűgözte.
A Magyar menyegző abban a tekintetben is egyedülállónak ígérkezik, hogy a koreográfiákat Zsuráfszky Zoltán, Zs. Vincze Zsuzsa és Mihályi Gábor közösen alkották meg, azokat a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és az Állami Népi Együttes művészei táncolják, az autentikus dallamokat pedig Pál István Szalonna szerkesztette és zenekarvezetőként az ő irányításával csendülnek fel. Mivel a film felidézi a táncházmozgalom nyitányát is, így egy-egy jelenet erejéig a terület olyan ikonikus alakjai tűnnek fel benne,
mint Farkas Zoltán „Batyu”, Tóth Ildikó „Fecske”, a Muzsikás együttes tagjai vagy Sebestyén Márta;
utóbbiak nagyon régen szerepeltek együtt bármilyen produkcióban, úgyhogy ez már önmagában unikum.
„És van még egy csodálatos fotográfus, akinek a gondolkodása, szemlélete, látásmódja meghatározza az egész produkció gondolati-képi világát. Természetesen Korniss Péterről beszélek, aki nekem tinédzserkori idolom, nagyrészt az ő fotói és munkássága miatt lettem operatőr. Igyekszem a nyomába lépni, és a filmet, illetve a kalotaszegi belsőket úgy világítani, ahogy ezt annak idején Péter tette. A cél, hogy a lehető legjobban meg tudjam közelíti az ő munkái hangulatát, atmoszféráját úgy, hogy az autentikusság is megmaradjon” – veszi át a szót Lajos Tamás, mintegy magyarázatot is adva rá, miért állt hosszú idő után ismét a kamera mögé.
Zsuráfszky Zoltán, aki hasonló örömmel és lelkesedéssel vágott neki a sok hónapos munkának, viccesen úgy fogalmaz,
„ez egy olyan film lesz, mint a Hunyadi, csak mi nem páncélt veszünk fel, hanem a csodálatosan szép viseleteket”.
Ő is hangsúlyozza az autentikusságra való törekvést, és azt, hogy bár mindenben az eredetiségre törekszenek, a lényeg annak az euforikus érzésnek az átadása, amit bármely korban érez az ember, ha belecsöppen egy kalotaszegi mulatságba. Vagy csak meghallgat-megnéz egy dinamikus legényest, amit a maiak ugyanolyan elánnal tudnak eltáncolni, mint a sok évtizeddel-évszázaddal korábban élt őseik.
„Csipások”, Árusok és Netti Sanyi bácsi
És ha már ősök, a Magyar menyegző lakodalmi jeleneteiben nem akármilyen felmenőkkel bíró muzsikusok húzzák majd a talpalávalót.
„Főként azok közül válogattuk, akik sokadíziglen és zsigerileg kötődnek Kalotaszeghez. Azon környéken az volt a szokás, hogy minden egyes kisebb régiónak, akár falunak megvolt maga zenész családja. Bogártelkén a Czilikák, Mérában az Árusok, a Bánffyhunyadon a »Csipások«, Netti Sanyi bácsiék meg, kivételként erősítve a szabályt, szinte mindenhol zenéltek. Nekünk a filmbeli zenekarban pedig van egy Árus Bélánk, aki harmonikás, ifjú Netti Sándor és Varga István »Kiscsipás« hegedülnek, a brácsás meg ifjabb Toni Rudi, Kalotaszeg legnagyobb brácsás generációjának szinte utolsó mohikánja” – veszi át a szót Pál István Szalonna.
Hangsúlyozva, hogy éppen emiatt van akkora jelentősége annak, hogy ez a film ebben a talán a fiatalokat is megszólító formában elkészülhet. Hiszen az ikonok szép lassan mind elmennek, valakinek viszont mindig fel kell vállalni azt a feladatot, hogy az ifjúságnak továbbadja a magot,
hogy abból újra és újra kigyökerezhessen a mi csodálatos kultúránk.
„Nem kell mindenkinek néptáncosnak vagy népzenésznek lenni, de arra, hogy nekünk, magyaroknak ilyen ma is könnyűszerrel meg- és átélhető hagyományaink vannak, igenis mindenkinek büszkének kell lenni. Biztos vagyok benne, hogy aki ezt a filmet majd egyszer megnézi, rögtön szeretne rácsapni a lábára, megkóstolni egy darabka töltött káposztát, megtanulni egy rigmust. Mert érezni fogja, hogy amit mi mindannyian át akarunk adni neki, az nemcsak hogy a múltunkból és a szívünkből jön, de minden pillanatában igaz is.”
A Békési Miksa forgatókönyvéből születő Magyar menyegző két budapesti fiatalember, András és Péter történetét követi nyomon, akik a 70-es évek végén Budapestről Erdélybe utaznak, hogy részt vegyenek András unokatestvérének lakodalmán. Az erdélyi, kalotaszegi faluban életre szóló kalandba keverednek, és hamarosan azonban olyan döntéseket kell meghoznia, amelyek következményei kiszámíthatatlanok.
A zenés, táncos játékfilm főszereplőit a hazai mozikba már több mint 750 ezer nézőt becsábító Hogyan tudnék élni nélküled? és a Hunyadi sztárja, Törőcsik Franciska, valamint Kovács Tamás és Kövesi Zsombor alakítják. A további szerepekben Bubik Réka, Györgyi Anna, Lengyel Ferenc, Ertl Balázs, Rohonyi Barnabás, Znamenák István látható.
A film produceri feladatait a közelmúlt számos sikerfilmje, az Örök tél, a Blokád, és a Semmelweis elkészítésében résztvevő Lajos Tamás látja el, aki ezúttal vezető operatőrként is bekapcsolódik a munkálatokba. A koreográfiákat Zsuráfszky Zoltán, valamint Zs. Vincze Zsuzsa és Mihályi Gábor alkotta meg, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és az Állami Népi Együttes művészei táncolják, az autentikus dallamok Pál István Szalonna zenekarvezető irányításával csendülnek fel. A látványtervező Szendrényi Éva, jelmeztervező Vavrinecz Krisztina (Deadline, Megbélyegzetten), vágó Makk Lili (Hunyadi, Blokád, Terápia).
A Magyar menyegző a Nemzeti Filmintézet pénzügyi hozzájárulása nélkül, a MOL – Új Európa Alapítvány támogatásával, az MTVA és a Szupermodern Stúdió koprodukciójában valósul meg. A stáb Budapesten, a szentendrei skanzenben és Kalotaszegen is forgat.
Nyitókép és fotók: Szupermodern Stúdió
Vérgőzös akcióvígjáték a család, a feleség, a gyerekek és persze a nagypapa fontosságáról. Senki 2. – kritika.
Pedig az a remény költözött a szívekbe, hogy egy ilyen összetartó, egyet akaró közösség tartósan, társadalmi méretekben is megteremthető.
Kényes témát csomagolt nevetős-megható road movie-ba első játékfilmjében a francia Enya Baroux. A Jó utat, Marie inkább a családi összetartozás fontosságáról, mintsem arról beszél, van-e joga az embernek megmondani, mikor óhajtja befejezni a földi pályafutását.
A Többesélyes szerelem lehetett volna egy izgalmas, a jelen társadalmára reflektáló, okos film – sőt, az Előző életek után pontosan ezt vártuk. Ehelyett egy kliséhalmazt kapunk. Igaz, beszélgetésindítóként még így is működik.
Egy, a helyszínen talált írás szerint gázlopásban érintett bűnszövetkezetek csaptak össze.
A legendás rendező arra is kitért, hogy melyik filmjét tartja a legkiemelkedőbbnek.
Aboubakar Keita a jelek szerint előbb kikényszerítette a Spartacustól a DVTK-hoz igazolását, majd búcsúzóul még jobban megforgatta a kést a faképnél hagyott nyíregyháziakban. A Diósgyőr eközben a magyarszabályra hivatkozva kirúgott két légiósa helyére hozott két másikat...
Az egész országot megrázta a tragédia.
