Olyan időket élünk, amikor sokan küzdenek az identitásukkal. Férfi vagy nő? Belga vagy európai? Egyén vagy közösség, valami nagyobb része?
Gyakran gondolok arra, hogy ez honnan eredhet. Egy olyasvalaminek a definiálása, aminek valójában magától értetődőnek kellene lennie, és mindig is magától értetődő volt az életemben: férfi (esetemben), magyar (a kozmopolita életem ellenére), keresztény (amennyire lehet, az ember esendő). Van néhány egyszerű dolog, ami megtámaszt az élet viharaiban. Ahogy az őseimet is mindig megtámasztotta.
De van még valami – valami, ami nekem nincs meg. Március elején jöttem rá, amikor Brassóban bemutattam az Őseim földje című könyvem új német kiadását. Az erdélyi Schiller Verlag az MCC Press magyar kiadásának sikere nyomán újra megjelentette az eredeti, 2011-es német kiadást.
Miközben Amerika és Kína geopolitikai játszmát vív, addig Zelenszkij egyre több támogatást hajszol ki a háború árnyékában, Brüsszel pedig fizet.
Magyar Péter még sumákolhat pár hétig Weber úr kénye-kedve szerint, aztán meg majd szembejön a valóság.
Ferenc Viktória ütős posztban reagált Paulius Saudargas álításaira.
„Ez a mostani egy teljesen új időszak a kétoldalú kapcsolatainkban, azt a barátság és nem az ellenségeskedés határozza meg” – hangsúlyozta a külügyminiszter.
Teljesen érthetetlen a TISZA Párt elnökének reakciója.
Az amerikai alelnök szerint egyenesen nevetséges, amit Zelenszkij művel.
Évek óta hangos az amerikai média az ukrán korrupciós botrányoktól, mutatjuk a legdurvábbakat.
Dargay Attilának olyan mára klasszikussá vált családi mesefilmeket köszönhetünk, mint a Lúdas Matyi, a Vuk vagy a Szaffi, legnagyobb álma azonban a hetvenes években készült vázlataival együtt a fiókban maradt. Egészen mostanáig: csütörtöktől mozikban a Csongor és Tünde animációsfilm-adaptációja.
