Elárulta a történész, hiteles-e történetileg a nagy sikerű Hunyadi-sorozat

A Hunyadi-sorozat berobbant a hazai köztudatba, vezeti a nézettségi statisztikákat, és nagyjából mindenki késztetést érez rá, hogy véleményezze a produktumot – egészen különböző formákban –, talán azokat leszámítva, akik igazán értenek a művészethez, vagy a történelemhez. Most történészt kérdeztünk a sorozatról az első epizódok alapján, mégpedig a Hunyadiak korszakának egyik legkiválóbb szakértőjét, Pálosfalvi Tamást. 

Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, mennyire hiteles a sorozat eseménytörténete, politikatörténete, mennyire hitelesek a szereplők személyiségüket, motivációikat nézve, és egyáltalán: mennyire hiteles a korabeli valóság ábrázolása? 

Ha erre törekedne, legfeljebb dokumentumfilm lehetne. Akkor miért kérik mindig a történészek véleményét az aktuális történelmi alkotásról? Az obligát fanyalgást, a levéltár porától csikorgó fogú filoszok kekeckedését? Fogalmam sincs. Ennek ellenére, ha megkérnek, szívesen fogalmazok véleményt, ahogy a kollégáim is – elvégre ez is a tudományunk népszerűsítésének egyik módja” – mondja a történész.

Mint tudjuk, a Hunyadi-sorozat közismerten Bán Mór munumentális regényfolyamának filmes adaptációja, az adaptáció minden elkerülhetetlen következményével. A kutató szerint a filmsorozat forgatókönyve hűen követi a regény menetét, a szükséges rövidítés miatt jelentős kihagyásokkal.

Hozzáteszi: „Talán ennek tudható be, hogy a – film szerint – kezdettől Hunyadi környezetében forgolódó 

 – nyilván így lehetett legegyszerűbben a néző tudomására adni, hogy egyházi embert lát. Sok embert kell felvonultatni, hosszas bemutatásra nincs idő, így alkalmanként még a történésznek is gondolkodnia kell egy pillanatig, ki is szerepel éppen.”

Pálosfalvi Tamás megjegyzi, az események egymásutánját „a lehető legszabadabban” kezeli a sorozat. 

Habsburg Albert és Luxemburgi Erzsébet 1421-ben kötött házasságot, a filmben Galambóc ostroma után, 1428-ban. Ebben az időben Zrednai János talán 18 éves lehetett, Újlaki Miklós úgyszintén, a főgonosz Cillei Ulrik 21-22, említésre méltó politikai szerepe pedig egyiküknek sem volt Zsigmond halála előtt. „Ezek megbocsátható részletek, az már kicsit 

 – talán az osztrák dialektussal gyűlt meg a baja” – derül ki.

„Bán Mór remek történetmesélő, az árnyalt karakterábrázolás viszont nem erőssége, és talán ez szúr leginkább szemet a filmben. 

aki Jeruzsálem felszabadításáról álmodik, és néha kér egy kis pénzt az alattvalóitól. Egyébként az megy be hozzá, aki akar, hogy az arcába ordítsa a baját, és a milánói herceg simán lekutyázza. Nyilván el lehet így is képzelni azt az embert, aki fél évszázadig volt Magyarország királya, és római császárként halt meg, csak akkor érthetetlen, miért húzza be fülét-farkát Cillei Ulrik, amikor a »vén kecske« lefejezéssel fenyegeti.”

Elhangzik, „maga Cillei a megtestesült gonoszság, a történet szerint azért, mert mind meghaltak a gyermekei, ami igaz is, egy kis spéttel: Brankovics Katalint évekkel a galambóci hadjárat után vette feleségül, és az utolsó fia, Hermann 1452-ben halt meg; ekkor Zsigmond, Borbála, Albert és Erzsébet is a sírjában pihent már. Leánya, Cillei Erzsébet amúgy Hunyadi László feleségeként halt meg Hunyadváron. A személyes tragédiában ennek ellenére benne rejlenék a nagystílű gonoszság lehetősége, de 

– sorolja a történész, aki a leginkább talán Újlaki Miklós filmbéli alakja hökkentette meg:

„Engem, bevallom, egy kicsit Riccardo Pizzuti olasz színészre emlékeztetett. Tudják, ő a Bud Spencer–Terence Hill filmek nagyarcú de töketlen antihőse, akit aztán 15-20 percenként megérdemelten, de legalább viccesen rojtosra vernek az igazi hősök, és persze a szép nő se az övé lesz a végén. Ahogy Zsigmondnál, úgy Újlakinál: elképzelhetjük, hogy Kont Miklós nádor dédunokája, Stibor vajda unokája kavicsokat tologat az udvari hadapródiskolában, közben

 Ahogy ahhoz is, hogy Zsigmond egyetlen leányát, Erzsébetet Wolfram Ilona, a soproni polgármester felesége leszbikus szerepjáték keretében készíti fel a nászéjszakára. Érdekes módon az oszmán és szerb karakterek nagyságrendekkel életszerűbbek, talán azért, mert esetükben nem nyomasztotta az alkotókat a magyar történelem dermesztően leegyszerűsített képe.”

Pálosfalvi Tamás szerint

Minden más hasonlóság a valósággal csak a véletlen eredménye lehet.”

Nyitókép: Facebook