A nyughatatlan természetű, páratlan műveltségű piarista szerzetes megvetette a történeti nyelvészet alapjait, az etimológia és a szóelemzés mellett tört lándzsát: és igaza lett.
A magyar felvilágosodás kiemelkedő alakja, Révai Miklós napra pontosan 275 éve, 1750. február 24-én született. Polihisztor volt: géniusza a nyelvtudományban teljesedett ki, de értett az irodalomhoz, az építészethez, a rajzhoz, foglalkozott természettudománnyal és filozófiával.
Ő tanította rajzolni a „legnagyobb magyart” – gróf Széchenyi István tanára volt.
„Nagy tudásánál csak öntudata volt nagyobb, és nyugtalansága, mely nemcsak új meg új tudományos ismeretek megszerzésére, állandó munkára ösztökélte, hanem minduntalan bajba is sodorta; magányának és nélkülözéseinek is sokszor békétlen természete volt az oka” – hangsúlyozza egyik életrajzírója.
A kicsi Miklós Nagyszentmiklóson született, apja szegény csizmadia volt. Szegeden tanult a piaristáknál, 19 évesen belépett a rendbe:
jóval később nyergelt át világi papsági státuszba, hogy szabadabban mozoghasson
az irodalmi életben és a közéletben. Sok-sok helyen tanult és tanított: Tatán, Veszprémben, Nagykárolyban, Nyitrán, Váradon, Győrben, Pozsonyban, Bécsben, Grazban, Esztergomban, Komáromban, Sopronban, Pesten – bejárta az országot.
1777-ben egy ABC-könyvvel „indított”, majd helyesírási és szépírási kötetekkel jelezte, merre tart. Könyvet írt a mezei gazdaságról, a városi építészetről – ez utóbbi egyben az első magyarul írt építészeti tankönyv:
Révai már első könyveiben szakkifejezések sorát magyarosította, vagy alkotta meg, hozzájárulva nyelvünk megújításához, új életre ébredéséhez.
Verseiben a klasszikus verselés szabályait követte, és nem elsősorban irodalmi értékük, hanem hazafias témájuk, valamint a bennük is visszhangzó nyelvi és tudományos ügyek adják értéküket – ezek a kor fő irányait mutatják.
Révai Miklós 1779-ben ismerte meg Kazinczy Ferencet, ami a magyar kultúrtörténet egyik nagy találkozása: ismeretségük halálig tartó barátsággá alakult. Hősünk a máig élő helyesírási alapelvünket, a szóelemző elvet képviselte:
„igasság, egésség, ravasság” formák helyett az „igazság, egészség, ravaszság”
formákat ajánlotta. A személynevek végén az „y”, helyett „i”-t javasolt. Stílszerűen neki köszönhetjük „helyesírás” szavunkat.
Egy ideig nevelői állást vállalt, majd Bécsben közelebb került a tudományos élethez: Költeményes Gyűjteményt indított volna, és harcba kezdett egy Tudós Társaság létrejöttéért. Javaslatot tett a régi és népi énekek gyűjtésére, fölismerve ezek óriási kulturális jelentőségét, a költészeti emlékek és a nyelvjárások ismerete pedig egyre inkább nyelvtörténeti kutatások alapját képezte nála.
Győrben megszakításokkal tizenkét évet töltött (1784-1796), emlékét többek között az ország egyik legnívósabb gimnáziuma, a győri Révai Miklós Gimnázium őrzi. Régi és új irodalmat tervezett kiadni, részsikerekkel, de
impulzív természete miatt összeveszett a győri papokkal,
így időlegesen Pozsonyba került, majd rajztanárként tért vissza, extrákkal: mértant, géptant, építészetet és földrajzot is tanított.
Révai türelmetlensége azonban újabb „szakításokhoz” vezetett: 1785-ben végül bezárta a rajziskolát, nekik adott gyűjteményét visszavette, aztán pár év múlva újra odaajándékozta. Nehéz ember lehetett, na.
Közben a Tudós Társaság szervezése is haladt. Révai a legmagasabbra tekintett és az udvar támogatására aspirált. A társaság célját „a nyelv művelésében, a tudományok és a művészetek terjesztésében” jelölte meg.
Aztán Révai végleg elhagyta Győrt:
újra vándorolt, a nyomor évei jöttek. Városról városra járt, rossz körülmények között élt,
betegség kínozta.
Révai Miklóst 1802-ben megbízták a pesti egyetem magyar tanszékének vetetésével, ami szakmailag életének csúcspontját jelentette. Nyelvtudományi rendszerét a 90-es években dolgozta ki, de az új állásában kezdte kiadni legjelentősebb műveit.
1803-ban közreadta a legrégebbi összefüggő nyelvemlékünket, a „Halotti Beszéd”-et, a szöveget tudományos magyarázatokkal látja el: emiatt nevezik Révait a magyar történeti nyelvészet alapítójának. „Módszere tudományos nóvum, hiszen
megelőzte a történeti nyelvtan legnagyobb művelőit: a német Schlegelt és Grimmet.
Nyelvemlékeinket kutatva-elemezve Révai elsősorban azokat a szálakat kereste, melyek az élőnyelvhez vezetnek, s útmutatásul szolgálnak” – olvashatjuk a Révai Miklós Gimnázium honlapján.
Hozzáteszik: másik fő művében
nyelvtörténeti tényekkel magyarázta az előbeszéd grammatikáját,
felhasználva az összehasonlító nyelvészet módszereit, és felhívta a figyelmet a népnyelv fontosságára. Fontos adalék, hogy Révai
a finnugor nyelvek mellett a keleti nyelvekkel is rokonította a magyart:
a zsidó, a káldeus, a szír és arab, továbbá a török és perzsa nyelveket is említi, ezen túl a magyarokat és a hunokat, mint etnikumokat azonos eredetűnek határozta meg.
Ezt is ajánljuk a témában
A honfoglalás statikus képe megdőlt, a magyarság kulturális fennmaradását pedig a helyiekkel való keveredés tette lehetővé, szemben a hunok és avarok elkülönülésével. Páratlan eredmények!
Ismert kultúrtörténeti esemény: Verseghy Ferenc megtámadta Révai elveit és helyesírási szabályait. Verseghy szerint ugyanis „hibás álláspont az, hogy a nyelvnek egy fejletlenebb, grammatikai tudatosság nélküli fokát tegyék meg az élőnyelv alapjául, másrészt nyelvemlékeink is bizonytalan adatokat szolgáltatnak, hiszen nem tudhatjuk, vajon az egész nyelvről vagy csak egy-egy nyelvjárásról adnak-e képet.”
Révai szerint a helyesírás legbiztosabb elve az etimológia, Verseghy szerint a kiejtés.
Révai szerint: kertje, látja. Verseghy szerint: kerttye, láttya.
Kazinczy Révaihoz csatlakozott. Később a szárba szökkenő történeti nyelvészet is igazolta Révai módszerét.
Igaz, ami igaz: Révai goromba vitairatokban, álneveken ment neki Verseghy-nek, mintha azokat Révai tanítványai írták volna. Az irodalomtörténészek szerint „eszméinek igazát és jelentőségét azonban nem maguk a vitairatok igazolták, hanem a tudomány későbbi eredményei s az elveit utóbb szentesítő egységes irodalmi nyelv.”
Életrajzírói fölemlegetik, hogy Révai műveltsége, hazafiassága „nyughatatlan, szenvedélyes természettel párosult”, ami egyik legfőbb oka volt annak, hogy életműve minden csodálatossága ellenére torzóban maradt, ha az intellektuális lehetőségeket nézzük. Ám
amit létrehozott, az „felbecsülhetetlen, maradandó érték”:
életműve elválaszthatatlanul összefonódik a magyar nyelv, a kultúra, a művelődés történetével. Révai Miklós 1807-ben hunyt el.
*
Felhasznált irodalom:
https://mek.oszk.hu/02200/02228/html/03/58.html
https://www.revai.hu/hun/nevadonk.html
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/MagyarIrodalom-magyar-irodalomtortenet-1/magyar-irodalomtortenet-pinter-jeno-5116/4-a-magyar-irodalom-a-xviii-szazadban-F17/a-deakos-kolteszet-a-xviii-szazad-masodik-feleben-12CC/revai-miklos-12F5/
chrome-extension://efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/https://matarka.hu/koz/ISSN_1585-0439/6_evf_1_szam_2004/ISSN_1585-0439_6_evf_1_szam_2004_096-102.pdf
Federmayer István: Révai Miklós élete és munkássága; Révai Miklós Gimnázium, Győr, 2000
Thimár Attila: Hős és áldozat. Révai Miklós és a klasszikus századforduló irodalomtörténete; Universitas, Bp., 2007 (Historia litteraria)
Nyitókép: Révai Miklós, Morelli Gusztáv metszete
Véleménye szerint, Magyar Péter mindenkihez szólni szeretne, pártjának közleményeiben megjelennek a divatosnak tekinthető zsargonszavak is, de megannyi elem toxikus légkörre utal.
Brazil kognitív idegtudós, argentin nyelvész és dominikai származású is Budapesten találta meg a számítását.
Teljesítménye az irodalmat az emberi élet etalonjává tette: olyan könnyedséggel változtatta érthetővé az érthetetlent, mint senki más. Minden egyes mondattal többé válik, aki Szerb Antalt olvas.
A székelyek török nyelvet beszéltek, stratégiai okok és a hun-hagyomány miatt csatlakozhattak a honfoglalókhoz – mondja Aydemir Hakan tudományosan megalapozott, forradalmi tanulmányában.
Új módszertan és az elhanyagolt kínai források vezették Aydemir Hakan török kutatót a tudományos elmélethez: talán mégis Anonymusnak volt igaza. Még a székelyek vándorlása is követhetőnek tűnik!
Már a második adásnál jár a Mandiner új YouTube-műsora, a Hotel Lentulai. A teljesen új formátumú show-ban a szerkesztő-műsorvezető Lentulai Krisztiánnal beszélgetve Boros Imre közgazdász, az első Orbán-kormány minisztere megdöbbentő őszinteséggel beszélt a mai baloldal által sztárközgazdásznak tartott Bod Péter Ákosról.
A kereszténydemokraták Friedrich Merzcel térhetnek vissza a kancellári székbe. Azonban a kormányalakítás nem lesz kompromisszumoktól mentes.
Nyilván nagykoalíció lesz, a német nagyhajó egy kicsit fordul, de nem nagyot, megy tovább a küszködés.
