Puskatussal verték agyon a magyarság egyik legnagyobb kincsét – Szerb Antalra emlékezünk

Napra pontosan 80 éve, 1945. január 27-én verték agyon puskatussal Szerb Antalt, a magyarság egyik legnagyobb kincsét a balfi munkatáborban. A magyar író és irodalomtörténész 43 éves volt. A keresztényként élő, asszimilálódott zsidó családból származó géniusz számomra a magyar irodalom máig egyik leghitelesebb hordozója, aki 

membrán volt, aki igazsággá érlelte a művészet nemzedékről nemzedékre szálló rezgéseit. 

talán ennek is köszönhető, hogy teljesítménye az általános értelemben vett irodalmat az emberi élet etalonjává tette: irodalomtörténeti könyvei összehozták és megemelték az egymásnak ellentmondó, vagy nehezen összeegyeztethető – nem csak irodalmi – fogalmakat, áramlatokat, örömmé és élvezetté téve az olvasást. Az irodalommal kapcsolatos kérdésekről finoman felrajzolt, mégis fajsúlyos véleménye volt, és 

Bonyolult irodalmi-kulturális problémázásokat lépett át nagyívű meglátásaival, olyan egységben kezelve történelmet, művészetet és a filozófia titkait, olyan könnyedséggel változtatva érthetővé az érthetetlent, mint senki más. Leegyszerűsítette a bonyolultat, pontosabban a bonyolultnak látszót: ez az egyszerűsítés nem laposította el Szerb Antal mondatait, épp ellenkezőleg: elmélyítette az adott téma jelentőségét. A következtetés is egyszerű: minden egyes mondattal többé válik, aki Szerb Antalt olvas.

miközben olykor tán igazságtalan volt, és magánéletében is erős mondatokkal operált. Önazonosság, friss levegő. Hogy voltak hibái? Kinek nem.

Csak villanások rövid életének gazdag teljesítményéből: irodalomtörténeti művei, a Magyar irodalomtörténet vagy A világirodalom története otthont biztosítottak és biztosítanak máig az irodalom „hazátlanjainak”, aranyból készült fogódzót újabb és újabb generációknak. Utas és holdvilág című kultuszkönyve – „a magát kereső ember önelemző regénye” – magyar fiatalok millióinak jelentett belépőt az irodalom csodákra nyíló kapuján: még ha kissé meg is kopott a könyv irodalmi ereje, olyan életszerelmet és különlegességet sugároz, amiért érdemes kézbe venni. 

Huizingától A középkor alkonyát, vagy Spenglertől A nyugat alkonyát Szerb Antal szelleme ízletes táplálékká változtatja – Spengler maratoni könyvét szerintem csak Szerb Antalnak köszönhetően bírtam elolvasni annak idején.

Ebből a szempontból 

ő Szerb Antal volt.

„A keresztény, vallásos keresztény, a magyar, a nagyon mély nemzeti hitű magyar, a magyar irodalom legművészibb összefoglalója szembenézett azzal az érthetetlen ténnyel, hogy őt se kereszténynek, se magyarnak nem tekintik” – írják róla. 

Puskatussal verte agyon Szerb Antalt egy nyilas őr a munkatáborban. 

Így halt meg a valaha élt egyik legműveltebb, legszellemesebb, „kételyei közt is hívő keresztény magyar író”, aki a zsidó felmenőit sem tagadta meg.

Nyitókép: Szerb Antal Olaszországban / Fotó: OSZK