Teljesítménye az irodalmat az emberi élet etalonjává tette: olyan könnyedséggel változtatta érthetővé az érthetetlent, mint senki más. Minden egyes mondattal többé válik, aki Szerb Antalt olvas.
Napra pontosan 80 éve, 1945. január 27-én verték agyon puskatussal Szerb Antalt, a magyarság egyik legnagyobb kincsét a balfi munkatáborban. A magyar író és irodalomtörténész 43 éves volt. A keresztényként élő, asszimilálódott zsidó családból származó géniusz számomra a magyar irodalom máig egyik leghitelesebb hordozója, aki
úgy volt könnyed és modern, hogy földrajzilag és kronológiailag is a komplett emberi kultúrát képviselte:
membrán volt, aki igazsággá érlelte a művészet nemzedékről nemzedékre szálló rezgéseit.
„Abszolút hallása” volt az irodalomban,
talán ennek is köszönhető, hogy teljesítménye az általános értelemben vett irodalmat az emberi élet etalonjává tette: irodalomtörténeti könyvei összehozták és megemelték az egymásnak ellentmondó, vagy nehezen összeegyeztethető – nem csak irodalmi – fogalmakat, áramlatokat, örömmé és élvezetté téve az olvasást. Az irodalommal kapcsolatos kérdésekről finoman felrajzolt, mégis fajsúlyos véleménye volt, és
véleményei új szempontokat vezettek be, amik aztán fölrobbantották, vagy éppen emberi méretűvé tágították az olvasó horizontját.
Bonyolult irodalmi-kulturális problémázásokat lépett át nagyívű meglátásaival, olyan egységben kezelve történelmet, művészetet és a filozófia titkait, olyan könnyedséggel változtatva érthetővé az érthetetlent, mint senki más. Leegyszerűsítette a bonyolultat, pontosabban a bonyolultnak látszót: ez az egyszerűsítés nem laposította el Szerb Antal mondatait, épp ellenkezőleg: elmélyítette az adott téma jelentőségét. A következtetés is egyszerű: minden egyes mondattal többé válik, aki Szerb Antalt olvas.
Bátor volt, aki a kortárs őrületek esetében is önmaga maradt: kiszúrta a főutcán rohangáló meztelen királyokat,
miközben olykor tán igazságtalan volt, és magánéletében is erős mondatokkal operált. Önazonosság, friss levegő. Hogy voltak hibái? Kinek nem.
Csak villanások rövid életének gazdag teljesítményéből: irodalomtörténeti művei, a Magyar irodalomtörténet vagy A világirodalom története otthont biztosítottak és biztosítanak máig az irodalom „hazátlanjainak”, aranyból készült fogódzót újabb és újabb generációknak. Utas és holdvilág című kultuszkönyve – „a magát kereső ember önelemző regénye” – magyar fiatalok millióinak jelentett belépőt az irodalom csodákra nyíló kapuján: még ha kissé meg is kopott a könyv irodalmi ereje, olyan életszerelmet és különlegességet sugároz, amiért érdemes kézbe venni.
Fordításainak minősége megsokszorozza a külföldi könyvek élvezeti értékét:
Huizingától A középkor alkonyát, vagy Spenglertől A nyugat alkonyát Szerb Antal szelleme ízletes táplálékká változtatja – Spengler maratoni könyvét szerintem csak Szerb Antalnak köszönhetően bírtam elolvasni annak idején.
Ebből a szempontból
mindegy is, hogy az íróra, a fordítóra vagy az irodalomtörténészre emlékezünk: mindegyikre, egyikre sem. Több volt ezeknél,
ő Szerb Antal volt.
„A keresztény, vallásos keresztény, a magyar, a nagyon mély nemzeti hitű magyar, a magyar irodalom legművészibb összefoglalója szembenézett azzal az érthetetlen ténnyel, hogy őt se kereszténynek, se magyarnak nem tekintik” – írják róla.
Puskatussal verte agyon Szerb Antalt egy nyilas őr a munkatáborban.
Így halt meg a valaha élt egyik legműveltebb, legszellemesebb, „kételyei közt is hívő keresztény magyar író”, aki a zsidó felmenőit sem tagadta meg.
Nyitókép: Szerb Antal Olaszországban / Fotó: OSZK
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
A 96 éves férfi korához képest szellemileg és testileg is fitt.
A 125 éve született Szabó Lőrinc egy igei metaforájáról. Joó István jegyzete.
Nála minden több, mindennek súlya van – és mégis, ez a súly nem nyom össze, hanem a magasba röpít.
Azért, hogy ezt a békés, nyugodt életet élhessük, nem csak hálásnak, hanem tudatosnak is kell lennünk.
Széles körben terjed az interneten egy dokumentum, miszerint a neves írót egy zsidó őr verte agyon Balfon. De mennyire hihetünk az iratnak és mit mutat a többi forrás?
A nyughatatlan természetű, páratlan műveltségű piarista szerzetes megvetette a történeti nyelvészet alapjait, az etimológia és a szóelemzés mellett tört lándzsát: és igaza lett.
Az előzetesből szabadult polgármester költségracionalizálást emleget.
A szurkolók abban bíznak, hogy ez csak egy rossz vicc.
