A probléma az, hogy ez az előadás nem áll össze igazi színházi élménnyé

„Az Örkény Színházban a Kiss-Végh Emőke által írt és rendezett előadást láttam. Elolvastam róla több kritikát is, és más internetes véleményt, ami alapján azt gondolhatná az ember, itt egy igazán izgalmas, új utakat kereső színházi előadásban lesz az embernek része. Ami ráadásul a szexuális és erőszakos jelenetei miatt 18 éven felülieknek szól, s olyan kérdéseket feszeget, ami az álprüdériára hajlamos társadalmunknak mutat tükröt. 

Na mindez nem sikerült. A javarészt színészi monológokból összeálló darab szövegének nagy része teljesen széttartó, sokszor kifejezetten hatásvadász, ráadásul nem egyszer zagyva is. Az obszcenitásával nem lenne gond (én aztán tudom, milyen az, amikor az irodalmi szövegben tudatosan alkalmazott trágárság, durvaság, szándékosan túltolt szexualitás miatt meghurcolják az embert), az alapszituáció (hat bekötött szemű ember megérkezik egy szexuális örömszerzés céljából működtetett helyre, ahol egy éjszakára összezárják őket, és mindenki mindenkivel azt csinál, amit akar, illetve amit a másik megenged neki). 

A probléma az, hogy ez az előadás nem áll össze igazi színházi élménnyé, sokat markol, de keveset fog, amit az ember elfojtott vágyairól, titkos vagy kettős életéről, aberrációiról oly nagyon bátran meg akar mutatni, azt előtte mások erőszakos filmek és jó színházi darabok, kiváló regények tucatjaiban már sokkal jobban feltárták.”

Nyitókép: Földházi Árpád