A jegybank alkalmazottai hősként viselkedtek: a náciktól, a nyilasoktól és a szovjetektől is óvták az értékeket. Az aranyat visszakapta hazánk, ám a zsidó vagyont amerikai főtisztek lopták szét.
A mindig, mindenütt legendásnak számító aranyvonatok története Magyarországon szorosan összefonódik a második világháború utolsó hónapjaival. Mint látni fogjuk,
kettő aranyvonatról beszélhetünk: egyik a Magyar Nemzeti Bank (MNB) aranykészletét szállította, a másik a nyilasok által elrabolt zsidó értékeket.
A „klasszikus aranyvonatot”, vagyis a jegybank csaknem 30 tonnányi aranytartalékát mentő szerelvényt napra pontosan 80 éve, 1945. január 23-án indították útnak Magyarországról Ausztriába. Az aranyvonatok sorsa a háború végén sokáig tisztázatlan maradt. A jegybank hősies alkalmazottait a kommunisták meghurcolták, a vagyon sorsa máig széles körű viták részét képezi.
Sokan nem tudják, hogy
az MNB történelmi jelentőségű lépéseket tett a második világháború idején
azért, hogy megvédje nemzetünk értékeit, különös tekintettel az aranykészletre. Erről itt egy rövid videó:
A számok megdöbbentőek: a Rubicon szerint „a 77 vagonból álló Aranyvonat kincseinek értékét csak becsülni lehet, de vélhetően megközelítette – mai árfolyamban mérve – a 4 milliárd amerikai dollárt, ehhez került még a január végi indulás során 3 kocsi ezüstnemű.”
Ami vitán felül áll, hogy
1944 őszén a náci birodalom eldöntötte: Magyarország ipari és mezőgazdasági felszereléseit, a járműpark és a nyersanyagállomány minél nagyobb részét Németországba szállítja.
A Szálasi-kormány kollaboránsként segítette a nácikat az ország kirablásában. A témával foglalkozó tanulmányok szerint vasúton, uszályokon és teherautókon 6-700 ezer tonnányi készáru, nyersanyag, gép és jármű, a magyar nemzeti összvagyon jelentékeny része hagyta el az országot nyugat felé. A nyilas hatóságok aztán
elrendelték a Magyar Nemzeti Bank aranykészletének evakuálását
is.
Most már tudjuk: 1944 novemberében megkezdődött a bank aranykészletének átszállítása egy veszprémi bunkerbe.
Az MNB közel 30 tonna aranytartaléka,
jelentős külföldi és magyar érme-, illetve bankjegykészlet, valamint egyéb banki értékek mellé került – többek között – a két platina méter etalon, a Magyar Királyi Posta bélyeggyűjteménye, a Corvinák, egyes közintézmények által az MNB-nek őrzésre átadott letétek, valamint rövid időre a Szent Korona, a koronázási jelvényekkel együtt, de nem volt vége: a vidéki fiókintézetek készletei és személyzete idővel szintén ide kerültek.
A szovjet előrenyomulás miatt decemberben a megpakolt vonat elindult nyugatra, ám nem jutott messzire: a nyugati határ közelében, Fertőboznál megállították, és várakoznia kellett, míg meg nem született a döntés a „hogyan továbbról” a német és magyar tárgyalók között. Közben
ugyancsak útnak indították az államkincstár 100 tonnás ezüstkészletét,
amit Magdeburgban helyeztek el.
A banki tisztviselőknek és családtagjaiknak hetekig mínusz 20 fokos hideggel kellett szembenézniük. „Maguknak kellett gondoskodniuk az élelmezésükről és a fűtésről, mindezt a szövetségesek légitámadásai közepette. Ez idő alatt a német és a magyar kormány Sopronban tárgyalt a nemzeti értékek Németországba szállításáról. A német szándék az volt, hogy a bank értékeit a német birodalom különböző pontjain helyezzék el, de a bank ragaszkodott ahhoz, hogy az MNB tisztviselői a bank saját és őrzésére bízott értékeivel maradhassanak. Ezt a célt végül sikerült elérni” – írja a Pénzmúzeum.
Végül 1945. január 17-én indult el az első, január 23-án pedig a második szerelvény Fertőbozról a kijelölt helyre: Spital am Pyhrn felső-ausztriai községbe, ahol
az értékeket a bencés apátság templomának kriptájába vitték.
A háborús helyzet kaotikus volt:
a nemzeti vagyon őrzői egyszerre tartottak a szovjetektől és a németektől, de a saját nyilas kormányzatuktól is,
akik a nácik kezére próbálták játszani az értékeket. A bank vezetősége titokban felvette a kapcsolatot a brit és az amerikai csapatokkal, végül 1945. május 7-én, a legeslegutolsó pillanatban amerikai csapatok érkeztek a községbe – épp amikor a nyilas kollaboránsok és a nácik rátették volna a kezüket a magyar kincsekre. A jegybanki vagyont az amerikai főhadiszállásra, Frankfurtba szállították, az MNB vezetőségét biztosították, hogy később visszaadják az új magyar kormánynak.
A Pénzmúzeum információi szerint „a banki tisztviselők és családjaik 1946 nyarán jöhettek haza, azonban többen az emigrációt választották, joggal tartva a szovjetek és a kommunisták bosszújától.
Az egykori MNB-sek egy része a községben telepedett le, és leszármazottjaik a mai napig ott élnek.
Az amerikai hatóságok 1946 augusztusában szolgáltatták vissza Magyarországnak az aranykészletet, így az fedezetként ott állt az 1946. augusztus 1-jén bevezetett új magyar forint mögött.”
Hasonló, de más végkifejletű utat járt be az úgynevezett „zsidó aranyvonat”, tehát konkrétan a nyilasok által rekvirált javak. 1944 őszén a hatalomra került nyilasok elhatározták, hogy a mozdítható zsidó ingóságokat összegyűjtik, és a Vörös Hadsereg elől nyugatra „menekítik”. Az irdatlan vagyont először Zirc közelébe, majd 1945 legelején a nyugati határszélre, Brennbergbányára utaztatták.
A Holokauszt Magyarországon honlapjának adatai szerint a kisebb értékű, ugyanakkor hatalmas mennyiségű ruha, cipő, és egyéb személyes holmik mellett
több tonna aranytárgy, drágakő, igazgyöngy, 1560 láda ezüstholmi – étkészletek, zsidó rituális kegytárgyak –, több ezer értékes szőnyeg, több mint száz festmény, számtalan nagy értékű porcelántárgy
gyűlt össze. „A zsidó vagyonért felelős nyilas kormánybiztos,
Toldy Árpád nyugalmazott csendőrezredes a saját háború utáni egzisztenciáját kívánta megalapozni a meggyilkolt zsidók javaival.
Parancsot adott a legértékesebb tárgyak – arany, drágakő – különválogatására, majd az így megtelt több mint száz láda felét teherautókra rakatta embereivel, és otthagyta a vonatot. Célja az volt, hogy a zsákmánnyal Svájcba menjen, de csak Nyugat-Ausztriáig jutott, ahol a megszálló francia hadsereg elfogta” – írják.
1948-ban aztán Franciaország az általuk lefoglalt zsidó javak nagy részét visszajuttatta Magyarországnak, ám
a kommunisták nem gondoskodtak a túlélők vagy a meggyilkoltak örököseinek kártalanításáról – nemes egyszerűséggel elsikkasztották
a visszaérkező vagyont.
Hogy mi lett a magára hagyott aranyvonattal? Természetesen nyugat felé indult, a kalandosnál is kalandosabb út végén – sokszor és sokan próbálták kirabolni – 1945 májusában ugyanúgy amerikai kézre került Ausztriában, mint a jegybanki szerelvény.
Aki hepiendben reménykedik, csalódni fog.
Az amerikaiak pontosan tudták, a szállítmány honnan érkezett – a magyar zsidóktól –, ennek ellenére „azonosíthatatlan vagyonnak” minősítették és gyakorlatilag ugyanúgy szétdarabolták, mint a nácik, vagy a szovjetek tették volna.
A „legfinomabb falatokat” amerikai főtisztek „kölcsönözték ki”, magyarul ellopták azt, ami elnyerte tetszésüket,
tudjuk meg a Holokauszt Magyarországon oldaláról.
Kerültek töredékek az ENSZ-hez, zsidó segélyszervezetekhez, az osztrák kormányhoz is, a végeredmény pedig kiábrándító: a magyar zsidók az aranyvonat kincseiből szinte semmit sem kaptak vissza.
*
Felhasznált irodalom:
https://www.penzmuzeum.hu/fedezd-fel/aranyrol/mnb-aranyvonat/
https://nemzetiarchivum.hu/stories/Aranyvonat
http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=8_1_5
Nyitókép: az Aranyvonat ábrázolása a Pénzmúzeum bejáratánál a Széll Kálmán térnél
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
A hullám rendezője visszatért a náci tematikához.
Franciaország és az Egyesült Királyság elveszítette keresztény vallási többségét.
„Fájdalommal emlékezünk az elesett és eltűnt bajtársainkra. Helytálltak és harcoltak, mert úgy hozta a sors.”
Ezelőtt 43 évvel hunyt el a '48-as ágyúöntő székely leszármazottja. Egy magyar író, újságíró, aki az emigráció, és majdnem a világ legelső Gulag-krónikása lett.
Ha csak egy valamit van alkalma megnézni a lengyel fővárosban, ez legyen az. Katartikus élmény, különösen magyar szemmel.
Selma van de Perre, aki október végén 103 éves korában hunyt el majdnem nyolcvan évet várt arra, hogy könyv formában is elmesélje a történetét.
A Mandiner 75 részes sorozatban mutatja be a Tisza-vezér legnagyobb hazugságait. 73. rész.
Sneider Tamás a Kontextusnak: Támogasd a Fidesz jelöltjeit!
