Vissza a klasszikus időkbe, mikor Conan férfi, a nő pedig meztelen volt – Marvel és speciális képregények a közelmúltból, még a Deadpool & Rozsomák előtt

Nyitókép: Böjtös Gábor

Emlékszem, mikor a Bobó és a Góliát után az első Pókember megjelent Magyarországon, én pedig szaladtam az újságárushoz. Emlékszem arra is, mikor a Túlontúli egymás ellen fordította a jófiúkat és a gonosztevőket, hogy egy lakatlan bolygón feszüljenek egymásnak a szuperképességek. 

A kilencvenes évek elején a képregényes világ legnagyobb történeteit élhettük át, amelyek meghatározták ennek a generációnak a későbbi pillanatait is, a hősies tettek pedig beleivódtak a lelkünkbe.

És bár a világ azóta alapvetően változott, elvégre a Marvel és a DC univerzumai példátlan módon nyitottak dimenziókaput a kocka szubkultúrából, majd épültek be az általános popkultúrába, a képregényes világ még mindig létezik, sőt színesebb és szerteágazóbb.

Marvel Miaú és horror manga

Nem példa nélküli, hogy egy-egy egyedi világ vagy történet új színezetet kapjon egy macska által, elvégre A nyolcadik utas: a Halál is megkapta a maga képregényes adaptációját a Jonesy oldalain, egészen új szemszögből bemutatva a már jól ismert sztorit.

A Marvel Miaú ugyanakkor nem egy bizonyos történet, hanem a Marvel-univerzum újrarajzolása Marvel Kapitány macskájával, Csubival, ahogy fenekestül felforgatja a franchise legnépszerűbb karaktereinek életét. Teszi ezt vicces és néha frappáns módon, de máshol szárazon vagy következetlenül, némi üresjárattal, ami miatt kicsit drága mulatság az egyébként igényes, keményfedeles kötet. Cicásoknak azért így is kötelező!

De nem Nao Fuji munkája az egyetlen egzotikus képregény a Fumaxnál, hiszen szinte azzal együtt jelent meg a puhatáblás Betwixt is, ami három amerikai és három japán történetet mutat be az ismert világ mögött meghúzódó árnyak birodalmából, amely zsigeri rettegést kelt az emberben. És bár a japánok értenek a félelemkeltéshez, ezeket a kis rövideket most pont az ázsiai vonalról éreztem gyengébbnek vagy kidolgozatlannak, ettől függetlenül Ryo Hanada, Aki Shimizu, Shima Shinya, Becky Cloonan, Michael Conrad, Leslie Hung, Sloane Leong és Hua Hua Zhu közös 224 oldala még így is kellően egyedi és izgalmas ahhoz, hogy a legendás Junji Ito borítófestményével és előszavával megjelent kiadványt ajánlani tudjam.

Marvel démonok és gyilkosok

Azonban a Marvel Miaú és a Betwixt mellett szintén volt más a hónapban, ami japánból érkezett és kellően egyedi, ráadásul a festményes képekkel teli Demon Wars – Démon-polgárháború ugyanúgy Peach Momoko munkája, mint a korábban megjelent, gyönyörű borítóval ellátott Demon Days – Démonidő, ami egy egészen egyedi történetvonal kezdete volt. 

Így nem meglepő, ha a démonok és félvérek között egy pók-szörny vagy éppen egy párducember is felbukkan, miközben Marikonak el kell döntenie, hogy az egymásnak feszülő oldalak közül melyiket választja.

Az újkori Thor és A mennydörgés istennője alkotójának új kötetét igen nagy lelkesedéssel fogadták a képregényolvasók, ami valahol Jason Aaron Original Sin – Eredendő bűnének felütését elolvasva is érthető. Uatu, az emberiség szemlélője ugyanis gyilkosság áldozata, aminek hála Nick Fury minden idők legnagyobb szabású nyomozásába kezd. A történet maga kimondottan nagyszabású érzetet kelt, a füzetek olyan csattanókkal vagy nyitva hagyott momentumokkal érnek véget, hogy az ember már úgy érzi, a Lostot nézi, de aztán valahogy sikerül önmagába visszakanyarodva egy olyan spirált hoznia, ami nekem már nem annyira tetszett, sőt, a hatásvadász megvalósítás ellenére nem is éreztem kellően kidolgozottnak. Ettől viszont még nagyon hangulatos, sőt jól is néz ki a 240 oldalas, keményfedeles kötet, de egy picit többet vártam.

Sötét fantázia és klasszikus hagyományok

Végre a Conan kegyetlen kardja is egy újabb, hatodik kötettel gazdagodott, amely keményfedeles formában, 296 oldalon, túlméretezett, fekete-fehér verzióban kínálja a Savage Sword of Conan magazin 40-46. számainak Conan-történeteit, amiket John Buscema és Tony Dezuniga rajzaival Robert E. Howard követője, Roy Thomas adaptált képregénnyé. Ezúttal Toth-Amon királlyal egy hosszabban elnyúló, egybefüggő történetszálat is kapunk, de azért marad még meglepetés a kötet végére, sőt a jól ismert piktek is újra feltűnnek. Ami viszont állandó, az maga Conan, aki az eredeti író történeteinek megfelelően a maszkulinitás iskolapéldája, aki mellett a félmeztelen és meztelen nők csak hálásan pihegnek. De, aki ettől eltérőt, vagy éppen a modern kor elvárásainak behódoló stílust várna, az meg is érdemli, ha csalódik.

Zárásként pedig végre folytatódott a Monstress-sorozat, amely ezúttal már a nyolcadik kötettel vitte tovább Farkasvérű Maika történetét. A 42-48. számot magában foglaló Pokoltűzre pedig tényleg érdemes volt várni, mert a politikai intrikával és misztikummal egyaránt teleszőtt történet ezúttal olyan helyre vezette az olvasókat, amilyet még nem láthattunk a szériában: a japán kamikhoz és a lovecrafti szörnyekhez hasonlatos Öreg Istenek börtön világába, ahol a démoni Zinn és Maika is egyre inkább egymásra van utalva. 

Bár az továbbra is félelmem, hogy nincs komplett elképzelés a befejezésre, és az alkotók időnként húzzák és tolják a kellőképpen jövedelmező képregény cselekményét.

De mindez, ami a cikkben szerepelt, csak bemelegítés lehetett, hiszen azóta pont megjelentek a Sandman-világhoz kapcsolódó kötetek, valamint júliusban nemcsak A Megtorló – A kezdetek 2., vagy A hatalmas Thor: Vérében a mennydörgés és Pókember: Hamis pók lát napvilágot a kiadónál, de a Ryan Reynolds és Hugh Jackman főszereplésével készült Deadpool & Rozsomák mozifilm (Deadpool & Wolverine) apropóján várható a  Rozsomák – Az állam ellensége és a Rozsomák és Deadpool is, aminek biztosan sokan örülnek.

Képregényrajongónak lenni még mindig jó és izgalmas, és bár természetesen ezen a piacon is gyakoriak a felesleges kiadványok, amik csak lehúzásnak születtek, azért a hazai kiadók többnyire a jobbak közül válogatnak, így mindig van mit olvasni.