Lidércek és vámpírok gyilkosa – A regényből lett videójáték és sorozat után most itt lengyelek fantasy kincsének következő, társasjátékos reinkarnációja, ráadásul magyarul!

2024. április 17. 14:03

Andrzej Sapkowski remeke már mindenféle feldolgozást megért, ezúttal viszont mi magunk is átélhetjük a fantasy kalandokat.

2024. április 17. 14:03
The Witcher: Óvilág társasjáték
Böjtös Gábor
Böjtös Gábor

Nyitókép: Böjtös Gábor

Az élet nagy kérdései közé tartozik, hogy miközben Andrzej Sapkowski szinte a szomszédunkban teremtette meg a modern fantasy alapjait, nálunk miért csak Krúbi "költészetére" futotta. Persze csak viccelek, senki se kapjon a szívéhez, de az tény, hogy a lengyel író igen nagy dolgot vitt véghez, mikor megalkotta a The Witcher, magyarul a Vaják karakterét és világát.

A világ kifejezés pedig itt nem túlzás, hiszen míg kicsivel messzebb Dmitry Glukhovsky a posztapokaliptikus műfajban alkotott maradandót a Metró-szériával, addig emberünk egy olyan fantasy univerzumot alkotott meg, ahol minden normálisan zajlott a maga medrében mindaddig, míg be nem következett az Szférák Együttállásnak nevezett esemény, mikor a valóság szövetén keletkezett repedéseken 

nemcsak a mágia áramlott át a valóságba, de rengeteg fajta szörnyeteg is megjelent, 

hogy onnantól senki se legyen biztonságban.

Ezt is ajánljuk a témában

Az emberek, törpök, tündék és különféle népek a korábbi békés együttélést feledve egymás ellen fordultak, mindenki mindenki ellenségévé vált, ezzel még megosztottabbá téve a világot és a birodalmakat, amiket a halálos szörnyetegek tettek ki további nagy veszélyeknek. Még szerencse, hogy a mágusok kísérleteinek következményeként megszülettek a vajákok, akik a jobb-rosszabb hitvallásuk mentén külön iskolákba tömörülve, 

pénzjutalom reményében küzdöttek a rémálmokból született teremtményekkel.

Ettől függetlenül a vajákok sem örvendtek hatalmas népszerűségnek. Az emberek féltek a mágusok félbeszakadt kísérleteinek eredményétől, amitől pedig félünk, amit nem ismerünk, azt gyűlöljük leginkább. És bár a vajákok közül messze kiemelkedik egy, Ríviai Geralt, akiről a nagysikerű The Witcher-sorozat, valamint a videójátékok is szólnak, az Óvilág nevű társasjátéknak a címéhez hűen nemhogy nem a fő-, de mellékszereplője sem, elvégre a játék története sokkal régebbre nyúlik vissza, a kataklizmát követő időkbe, mikor a különböző iskolák vajákjai megindultak szerte a világba, hogy szerencsét próbáljanak.

Ezt is ajánljuk a témában

Novigrad és Vizima titkai

Az alapjáték fő táblájával egy jó nagy térképet kapunk, a Witcher-univerzum számos fontos helyszínével, majd a vásárolt standard vagy deluxe kiadástól függetlenül az 5 karakter egyikének minijével kell elindulni, felfedezve a tájat, átélve a nagy kalandot, mely lényegében sandbox, de történet-orientált megoldásaival ezzel együtt rengeteg lehetőséget rejt. És hogy mi az a sandbox? Röviden: 

kapunk egy nyílt világot, melyen belül bárhova mehetünk, bármit tehetünk, és semmi sincs megszabva.

A The Witcher: Óvilág alapjait a kártyamechanika jelenti, hiszen mindenki egy saját paklival indít, fordulónként csak csekély számú lapot a kezében tartva, amivel nemcsak mozoghat a helyszínek között, de harcolhat is a térképen lévő szörnyekkel és a többi játékos által irányított vajákokkal. A helyszínek mind valamilyen akcióval rendelkeznek, aminek hála a vajákok pl. fejlődhetnek, így több laphoz jutva, ha pedig ellenféllel találkozunk, akkor a harc során is ugyanolyan kártyalapokat használunk, mint az utazások alatt, csak ezúttal összefüzött kombókkal sérüléseket okozva, közben a védelmet növelve. De más vajákokkal akár kockapókerezhetünk is, amire a többi játékos fogadhat, sőt 

a helyszíneken városi és vadonban történő kalandokat élhetünk át, 

ami egy az egyben hozza a videójátékok és regények hangulatát, azok fordulataival és fanyar humorával.

A fordulókon át zajló játék addig tart, míg valaki meg nem szerzi a negyedik trófeáját, amit a szörnyek és vajákok legyőzésével, vagy éppen meditációval lehet begyűjteni. Közben mindig van egy folyton változó kártya kínálat, aminek lapjaival frissíthetjük paklinkat, néha végleg megszabadulva egy-egy kevésbé hatásos laptól. De főzeteket és speciális eszközöket is begyűjthetünk, ami még kalandosabbá teszi ezt az izgalmas utazást, nem beszélve a számos kiegészítőről, amikkel pláne feldobhatjuk az alapjátékot.

Soha semmi nem elég

Kickstarterről, avagy közösségi gyűjtésből érkező játékként a The Witcher: Óvilág természetesen nem szűkölködik az extra tartalmakban. Eleve, ha a deluxe változatot vesszük, kartonelemek helyett minik, szépen kidolgozott figurák jelzik a szörnyetegeket. Emellé ott A legendás hajsza, a Skellige és a Mágusok kiegészítő, és bizony mindhárom megéri a pénzét. Nem beszélve a fém érmékről, valamint a playmatről, ami a normál játéktáblához képest igényesebb játékteret biztosít, sőt a kártyalapokat is könnyebb rajta mozgatni.

A képen a kickstarteres változat látható playmattel és fém érmékkel

De lássuk a nagyjából 20-30 ezer forintos kiegészítőket és tartalmukat. A Mágusok öt új karaktert hoz a játékba, így 10 főre emelve a létszámot, amiből választhatunk. Amellett pedig, hogy a változatosság gyönyörködtet, a mágusokkal új kártyák is érkeznek, hiszen a varázstudók teljesen más módon küzdenek, a védelmet például energiára cserélve, amivel akár hatásokat is erősíthetnek. A legendás hajszával nagyobb szörnyetegek kerülnek terítékre, melyek a térképen mozogva vegzálják a lakosságot, a megszokottnál komolyabb kihívást, különböző jutalmakat biztosítva. 

Persze igényes minikkel és látványos illusztrációkkal. 

A Skellige pedig egy új területet ad a térképhez, a hajózás lehetőségével, új kalandokkal, illetve egy erőteljes szörnyeteggel, mellyel alaposan meggyűlhet a bajunk.

Tematikus fantasy-álom

Lehet negatívumot mondani a The Witcher: Óvilág kapcsán, hiszen valóban túlárazott a franchise és a sok mini miatt, négyen játszva pedig biztos, hogy egy egész délutánt-estét rááldozhatunk, avagy időigényes. De az is tény, hogy a kiegészítőkkel nagyon tartalmas szórakozást nyújt, nem mellesleg nagyon szépen hozza a Vaják-élményt. Bebarangolva a világot érdekes helyzetekbe futhatunk; harcolhatunk; kockapókerezhetünk; másoknak segíthetünk – ehhez pedig a szabályon felül a rengeteg kalandkártya szövegét is le kellett fordítani, közben élvezetes, Witcher-hű formába öntve.

 

És persze, ha csak az alapjátékot vesszük meg, az 5-10 játékot követően kifulladhat, 

a kiegészítőkkel viszont egy hosszabban tartó élményre ruházhatunk be, 

ami leginkább a The Witcher-rajongóknak okoz katarzis- közeli élményt, de azokat is simán elvarázsolhatja, akik egyszerűen a fantasy műfajt kedvelik, emellett szeretnek kikapcsolódni, egyedül vagy baráti társasággal szórakozni egy gondolkodós asztali társas mellett. És ehhez a varázslathoz, ami megelevenedik az asztalon, még csak mágiára sincs szükség.

Összesen 130 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Zolotarjov
2024. április 17. 16:03
Na ugye..
A ráció prófétája
2024. április 17. 15:26
Átkozom Réz Ádámot, aki a Gyűrűk urában törpnek és tündének fordította a törpéket és tündéreket. Azóta mindenki ezeket az elcsavart szavakat használja.
leonardodicarpaccio
2024. április 17. 15:15
Baszd meg Böjtös Gábor, egy ilyen trash témában így fosni a szót...
2024. április 17. 15:04 Szerkesztve
"Az emberek, törpök, tündék és különféle népek a korábbi békés együttélést feledve egymás ellen fordultak, mindenki mindenki ellenségévé vált, ezzel még megosztottabbá téve a világot és a birodalmakat, amiket a halálos szörnyetegek tettek ki további nagy veszélyeknek." Esetleg, ha elolvastad volna, tudnád, hogy szó sem volt békés együttélésről, a megjelenő termékenyebb ember szorította éppen ki a hosszabb életű, de nem annyi utódszaporulattal bíró törpöket és elfeket megannyi konfliktust generálva ezzel.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!