Hadd játsszam a szavakkal: „megéri” megöregedni, ha az ember mer szépen élni.
Nyitókép: Shutterstock
Milyen furcsa az ember! Veszekszik az élőkkel, és virágot visz a halottaknak. Évekig nem beszél egy emberrel, de amikor meghal, tiszteletét teszi.
Nincs ideje az élő embert meglátogatni, de egy virrasztáson egész nap ott marad. Nem hívja, nem öleli, nem törődik az élőkkel, de kétségbeesik a halottak miatt. Úgy tűnik, mintha a legértékesebb dolog a halál lenne – és nem az élet.
Ősz van. Lehullanak a lombok, kopárak maradnak az ágak. A halottak napja is elmúlt. Emlékeztünk, virágot vittünk a sírokra, gyertyát gyújtottunk. Imádkoztunk. Föl kell tennünk magunknak a kérdést ezekben a napokban: vajon hozzátartozóinkat látogattuk-e olyan szorgalmasan, mint ahogyan most a sírjukat? Vajon törődtünk-e velük életükben úgy, ahogyan kellett?
Radnóti a XX. századi magyar költészet egyik legnagyobbja, ehhez kétség sem fér. Ami a számomra mindig is a leginkább megrendítő volt vele kapcsolatban, az az, ahogy bejárta a számára rendelt utat.
Nem ezt a filmet vártuk, valami mást. Leimeiszter Barnabás írása.
Hat szívmelengető történetet ígér Adalbert Stifter magyarul idén kiadott elbeszéléskötetének alcíme. Leimeiszter Barnabás írása.
Ez az élet nem lehet tökéletes, de ha ezt elfogadja az ember, jutalmul pár pillanatra megtapasztalhatja, milyen is lehetne úgy. Vagy hogy milyen lesz az a másik.
Nem csak Ukrajnában terjednek a vadabbnál vadabb pletykák.
A férfi 2017 óta tanulmányozta, hogyan lehet pokolgépet készíteni.
Az argentin világklasszis ezért vonul kényszerű pihenőre.
