
Szokták mondani, hogy csak az öregszik meg, aki megéri…
Hadd játsszam a szavakkal: „megéri” megöregedni, ha az ember mer szépen élni.

Nyitókép: Shutterstock
Milyen furcsa az ember! Veszekszik az élőkkel, és virágot visz a halottaknak. Évekig nem beszél egy emberrel, de amikor meghal, tiszteletét teszi.
Miközben Ön ezt olvassa, valaki máshol már kattintott erre:
Vereség után: megszólal a Fidesz kampányfőnöke | REAKCIÓ Orbán Balázzsal (VIDEÓ)

Nincs ideje az élő embert meglátogatni, de egy virrasztáson egész nap ott marad. Nem hívja, nem öleli, nem törődik az élőkkel, de kétségbeesik a halottak miatt. Úgy tűnik, mintha a legértékesebb dolog a halál lenne – és nem az élet.
Ősz van. Lehullanak a lombok, kopárak maradnak az ágak. A halottak napja is elmúlt. Emlékeztünk, virágot vittünk a sírokra, gyertyát gyújtottunk. Imádkoztunk. Föl kell tennünk magunknak a kérdést ezekben a napokban: vajon hozzátartozóinkat látogattuk-e olyan szorgalmasan, mint ahogyan most a sírjukat? Vajon törődtünk-e velük életükben úgy, ahogyan kellett?





