Közösségi rítusok nélkül 2024-ben sincs ünnep nagyszerű kiállítás nyílt a Hagyományok Házában

Nyitókép: Bödey János

Sokáig úgy tűnt, a globalizáció kiradíroz minden hagyományt.

Ezt bizonyítja a Hagyományok Háza október 9-én nyílt Pixel és folklór fotókiállítása. Sokféle stílust vonultat fel Szarka Klára fotótörténész válogatása, az alkotók között vannak kezdők és mesterek, idősek és fiatalok. A névsorból kiemelkedik Korniss Péter, Kása Béla és a fiatalok közül Mohos Zsófia.

Azt keresi, hol érhető még tetten akár a 21. században is az élő hagyomány, a múltból mentett, a mostban is jelentéssel megtöltött örökség. Van, aki egy sváb falu, Harta lakóinak tisztaszobáiban keresi, Pályi Zsófia a borsodi Tardon, ahol a matyó mintát trendivé emelő asszonyok dolgoznak serényen a Matyodesign varrodájában, de Farbaky Tamás például Budapesten, ahol a negyvenfős Műegyetemi Néptáncegyüttes tagjai pár éve újjáélesztették a húsvéti hagyományt. Igenis locsolnak, a fővárosban, viseletben.

Miközben a képeken keresztül bevonódunk a jelen idejű történetekbe, megúszhatatlan egy kis moralizálás. Teret nyit ez a kiállítás annak, hogy feltegyünk akár egzisztenciális kérdéseket, ahogyan a megnyitón Szabó T. Anna tette is. Az ég zsoltára című verse például mintha ide íródott volna: „Körülöttünk annyi zaj van. / A testtel is csak a baj van. / A lélek meg – szent a lélek, / de nem éli a szentséget.”

Ebben a groteszkben ott van az elvesztett egység, a tradícióban létezés egyértelműségének kiveszése miatt érzett gyász, de a remény is, hogy van mentés másként, és valami marad. Ott van ez az optimizmusra okot adó derű a mátraderecskei asszony mosolyában, miközben – ugyan kínai bizsuboltos napszemüvegben, de – talpig népviseletben felvonul egy palóc fesztiválon.

A Pixel és folklór kiállítás Hagyományok Háza nyitvatartási idejében látogatható, előre meghirdetett időpontokban tárlatvezetéseken is részt lehet venni.

(Pixel és folklór. Hagyományok Háza. Megtekinthető december 18-áig)