Vannak filmek, amelyekről nem könnyű írni.
Nyitókép: Mozinet
Vannak filmek, amelyekről nem könnyű írni. Több oka is lehet ennek, de most hirtelen csak az egyiket veszem elő: egyszerűen túl sok, amit a vásznon látunk. Ari Aster legutóbbi filmje, az Amitől félünk (Beau Is Afraid) ugrik be hirtelen, ami túl sok volt, túlságosan igénybe vette a néző szürkeállományát. Francis Ford Coppola új filmje, a Megalopolisz szintén ebbe a kategóriába tartozik.
A programprospektusokban nem szerepel, és a bejárat körül sem hívja fel rá semmi a figyelmet, hogy odabent filmeket vetítenek. Ide csak betévedni lehet, ahogyan az álmaimban tévedek be, mindig meglepetten, mindig örvendezve, hogy vannak még ilyen helyek.
Hat szívmelengető történetet ígér Adalbert Stifter magyarul idén kiadott elbeszéléskötetének alcíme.
Azt jól tudjuk az iskolából, hogy Petőfi még diákkorában vándorszínésznek állt, de Arany János hasonló, 1836-os kalandjáról nemigen esik szó.
A Lepattanó egyik fő érdeme, hogy akár egy jó Coen-filmben, egymást váltják a furábbnál furább figurák.
Új vígjáték érkezik rövidesen a hazai mozikba.
„Útközben / rájöttem / Minden híd lángol mögöttem / Útközben / gyűrötten / Látom, hogy hol kéne lennem / Útközben / ütköztem / Vajon mennyi van még bennem? / Az út csak kanyarog / egyre bennem”
A programprospektusokban nem szerepel, és a bejárat körül sem hívja fel rá semmi a figyelmet, hogy odabent filmeket vetítenek. Ide csak betévedni lehet, ahogyan az álmaimban tévedek be, mindig meglepetten, mindig örvendezve, hogy vannak még ilyen helyek.
Hat szívmelengető történetet ígér Adalbert Stifter magyarul idén kiadott elbeszéléskötetének alcíme.
