Itt a falnak is füle van 2024
Az van, hogy nem is kell különösebb gurunak lenni ahhoz, hogy emberek felvételeket készítsenek egymásról a másik tudta nélkül.
Liszt Ferenc egyszerre volt egyedülálló zenei tehetség és elképesztő személyiségű újító szellem, aki ráadásul még következetesen magyarnak is vallotta magát. Vétek volna az ilyen kincseinket nem megmutatni magunknak és a világnak – mondta Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója az október 9. és 22. között zajló Liszt Ünnep kapcsán.
Nyitókép: A Recirquel új produkciója, a Paradisum az elpusztult világ elcsendesedését követő újjászületés mítoszát kutatja, (Recirquel/Müpa)
Négy évvel ezelőtt indították útjára a fesztivált, mi volt a cél?
A fő cél, ami azóta sem változott, hogy Liszt Ferencet, nem csupán zeneileg, hanem emberileg is, közelebb hozzuk magunkhoz, a korunkhoz, személyes viszonyba kerüljünk vele. Mégpedig azért, mert ő a mai napig túlzás nélkül egy világsztár:
gazdag öröksége kifogyhatatlan inspirációs forrás az utódok számára.
Ha ehhez még hozzátesszük, hogy nemcsak a XIX. századi magyar zeneművészet központi figurája volt, hanem az egyetemes zeneművészetre is óriási hatást gyakorolt – szárnyai alól került ki és a támogatásával nőtt nagyra Berlioztól kezdve Wagneren át egy sor zeneszerző, akik vele együtt meghatározták ezt a korszakot –, inkább az a furcsa, hogy az elmúlt sok évtizedben eddig még sehol nem volt igazán saját, nagyszabású ünnepe.
Most viszont van, néhol egészen meglepő műsorelemekkel a jazzkoncerttől az irodalmi rendezvényeken át az újcirkuszi előadásig. Hogyan köthetők ezek Liszt nevéhez és életművéhez?
A közös pont az újító szellem, ami az ő legjellemzőbb tulajdonsága volt; ezért is tartotta szívügyének a fiatalok segítését, felkarolását. Ez a folytonos újat keresés adta az elképesztő személyiségének az esszenciáját, amit – ilyen értelemben is valódi sztár volt – a korabeli hölgyek is meglehetősen értékeltek. Legenda vagy sem, de nem volna meglepő, ha tényleg így történt volna:
állítólag a zongorakoncertjei alatt gyakran női alsóneműk repültek a pódiumra.
A hisztérikus rajongói lázra, amit Lisztet kísérte mindenhol a világon, külön kifejezés is született. A Heinrich Heine kitalálta lisztománia azt az őrületet sűrítette egy szóba, illetve volt rá az első példa a történelemben, amit ma is látunk például a hollywoodi hírességek körül.
Ebből is jól érzékelhető, hogy Liszt Ferenccel nem bánhat akárhogy az utókor, hiba lenne csupán köztéri szoborként, messziről csodálni.
Helyette mit kellene tennünk?
Amit reményeim szerint mi teszünk egyre jobban a fesztiválon. Újra találkozni a művészetével úgy, hogy abba beletartozzanak a kortársak általa inspirált alkotásai, illetve a mai világunkat jelentő újdonságok is bármely műfajban – utóbbiak iránt ő is biztosan élénken érdeklődne.
Mindez hogyan érhető tetten a Liszt Ünnepen?
Első körben természetesen műsorra tűztük a legjelentősebb műveit, világhírű előadók, együttesek közreműködésével. Mindjárt a mai, 9-i nyitány az egyik legnagyszabásúbbal, a Szent Erzsébet legendájával indult a Nemzeti Filharmonikusok előadásában, a Nemzeti Énekkar közreműködésével, Vashegyi György vezényletével. Ez a csodálatos oratórium százötven évvel az ősbemutató után, 2015-ben a Vigadóban szólalt meg újra magyarul, és a dupla hazai vonatkozás miatt is – Szent Erzsébet a legismertebb szentünk – nagyon fontos időről időre elővennünk.
És hasonlóan fontos, hogy nemzetközileg hogyan figyelnek oda Lisztre. 11-én a Liszt-specialista londoni együttes, a Royal Philharmonic Orchestra a karmestersztár Vaszilij Petrenkóval érkezik Magyarországra, a műsorban Bartók Concertója mellett Liszt 2. (A-dúr) zongoraversenye hangzik el, a zongorista pedig szintén egy igazi Liszt-specialista, Balog József lesz.
Ez a sorminta: egy magyar, egy külföldi?
Ez is egy fontos törekvésünk: a fesztiváljainkon igyekszünk a világsztárokat olyan magyar sztárokkal összeházasítani, akikből reméljük, hogy hamarosan szintén világsztárok lesznek, egy-egy ilyen lehetőség pedig jó ajánlólevél lehet számukra a nemzetközi színtéren. Így a záróesemény ugyancsak hasonló felépítésű lesz. Itt a Martin Haselböck vezényelte Orchester Wiener Akademie lép fel Ránki Fülöp zongoristával egy rendhagyó összeállítású koncerten, ahol Liszt irodalmi érdeklődése – többek között Goethét és Schillert is igen nagyra tartotta –, a költészet és a zene összefonódása áll majd a középpontban.
A nem kifejezetten klasszikus zenei koncertek, események, merthogy ezekből is lesz bőven, miként illeszthetők a tematikába?
Ahogy említettem, Liszt sok mindenkit inspirált, megihletett. Mások mellett a Jazzical Triót is, amelyet most a kiváló trombitás Barabás Lőrinccel láthatunk-hallhatunk a Magyar Zene Házában. Ha belegondolunk, ez sem ördögtől való párhuzam: köztudott tény, hogy Liszt Ferenc korának legnagyobb rögtönzőművésze is volt, zenei gondolatainak spontán áradása még a legszigorúbb kompozícióin is nyomot hagyott
– ilyen értelemben abszolút rokonítható a jazz-zenészekkel.
E gondolat jegyében hívtuk meg a luxemburgi születésű, New Yorkban élő Francesco Tristano zongorista-zeneszerzőt is, aki elsőrangú Bach-interpretátorként ugyanolyan otthonosan mozog a klasszikus mesterek között, mint a jazz vagy az elektronikus és kísérleti zene terén. A detroiti underground világából indult Jeff Millst ugyancsak Budapesten üdvözölhetjük: a Millenáris Üvegcsarnokába hozza el az egyik legizgalmasabb improvizációs projektjét.
Vagyis a Liszt Ünnep nem csupán a műfaji kereteket tágítja, hanem kilép a Müpa falai közül is.
Igen, ez is egy tudatos döntés. Szeretnénk minél több helyszínt belakni a városban, a későbbiekben akár az országban, sőt azon kívül is. Hiszen az épületek, amelyekben Liszt egykor megfordult; a kávéházak, a Vigadó, ahol a nagy sikereit aratta, az általa megalapított Zeneakadémia, a templomok, így mások mellett a Mátyás-templom, ahol először felcsendült a koronázási miséje, mind állnak ma is. Ezért bátorítanám a turizmusban dolgozókat, hogy használják ki az ezekben rejlő lehetőségeket, és próbálják Lisztet minél több ponton Magyarországhoz, hozzánk kötni.
Ha már a határainkon innen és túl, a Müpa és a Néprajzi Múzeum szintén a fesztivál keretében lép elő egy közös produkcióval, a Székelyek című tárlat hogyan kapcsolódik ide?
A kiállítás a történelmi Székelyföld sokszínűségét mutatja be Magyarországon még nem látott összeállításban, különböző erdélyi múzeumok segítségével. A székelyekről hiába tud mindenki itthon, valójában alig ismerjük őket, ezért mérföldkő e tárlat létrejötte. Az ő történetükkel, sajátosságaikkal, szokásaikkal, mindennapjaikkal való találkozás pedig hatással van a mi identitásunkra is. Ahogyan Liszt esetében sem volt ez másként. A nagy pesti árvíz hívta haza Magyarországra, hiszen itt tartott jótékonysági koncerteket,
majd ahogyan egyre jobban megismerte, úgy szeretett bele abba az országba, ahol született, köszönhetően egyébként néhány erdélyi koncertkörútnak is.
Hiába nem beszélte a nyelvünket, és hiába élte le élete nagy részét más országokban – Párizsban, Bécsben, de főleg Weimarban –, ezek az élmények kellettek hozzá, hogy aztán élete végig következetesen magyarnak vallja magát. Ennek is köszönhető, hogy Bartók Béla mellett ma is ő a legerősebb brandünk; vétek volna erre nem figyelmeztetni időnként saját magunk mellett a világot is.
Közép- és Kelet-Európa első számú és egész Európa egyik kiemelkedő nemzetközi képzőművészeti vására, az Art Market Budapest 2024 októberében immáron 14. alkalommal szolgál különleges élménnyel a műértő és műélvező közönség számára. A kortárs képző- és fotóművészeti kiállítás a világ közel harminc országából érkező több mint száz kiállító jóvoltából több ezer műalkotást mutat be a budapesti Millenáris lenyűgöző kiállítási csarnokaiban és parkjában. A nagyszabású művészeti seregszemle számtalan kísérőprogramja között ugyancsak a Millenáris ad otthont az Art Photo Budapestnek, a régió egyetlen nemzetközi fotóművészeti vásárának, az Inside Art nemzetközi művészeti konferenciának, valamint a sCULTURE elnevezésű szabadtéri szoborpark különleges művészeti látványosságának.
A Liszt Ünnep és az Akvárium Klub által közösen életre hívott fesztiválon idén is a nemzetközi és a hazai zenei szcéna legizgalmasabb előadói lépnek színpadra, ám a korábbiaknál erőteljesebb kínálattal. Budapestre érkezik Jake Bugg, a 2010-es évek egyik legkiemelkedőbb angol dalszerzője, Fela Kuti, az afrobeat úttörő egyéniségének legfiatalabb fia, Seun Kuti, aki édesapja zenekara, az Egypt 80 társaságában lép fel.
Az Akvárium Klubban ad intim zongora-ének szólókoncertet az egykoron David Bowie-t is a rajongói közt tudó Clap Your Hands Say Yeah. Nagy érdeklődésre tarthat számot az énekes Elias B. Ronnenfelt és a dobos Gabriel Ferrandini közös projektje, mely igazi kuriózum, hiszen a kritikusok által is elismert dán Iceage énekese és Portugália egyik legsokszínűbb ütőhangszerese eddig csak egyetlen közös koncertet adott, azt is öt évvel ezelőtt.
A Recirquel új produkciója, a Paradisum az elpusztult világ elcsendesedését követő újjászületés mítoszát kutatja, ahol a kommunikáció eszköze a test, az egyetlen közös nyelv a mozdulat. Az idilli létezés teremtményei a körülöttük lüktető „életanyag” folyamatosan alakuló, örvénylő természeti erejéből bontakoznak ki, hogy a megtisztulás, születés, ébredés és rítus jelenetein át elérjék az anima mundit, a világ szellemét.
A Vági Bence rendezésében és koreográfiájával megvalósuló előadás a kortárs táncot és a cirkuszművészetet ötvöző zsáner, a cirque danse újabb lehetőségeit feltárva keresi az emberiség aggodalmait kifejező éteri mozgásnyelvet. Míg a My Land (2018) a szülőföld erejéből építkezett, az időn és téren átívelő szeretetről mesélő Solus Amor (2020) után az IMA (2022) a csend teremtő erejét idézte meg, addig a Paradisumban a természet uralta világot átfonó „életanyagból” organikusan formálódik meg az új lény, akinek nincsenek emlékei, fájdalmai és hiedelmei, mozdulatai ösztönösek.
Idén ősszel is a Millenárison, a Nemzeti Táncszínházban találkozhatnak az irodalom és a könyvek szerelmesei. Az Őszi Margón mutatja be új kötetét többek között Finy Petra, Gerlóczy Márton, Háy János, Kemény István, Németh Gábor, Simon Márton, Szabó T. Anna, Szendrői Csaba, Szilasi László és Závada Pál. Idén 10. alkalommal átadják át a legjobb első prózakötetnek járó Margó-díjat.
A fesztiválon megjelennek a kortárs világirodalom legizgalmasabb alakjai is, többek között Claudia Durastanti, Silvester Lavrík, Jens Liljestrand, Terézia Mora, Sofi Oksanen és Irene Solà is az Őszi Margó vendége lesz. Esténként pedig egyedülálló zenei-irodalmi találkozásoké lesz a főszerep, az Anima Sound System például a zenész-dalszövegíróként irodalmi Nobel-díjassá váló Bob Dylan előtt tisztelgő estjét hozza a Margóra, míg a négynapos fesztivált Kollár-Klemencz László új regényének zenei bemutatója zárja.
Liszt kórusművészetére döntő hatást gyakoroltak római élményei. A Cappella Sistina zenei gyakorlata már 1839-ben lenyűgözte, de magát a repertoárt igazán intenzíven 1861 és 1865 között tanulmányozta. Ekkoriban írt leveleiben így fogalmazott:
„A Sixtus-kápolna és a Szent Péter-bazilika szertartásai, amelyek különösen felkeltették zenei érdeklődésemet, az elmúlt két hétben elfoglalták összes időmet.” „Ami Róma zenei életét illeti, a Sixtus-kápolna előadása köti le minden figyelmemet. Ott minden nagyszerű, emelkedett és fenséges, egészében véve és kisugárzásában is fennkölt. Minden vasárnap úgy hallgatom ezeket az énekeket, mint ahogyan az embernek a breviáriumát kell olvasnia.”
A jórészt Liszt Ferenc műveiből összeállított Kórusmaraton nemcsak Liszt liturgikus zenéjéből – köztük olyan nagyszabású művekkel, mint a Missa Choralis vagy a Szekszárdi mise – kínál gazdag válogatást, hanem egy-egy tétel erejéig a kortársak (például Erkel, Bruckner, Brahms) hasonló irányú törekvéseiből is ízelítőt ad.