Az Alaptörvény tervezett változtatása szerint a legfőbb ügyésznek nem kell ügyésznek lennie
A jelenlegi helyzet viszont egyszerűen kimaxolása a képmutatásnak. Egy politikai eljárástól várunk egy nem politikai megoldást.
Képes a természetjog javítani az emberek életén? Mi a művészet szerepe, és hogyan segít rajtam, ha másokon segítek? Erről is szó volt az MCC konferenciáján.
Nyitókép: Unsplash
Hogyan járul hozzá a természetjog a valódi emberi boldogulás jobb megértéséhez? Melyek azok a nehéz kérdések, amelyek minden ember értékeit meghatározzák, és hogyan alakíthatja a természetjog a lehetséges válaszokat?
Ezekre a kérdésekre kereste a választ az MCC Alkotmánypolitikai Műhelyének konferenciája neves külföldi meghívottak részvételével. Az esemény kezdetén Pócza Kálmán történész, műhelyvezető kifejezte reményét, hogy az elhangzó gondolatok a klasszikus elméletek érvényességét mutathatják a modern kihívások kezelésében.
Az első előadás során Sean Coyle, a Birminghami Egyetem jogi karán működő Természetjogi Tanulmányok Fórumának igazgatója arról beszélt, hogy mik az alapvető emberi javak. Itt egyrészt utalt rá, hogy fontos dolog jónak lenni másokkal, ami – mint beismerte – ugyan nem tűnik nagy kutatási eredménynek, de mint jelezte, ha megnézzük Dickens Karácsonyi énekét, abban Scrooge a végén rádöbben, hogy
ha az ember jó másokkal, az végső soron önmagának is jó.
Az emberi javak egy másik formája a pihenés, vagyis más javak ideiglenes nem keresése. A pihenés fontos, anélkül nem lehet élni, ezért is számít kínzásnak az alvás megvonása. Nem lehet pihenés nélkül élni, de tudás nélkül sem. Ezért az élet legjobb formája az intellektuális erény keresése.
Laura Biron Scott, az ír St. Augustine's College kutatója „A jó elképzelése: Iris Murdoch és a kortárs természetjog” címmel adott elő Iris Murdoch írónő és gondolkodó nézeteiről. Scott felvetette, hogy egyáltalán milyen szinten feladata a törvényhozóknak a művészetekkel foglalkozni, hiszen sokan panaszkodnak, hogy a törvényhozás nem foglalkozik ezzel. Murdoch szerint kapcsolat volt a művészet és az emberi jólét között, ám a kérdés tisztázásához meg kell vizsgálni, mi a törvények szerepe az emberi jó elérésében.
A klasszikus filozófiában az emberi jó elérése a végső cél,
és az erről szóló diskurzus jelentős része a művészetről és a zenéről szólt. A művészet formálja az emberi jellemet. Platón szerint a törvény célja az emberi boldogság szolgálása. A spártaiak számára ez csak a katonai bátorság volt, pedig mértéktartásra is szükség van, ezt Murdoch „önzetlenségnek” nevezi.
Murdoch szerint a művészetet és a kultúrát nem lehet az emberek döntésére hagyni,
mivel csak azt a világot tudjuk választani, amelyet látunk. A tisztánlátás viszont morális képzelőerő függvénye, és ehhez Murdoch szerint figyelmünket a megfelelő objektumokra kell fordítanunk. Murdoch három ilyen objektumot nevezett meg: ezek a természet, a művészet és Isten.
A művészetről külön szólva, Scott szerint az képes összekötni a másik kettővel az embert, s ez különösen igaz az irodalomra és a festészetre.
A művészet nagyon közvetlen módon kapcsolódik az emberi erényekhez.
A jó művészet sok szemponton osztozik a természettel. A szépség megbecsülése maga az önzés ellenőrzése a valóságos meglátása érdekében. Ez lehetővé teszi, hogy csatlakozzunk a világhoz úgy, ahogyan az valójában van.
Maris Köpcke, az Oxfordi Egyetem Jogi és alkotmányos kormányzati alapok programjának munkatársa arról beszélt, hogy aggasztja a közelmúltban megjelent néhány olyan tudományos irányzat, amely a jogalkotás mint emberi magatartásforma torzulását vonja maga után. Különösen Mark Greenberg filozófust bírálta, aki szerint a jogi kötelezettségek azok az erkölcsi kötelezettségek, amelyeket a jogi intézmények jogilag megfelelő módon történő cselekvése hoz létre.
Ez azt jelentené, hogy minden jogi kötelezettség, jog és hatalom erkölcsi kötelesség, de nem minden erkölcsi kötelezettség egyben jogi kötelezettség is. Köpcke úgy véli, hogy ez az irányzat nemcsak helytelen, hanem veszélyes is, mivel a jogfilozófia sürgető kérdéskörének elhanyagolásához vezet.