Íme, a mi elfeledett Erzsébetünk – aki az elmúlt százötven évet heves névzivatarban töltötte, mint egy sokat házasuló díva

Nyitókép: A Soroksári-Duna, szemben a Pesterzsébeti Jódos-Sós gyógy- és strandfürdő
Fotó: Fortepan/Főmterv

Kattintásvadász műveltségi tesztek vissza-visszatérő kérdése, hogy Pest­erzsébet Budapest hányadik kerülete. Kedves kvízszerkesztő gyakornokok, fogós… Nem a huszonhetedik?

Itt tartunk ma. Mondjuk Erzsébet is megéri a pénzét. 

Kezdetben vala Erzsébetfalva és Kossuthfalva, még az 1860-as években. 1924-ben felvette a Pesterzsébet nevet, ami 1932-ben Pestszenterzsébetre lényegült át. 1950-ben ejtették ezt, főképp az sz betűs rész miatt, így lett „huszadik”, illetőleg Pest­erzsébet újólag. Továbbá 1919-ben rövid ideig a bolondos Leninváros nevet is viselte, de legyintsünk, hát mindenki volt egyszer kamasz. Más. A térkép szerint az itteni kettő mellett mindössze kettő „falva” van még Budapesten: Albertfalva a szomszédban, a Duna másik oldalán, illetve Rákosfalva Zuglóban. S rendhagyó a Szabótelep városrész elnevezése is. Szabó úr ugyanis szimpla tímár volt. A rekkolás, kopasztás, husolás és faragás különféle gépelyekkel jól felszerelt mestere, nem pedig királylány, hím író vagy kivégzett politikus, ahogy az Budapesten a legtöbbször szokás.

Nem csak a neveket hagyta maga mögött a kerület az idők sodrásában. 1992-ben levált róla Soroksár, és az akkor még nem élő mai kvízszerkesztők nagy örömére megalakult a főváros XXIII. kerülete, ami szintén kérdezhető. Továbbá mára a lakosok száma is erősen megfogyatkozott, az 1970. évi 83 ezerről 61 ezerre. A statisztikák szerint húszezer cég működik helyben, ezek szerint a vállalkozókedvből már nem sok marad a késő esti népesedéspolitikára. A kerület egyik látványossága az Anyák szobra 1933-ból, elavult noszogató jelleggel. Manapság sajna ilyen trükkel már nem élhetne a helyi közhatalom. A felkért művész számtan-mértan példatárat faragna neki vaskőből vagy kővasból, amelyen aztán mindenki a lyukat keresné az eszmei mondanivaló helyett.

A kerület büszkesége az 1953 és 1957 között épült Gubacsi lakótelep. A Duna mellett, az egykori Drasche téglagyár helyén emelték. A kettő–négy szintes házak közötti parkok, a lépcsővel áthidalt szintkülönbségek, az iskola, az óvoda, a sporttelep és a cukrászda egészen egyedi, modern hangulatot varázsolt ide. A telep homéroszi jelzője azonban a szocreál – amelyről a félműveltség úgy tartja, hogy maga a kopár igénytelenség, a téglásított sztálinizmus. Holott ezek a lakások és építmények emberi léptékűek voltak a maguk korában. Ez nem véletlen, 1950-ben ugyanis az építészek legtöbbje már évek óta a pályán volt, nem akkor tanulta a szakmát. Érdekesség, hogy a szocreál egyik lelkes híve László Gyula történész volt. Őrá tényleg nem lehet ráfogni, hogy ne szeretett és ismert volna mindent, ami magyar. Frida Kahlo ellenben nekem is büntetés, Bertolt Brechtet vagy az elfelejtett Derkovits Gyulát viszont szeretem. Ki hinné, hogy festészetünk József Attiláját Révai József fő ideológus kiátkozta 1951-ben? Talán túl sok volt az expresszió és kevés a giccs a képein.

Ma már elképzelhetetlen, hogy egy társasház pénzt költsön díszekre, de a Gubacsi például telis-tele van szoborral és relieffel. A kedvencem az a színes dombormű, amelyen apa és anya hintáztatja a kicsi lányait. Mindenki szőke, mindenki boldog, és kék az ég. Jut eszembe, néhány éve mifelénk valaki felmászott az iskolára, és leverte onnan a szarvast, Cseh Tamás freskóit pedig lemeszelték.

E sorok írója a kies szépségű kőbányai Téglagyárdűlő és Téglavető utca szülöttje, úgyhogy erősen rokonszenvez az erzsébeti hasonszőrű utcanévbokorral: Drasche út, Téglagyártó út, Téglagyár tér, Téglaégető köz, Tergenye utca. Utóbbi szó kikopott a nyelvünkből, pedig most is sok a szamár. Valamikor ez volt a neve a teherhordó jószágok nyergének, melyben a kincseket cipelték.

Egy másik helyi büszkeség a Mediterrán lakópark. Nyilván kényelmes, szép lakásokkal, szorgalmas, a környezetükre sokat adó emberekkel, amit a sok autonóm kezdeményezés is mutat az interneten. De mitől lesz mediterrán valami Budapesten? Külön időjárást és méhlegelőt kap? Nem elvágyódás, önsorsrontó önámítás ez olcsó marketingfogással? Hahó, csütörtök van! Itt nyílik a hatalmas eurázsiai sztyeppe egy sok tízezer négyzetkilométeres kis szeglete, az Alföld, billiónyi apró, tündöklő homokszilánkjával!

Ma már egyetlen kvíz sem említi a csengőbarack-hangú Kiss Ferencet. A nemzetközi mozisztárrá lett Tóth Endrét, Tasnády Fekete Máriát, Peéry Pirit, Hidvéghy Valériát. Ahogy a Pflum Mozgót sem, amely maga volt a szabadtéri, első hetes premiermozi-csoda. 1910-ben nyílt, a második világháborúban pusztult el. Esténként 1200 ember leste óriási vásznán a mesét. Nevét az 1882-ben nincstelenségbe született, de szorgalmának köszönhetően Pest­erzsébet legnagyobb virilistájává növő Pflum Györgytől kapta, aki a népek szórakoztatásába is belevágott ezen a szinten. Ezt hasonlítsuk össze a mai ezerforintos repohárral!

A rekreációról, a nyelvtörő Pesterzsébeti Jódos-Sós gyógy- és strandfürdőről is szólni kell. Az 1930-as évektől üzemelt, az ezredfordulón már kétszázezer vendége volt. Vizében a jód gyulladáscsökkentő, a bróm idegnyugtató. Volt sorkatonák tudják, hogy másképp is nyugtatja a férfit, bár az alhadnagy tagadja, hogy a levesbe szórják. A gyógyvizet felújítás miatt jelenleg nélkülözni kell a tucatnyi kádban és medencében, ám a születési rátákon egyelőre ez nem látszik, és más bajok is vannak. Bár egy teszt szerint a fürdő minősége a Gellérttel versenyez, sok panasz szerint a limonádé ihatatlan itt, a lángos keletlen, a gírosztál nyers, sőt a jégkockában is találni hibát. Szóval egyesek falni járnak ide, és erősen hiányzik a bróm.

A kerület büszkesége Szabados Ákos polgármester, aki 1998 óta irányít közmegelégedésre, és a hatodik ciklusát kezdte nemrég. Bár baloldali kötődésű, igazán konzervatív a híveinek ez a hosszú ideje tartó kötődése hozzá és a munkájához. Példát vehetnének róluk azok, akik viccpártokra adták a szavazatukat, mert kiégve semmit nem várnak már a demokratikus intézményektől, hahaha!