Drakula halott, de élvezi a táncot – pláne a budai vár árnyékában

Nyitókép: Böjtös Gábor

Vándormutatványosok érkeznek egy kis erdélyi faluba, ahol a magyar és román lakosok Drakulától rettegve élnek, szeretnek és halnak. Legalábbis a Drakula, leánykori nevén Drakula utolsó tánca rövid leírásából ez tűnik ki, ez a kiindulási pont. A Zsuráfszky Zoltán rendezésében és koreográfiájával készült mű eredetileg 2016-ban, Szegeden került bemutatásra, Novák Péterrel és Keresztes Ildikóval, főszerepben magával az alkotóval. Mára azonban egy egyszerűsített verzió maradt, de azt legalább az egykori Ifipark területén mutatta be a Magyar Nemzeti Táncegyüttes. Szívvel és lélekkel.

Erdélyi ködös éjszakák a Duna partján

Az egykori Ifjúsági Park helyén, ahol a Nebulók, az Illés és még sok más nagy lázadó lépett fel, ma már a Várkert áll, mely helyszínen ismét feltámadt Drakula. Vlad Tepes, a karóbahúzó, akitől az erdélyitől csak a török rettegett jobban, mégis micsoda csodás táptalajul szolgál Bram Stoker óta. Jess Francotól Francis Ford Coppoláig, Christopher Lee-től Gary Oldmanen át Gerard Butlerig sok mindenki érezte már az éltető vér lüktetését a halandó erekben, melyre pokoli éhséggel vetette rá magát. 

A júliusi estében még viszonylag világosban, de az alkonyhoz közel érkezett el az erdélyi éjszaka, melynek erdei ködfoszlányai egészen a Várkertig hullámoztak. A színpadra lépő táncosok pedig gyorsan elvarázsolták a különleges helyszínen összegyűlt nézőket. A népzenei motívumok, erdélyi viseletek és hatások megadják az alaphangot az élőzenével és a fiatal, mosolygós táncosokkal, akik lassan elmesélnek egy történetet – medvetánccal, félelemmel, szerelemmel, halállal, valamint egy, a vér hatására megfiatalodó Drakula gróffal.

Drakulába sem csak hálni jár a lélek

És bár mára már mindkét Drakulát (az ősz és vérre éhes halhatatlant; a vértől megfiatalodó ifjú és élettel teli gróft, akit továbbra is a Harangozó Gyula-díjas táncművész, Sánta Gergő alakít) fiatalok játsszák, talán nyugodtan mondhatom, hogy sem a valóban idős táncos, sem a korábbi ismert előadók hiányát nem érezzük a színpadon. A Táncegyüttes mozgása szinte hipnotizáló, a minimalista díszlet megadja az alaphangulatot, 

A ritmusra hívó tánccal és néha a profi mozgáshoz méltó énekkel, ami a gyönyörű dallamokkal tovább viszi a nézőket Erdély ősi erdejei közé.

Alapvetően nem sok újat lehet elmondani a már régebb óta színpadon játszott műről, ráadásul a Várkertben sincs állandó műsoron, de ha valaki esetleg el tudja kapni a Drakulát/Drakula utolsó táncát egy újabb előadáson, akkor ne habozzon. Szívből jövő muzsika és tánc, azon belül is a néptánc, valamint történelem, folklór, hagyomány és legenda egyvelege ez, ami mindenképpen ajánlott annak, akit kicsit is gyengéd érzelmeket táplál a történet és az erdélyi romantika iránt.