Az embertelenség esztétikája – A modernitás idegen tájjá változtatta a városokat, aminek terhét közösen viseljük

Az észak-írországi születésű James Curl az Oxford School of Architecture­ön szerzett építészmérnöki diplomát, a Royal Institute of British Architects tagja, az épített örökség védelmének elismert szaktekintélye, egyebek mellett két szótár és egy építészeti lexikon szerzője. Szerinte a Homo sapiens évezredeken át képes volt – többé-kevésbé – magas minőségben, saját lényével és az őt körülvevő természettel összhangban építeni, ami hatalmas teljesítmény. A 20. század elején azonban gyorsan és tartósan minden rosszra fordult: az építészetből eltűnt a szépség és a nemesség. Making Dystopia – The Strange Rise and Survival of Architectural Barbarism (disztópiát teremteni – az építészeti barbárság furcsa felemelkedése és túlélése) című művében szerzőnk kijelenti: a modernisták „mindenféle koherens nyelvezettől és jelentéstől mentes építészetet” hoztak létre. Olyan klikkek telepedtek rá a mesterségre és a városainkra, amelyek szentül „meg voltak győződve arról, hogy a világ minden kérdésére ismerik a válaszokat”, ám egyszerű építészként újra és újra elbuktak.