Természetfeletti, dráma, és egy macskáért harcba szálló Pogány Judit a XII. Friss Húson

Nyitókép: Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivál

Az utca végén van egy ház, ahol az apák bűne a fiúkra száll; a gyár dolgozói mind a megállóban szívják a cigit; a nők mindig elégedetlenek, Mária pedig mindenre képes Kálmánért; Pogány Judit először még hazakergeti, majd megszeretgeti a szomszédasszony Mircijét, de a végén már csak magának akarja; Szamosi Zsófi egy mosógépben mossa tisztára a lelkét; Nagy Katica szimatszatyorral a vállán lóg meg Budapestre, hogy aztán rossz társaságba keveredjen; az ördög nem alszik, hanem táncol, miközben egy legény lelkét akarja; 

Ez a hús tényleg friss

Régóta figyelemmel kísérem a Friss Hús fesztivált, még ha ki is hagytam pár évet. Egyfelől szeretem a rövidfilmeket, amikre sokszor külön antológiák építkeznek, másfelől pedig talán nincs is jobb módja annak, hogy friss tehetségek mutatkozzanak be.

Tudja ezt a közönség is, hiszen idén talán minden eddiginél nagyobb érdeklődés övezte a rendezvényt, ami főként a Puskin mozi termeiben tartott vetítésekkel, valamint 

Emiatt jól tette, aki előre megváltotta a jegyét, pláne, hogy kifejezetten erős munkák kaptak helyet és figyelmet.

Kis magyar valóság

Mert mindegy, hogy éppen a régi magyar pusztát és vidéket járjuk, ahogy a csábító ördögöt figyeljük, vagy a modern korban egy a fiát az osztálytársától óvó apát követünk, valahol mindegyik kisfilm a magyar valóságot mutatja. Hagyományos kályhával és régiesen berendezett konyhával, foltos falakkal, vidéki vagy nagyvárosi átlagos életekkel. Hogy ebből ki mit hoz ki, az teszi izgalmassá a végeredményt, hiszen szinte egyáltalán nem futottunk bele a kommunizmusból maradt „sírva mulatunk, részegen kiabálunk magyarságba”, helyette igényesen fényképezett, szépen felvett, átlagban jó színészeket felvonultató kísérleti és vizsgafilmeket, pályaműveket kaptunk szép számmal, különböző blokkokba rendezve.

Akadt mindenféle misztikum, de a legtöbb esetben a valóságtól alig elrugaszkodott fikció kapta a főszerepet, 

Hozzáteszem, hogy a fiatalságát maga mögött tudó Antal Olga közel sem volt átlagos vagy szürke, és ezen a kor sem változtatott. De Szamosi Zsófia sem különb, aki amellett, hogy a tavalyi esztendő legjobb magyar filmjében és hard sci-fijében, a Műanyag égboltban remekelt, a nagyszerű Tündérkert után most ismét Elek Ferenccel (Semmelweis) szerepelhetett együtt, miközben egy elég megrázó történetet adtak elő. És akkor a gyárakban és üzemekben robotoló, elkallódott emberekről még szó sem esett, vagy a Nyertes Zsuzsával készült Diamond Beautyról, ami meg a fesztivál nyertese lett.

Nemzetközi vizeken

Bár főleg a magyar filmesekre és az ő pályamunkáira mentem rá, most már bőven akad nemzetközi nevező, így a különböző országok résztvevőivel is tettem egy próbát. Ami talán a legfontosabb tapasztalat: átlagban nagyon jól teljesítenek a magyarok, a külföldi műveknél többször éreztem, hogy valami hiányzik. Pedig mindent kaptunk: gyerekek fájdalmát Ukrajnából, egy plüssmackóval létesített érzelmi és testi kapcsolatot, sőt még a queer blokkba is belenéztem, ahol 

aki éppen a szüleinek jelzi a vacsora alatt, hogy ő gay, az ősök pedig nem tudják értelmezni a szót/jelzőt, amiből fergeteges párbeszéd alakul ki.

Minden jó, ha vége jó

Az idei Friss Húsnak pedig elég jó lett a vége. Legalábbis én nagyon élveztem a rövidfilmek legalább 70-80 százalékát, ami kimondottan jó eredmény, és ami a hazai műveknél mutatja, hogy a Nemzeti Filmintézet is oda teszi a pénzt, avagy a támogatást, ahol az jó helyen van. Kimondottan izgalmas ötletek igényes megvalósításában, 

akik ha a továbbiakban esélyt kapnak, jó ötleteket dolgoznak ki és fel, illetve a szívüket belepakolják, akkor nagyszerű filmekkel gazdagodhat a hazai ipar.