Ilyen volt Wes Anderson legújabb filmje, A föníciai séma. Kritikánk!
Van a film első percében egy meglehetősen váratlan haláleset. A történet szempontjából egyébként nem túl lényeges pillanatban az egyik karaktert gyakorlatilag tőből kirobbantja az üléséből egy bomba – de olyan Wes Anderson-osan. Nem túl komolyan véve, már-már humorként eladva, szinte körzővel megszerkesztve fröccsen a vér a falra az amúgy pasztelles színvilágú és – kis híján émelyítően – tökéletesen megkomponált kamerabeállításban. Olyan Wes Anderson-osan.
Ez a robbanás valahogy egyszerre jelzi, hogy ez a film egy árnyalattal súlyosabb lesz, mint a korábbi Wes Anderson-művek, de közben azt is, hogy Wes Anderson még mindig ugyanaz, és A föníciai séma ugyanannyira az ő filmje, mint az előző egy tucat.
És ezzel leginkább azok jártak jól, akik szeretik a – főleg késői – munkásságát.
Mert hát a felszínen veszettül kacagtató A föníciai séma,
még akkor is, ha a témája más rendezők kezei közt vérkomoly filmet eredményezett volna: a kvázi halálán lévő Benicio Del Toro (Zsa-Zsa Korda néven, egyébként) néha meghal, de mégis túléli, és a maga Wes Anderson-os módján igyekszik megjavítani a kapcsolatát a lányával, és valahogy próbál napirendre térni afelett, hogy halálközeli látomásaiban bizony a Bill Murray képében tetszelgő Istennel néz farkasszemet – hiába hithű ateista.
Mindezt Wes Anderson gyakorlatilag egy amerikai, ipari kémkedéses pasztellmázba csomagolva próbálja eladni – kérdéses sikerrel.
Egyfelől, öröm nézni ezeket a színészeket, örömjátékot láthatunk mindenkitől, Tom Hankstől egészen Willem Dafoe-ig. Másfelől viszont az a gond, hogy amíg a rendező filmjei megkülönböztethetők voltak egymástól – gondolok itt a teljes filmográfiájára, az 1996-os Petárdától a 2021-es A francia kiadásig –, addig minden nagyon jól működött, azóta viszont kifejezetten agyzsibbasztóvá vált a rendező túltolt Wes Anderson-kodása. Ami A fantasztikus Róka úrnál vagy A Grand Budapest Hotelnél még üdítő volt, az az elmúlt pár év „filmtermésében” már kissé fásulttá vált – és hát termés ez valóban:
csak az elmúlt két évben két nagyjátékfilm és négy rövidfilm jelent meg Wes Andersontól.
Viszont ilyen is kell. Van egy rendező, aki megbízhatóan szállítja – amúgy színészóriásokkal teletűzdelt – filmjeit, amelyek talán a néző fejében összemosódnak, de kirántanak minket a valóságból, és ideig-óráig visszaadják a gyermeki lelkesedést, naivitást, örömöt és játékot – aztán mindenki megy Isten hírével. Csak az a nagy kár, hogy ami még Budapesten üdítő volt, az Föníciában már csak fásultság.
A föníciai séma (The Phoenician Scheme, 16 éven aluliaknak nem ajánlott) 2025. május 29-től tekinthető meg a magyar mozikban.
Nyitókép: A föníciai séma
Az Ars et Viriditas egyszerre 1) értékközpontú és alkotó szemléletű életrend, munkaéthosz; 2) az emberi tevékenységek minőségi színvonalán nyugvó ökológiai alternatíva; 3) közösségi hálózat.
Ha ez a csend, a szív csendje az igazi lakhelyünk, nem tévedünk el a világ zajában. Kocsi Lajos írása.
A legmélyebb változások nem az én erőfeszítéseimből születnek, hanem abból, hogy helyet adok magamban Istennek.
Egyetlen materialista, jelenközpontú, Istennel szemben szkeptikus műalkotás felfedezése inspirálhatta a modern európai világkép megszületését – állítja egy amerikai irodalmár. A kérdés most az, milyen művek segíthetnek annak meghaladásában.
A finisébe érhetett a háború.
Sokak számára talán idegenül hangzik a kifejezés: „Jézus Szíve”. Jézus kezét vagy szemét miért nem ünnepeljük? Az ünnep lényegéről, aktualitásáról Tornya Erika Sacré Coeur nővért kérdeztük.
Ember Márk által a Highlights of Hungary díjra jelölt Baltazár Színház olyan társulat, ahol értelmi sérült színészek professzionális művészként állnak színpadra, és előadásaikkal rendre katartikus élményt nyújtanak.
Elveszítheti a helyét a magyar a kezdőcsapatban?
