Ilyen volt Wes Anderson legújabb filmje, A föníciai séma. Kritikánk!
Van a film első percében egy meglehetősen váratlan haláleset. A történet szempontjából egyébként nem túl lényeges pillanatban az egyik karaktert gyakorlatilag tőből kirobbantja az üléséből egy bomba – de olyan Wes Anderson-osan. Nem túl komolyan véve, már-már humorként eladva, szinte körzővel megszerkesztve fröccsen a vér a falra az amúgy pasztelles színvilágú és – kis híján émelyítően – tökéletesen megkomponált kamerabeállításban. Olyan Wes Anderson-osan.
Ez a robbanás valahogy egyszerre jelzi, hogy ez a film egy árnyalattal súlyosabb lesz, mint a korábbi Wes Anderson-művek, de közben azt is, hogy Wes Anderson még mindig ugyanaz, és A föníciai séma ugyanannyira az ő filmje, mint az előző egy tucat.
És ezzel leginkább azok jártak jól, akik szeretik a – főleg késői – munkásságát.
Mert hát a felszínen veszettül kacagtató A föníciai séma,
még akkor is, ha a témája más rendezők kezei közt vérkomoly filmet eredményezett volna: a kvázi halálán lévő Benicio Del Toro (Zsa-Zsa Korda néven, egyébként) néha meghal, de mégis túléli, és a maga Wes Anderson-os módján igyekszik megjavítani a kapcsolatát a lányával, és valahogy próbál napirendre térni afelett, hogy halálközeli látomásaiban bizony a Bill Murray képében tetszelgő Istennel néz farkasszemet – hiába hithű ateista.
Mindezt Wes Anderson gyakorlatilag egy amerikai, ipari kémkedéses pasztellmázba csomagolva próbálja eladni – kérdéses sikerrel.
Egyfelől, öröm nézni ezeket a színészeket, örömjátékot láthatunk mindenkitől, Tom Hankstől egészen Willem Dafoe-ig. Másfelől viszont az a gond, hogy amíg a rendező filmjei megkülönböztethetők voltak egymástól – gondolok itt a teljes filmográfiájára, az 1996-os Petárdától a 2021-es A francia kiadásig –, addig minden nagyon jól működött, azóta viszont kifejezetten agyzsibbasztóvá vált a rendező túltolt Wes Anderson-kodása. Ami A fantasztikus Róka úrnál vagy A Grand Budapest Hotelnél még üdítő volt, az az elmúlt pár év „filmtermésében” már kissé fásulttá vált – és hát termés ez valóban:
csak az elmúlt két évben két nagyjátékfilm és négy rövidfilm jelent meg Wes Andersontól.
Viszont ilyen is kell. Van egy rendező, aki megbízhatóan szállítja – amúgy színészóriásokkal teletűzdelt – filmjeit, amelyek talán a néző fejében összemosódnak, de kirántanak minket a valóságból, és ideig-óráig visszaadják a gyermeki lelkesedést, naivitást, örömöt és játékot – aztán mindenki megy Isten hírével. Csak az a nagy kár, hogy ami még Budapesten üdítő volt, az Föníciában már csak fásultság.
A föníciai séma (The Phoenician Scheme, 16 éven aluliaknak nem ajánlott) 2025. május 29-től tekinthető meg a magyar mozikban.
Nyitókép: A föníciai séma
Tippeljük meg, igazat mondott-e, miközben a saját szavait hatszor letagadva minősítette hazugnak az összes vitapartnert. Francesca Rivafinoli írása.
A több mint tíz párt versengése ellenére az izraeliek ősszel két lehetőség között választhatnak: Netanjahuval vagy nélküle.
„Megértettem a népbíróság gyakorlatát, amelynek nem az igazság megállapítása, hanem a kollektív megtorlás volt a célja.”
A keresztény alapokra, patriotizmusra épülő, a nemzeti szuverenitást tiszteletben tartó Európa feléledése lesz számunkra az a „niceai zsinat”, ami értelmet ad az eddigi küzdelemnek.
Szerinte paradicsomnövényből is „előállítható” szívhang, amiről „valójában szó sincsen, mivel a néhány hetes sejtcsomónak olyanja nincs”.
Erdő Péter a jövőbeli terveiről is nyilatkozott.
A Magyar Nemzeti Bank tájékoztatása szerint a tőzsdei kibocsátónak legkésőbb idén február 12-ig nyilvánosan kommunikálnia kellett volna a befektetőknek a Barátság kőolajvezeték tartós leállásáról, illetve az olajimport pótlására megtett intézkedéseinek előkészítéséről, de ezt csak napokkal később tette meg.
Hack Péter szerint a hétfőn bejelentett módosítások nem állítják helyre sem a jogállamot, sem a jog uralmát.
