A Heather Morris könyve alapján készült sorozat már elérhető a szolgáltatónál, de ez nem egy könnyed kis délutáni matiné, hanem ahogy az sejthető, kőkemény dráma.
Nyitókép: SkyShowtime
Néhány éve olvastam azt a tökéletesen jellemző megnyilvánulást, amikor egy, a videójátékok és társasjátékok világából érkezett, kifejezetten (szélsőségesen) liberális nézeteket valló influenszer, aki magát minden esetben már-már megváltói szerepbe helyezi, valami olyasmit nyilatkozott, hogy
ha valaki a karját lendíti, azt nyugodtan pofán lehet verni, mert egyenértékű a két megnyilvánulás.
Ez tipikusan kettős mércés eset, de nem is ezzel van a legnagyobb problémám, sőt természetesen a náci rezsimet majmoló magyartalanokat sem óhajtom védelmembe venni – pláne nem egy olyan sorozatnál, mint ez a mostani. Sokkal inkább egy olyan szélsőséges eseményláncolatra hívom fel később a figyelmet, ami Lali Sokolov és több millió másik ember életét és sorsát is megpecsételte.
Már a zsidótörvények bevezetése után kezdődik a főszereplő, Lali Sokolov visszaemlékezésének első mérföldköve, miközben az őt látogató Heather Morrisnak (Melanie Lynskey) mesél múltjáról. A történetek során megtudjuk, hogy az akkoriban fiatal férfi nem félt a hatalomtól, és saját testi épségével nem törődve védte mások életét vagy becsületét. Végül azonban egy baráti figyelmeztetés ellenére elsők között lépett Auschwitz-Birkenau területére, hogy a tábor építésében vegyen részt, hamarosan pedig már a tömegével szállított foglyokra tetoválta az azonosító számukat.
Ezt is ajánljuk a témában
Valós eseményként a Yorkshire-i Hasfelmetszőként emlegetett pszichopata kapta meg az esélyt egy sorozathoz, amibe úgy belevágott, hogy az első negyedév meglepetése lett belőle.
Lényegében innen indul igazán az eredetileg osztrák-magyar származású, auschwitzi tetováló története, aki a haláltáborban úgymond kiváltságosként végezhette a dolgát, sok esetben nagyobb szabadsággal, mint amivel a legtöbben rendelkeztek. Emellett itt talált rá a szerelem, Gita (Anna Próchniak) személyében, aki szintén fogolyként érkezett a női blokkba, ahol természetesen ugyanúgy nem bántak kesztyűs kézzel az emberrel. És bár
Lali hajlamos úgy beállítani elbeszélését, mintha az egy szerelmi történet lenne, a mélyben azért iszonyatos traumákat találhatunk,
emellett szépen lassan megismerünk egy olyan történetet, amely egy embertelen kor embertelen tetteit mutatja be.
Az auschwitzi tetováló 6, egyenként közel egy órás epizódja során kőkemény dráma bontakozik ki előttünk, aminek számos kimondottan erős pillanata, megrázó momentuma van. Viszonylag kevés film mutatta be ennyire naturálisan, de nem öncélúan a haláltábor működését. Lali visszaemlékezéseit először ugye könyv formájában ismerhettük meg, méghozzá valóban úgy, ahogy a sorozat elmeséli:
szerelme halála után a férfi úgy döntött, hogy beszámol a történtekről, míg korábban pont a nő miatt nem mert bevállalni egy esetleges meghurcoltatást, amely kollaboránsként érhette volna, ha valaki ezzel bélyegzi meg.
Pedig a férfi ugye nem volt az, maga is szenvedett, számos esetben megkapta a saját büntetését, közben igyekezett másokon is segíteni, de természetesen a legtöbbször a táborban megismert Gitáért járt tilosban. Ezt mutatja be a sorozat is, néhol elég kemény jelenetekkel, miközben a múltban Jonah Hauer-King, a jelenben pedig az idős Harvey Keitel alakítja Lalit, aki Morrisnak meséli megrázó, látszólag maga mögött hagyott történetét, de azt korán megtapasztaljuk, hogy múltja továbbra is vele tart.
Nemcsak egy-egy fontosabb személy kísérti, de azok az arcok is, amelyeket a táborban látott. Akár utoljára.
Egy pillanatra engedjük el azt, hogy míg valaki a madarak, más pedig a Balaton létezését tagadja, addig egy szélsőséges réteg azon dolgozik, hogy történelmünk egyik legsötétebb korszaka váljon köddé, egyfajta tündérmesévé, aminek teóriája természetesen a csúnya és gonosz zsidók mesterkedése. Hagyjuk picit az összeesküvés-elméletet, miszerint a zsidók, en bloc, a vallás teljes gyülekezeteként irányítják a világot, azt pedig szintén felejtsük el egy pillanatra, hogy
velük együtt ugyanazzal a mindent bekebelező, agresszíven és az elmúlt évszázadokban ijesztően gyorsan terjeszkedő ellenséggel küzdünk,
hogy közben megóvjuk egy tőről fakadó kultúránkat és örökségünket.
Szorítkozzunk a lényegre, ami az, hogy rendkívül veszélyes ideológia és retorika az, amikor a másik félnek úgy megyünk neki, mintha az jóval kevesebbet érne, mintha nem is lenne ember. Mindegy, hogy bolsevik, liberális, komcsi, fideszes, náci vagy bármi más az, akivel szemben megnyilatkozunk vagy felszólalunk. Soha ne felejtsük el, ő is ember. Mert Az auschwitzi tetoválóban bemutatott események pontosan azért történhettek meg, mert
szélsőséges eszmék és megnyilvánulások a megfelelő helyen és időben azt a gondolatot hintették el a lakosság és a katonák fejében, hogy a másik fél viszont nem ember.
És ha ezt sokat hajtogatják, a legtöbben hajlamosak elhinni. Onnantól pedig képesek bármit megtenni.
Lényegében ezt mutatja be a SkyShowtime-ra felkerült sorozat, amit nehéz olyan jelzőkkel illetni, mint a „jó” és hasonlók. Nem „jó”! Nagyon nem jó érzés azt látni, ahogy másokkal állatokként bánnak, vagy éppen úgy, mintha annál is kevesebbet érnének. De ez egyben kiváló tanulási lehetőség. Hogy másképpen forduljunk még azok felé is, akikkel nem értünk egyet. És nem, nem gondolom, hogy egészséges dolog, ha valaki ideológiai megfontolásból a karját lendíti.
De az meg pláne nem az, ha valaki emiatt kérdés és párbeszéd nélküli tettlegességre szólít fel. Az ilyen mentalitás kiváló iránymutató Auschwitzba.
Nem fogolyként, de még csak nem is tetoválóként. Hanem mások felett uralkodó, másokat emberi méltóságában megalázó őrként.
Az auschwitzi tetováló június hetedikétől érhető el magyarul is a SkyShowtime felületén.
A Saul fia Oscar-díjas rendezője szerint filmje ma már nem kaphatná meg a kritikai elismerés legfelsőbb kitüntetését.
A holokauszt-túlélő, aki közel száz évet élt, rengeteg embernek segített traumái feldolgozásában.
A zsidó közösség számára a legfontosabb, hogy ez soha ne ismétlődhessen meg.
A politikai szimpátia alapján szelektáljuk az erkölcsi értékítéletet akkor igazából nincs is erkölcsi mércénk
Új kötet mutatja be: egyáltalán nem volt olyan nagy titok a németek népirtó politikája, gyakorlatilag bárki, aki akart, értesülhetett az eseményekről.
Éjfekete utazásra invitál a Nick Cave regénye alapján készült sorozat.
A magát függetlennek és objektívnek tartó média kéjesen ünnepel – mármint azok, akik nem kaptak pozíciót a Tisza-kormányban.
A választók visszajelzéseire és a helyi problémák képviseletére helyezné a hangsúlyt a fővárosi Fidesz új frakcióvezetője.
