Ilyen volt egy sorozatgyilkos a hetvenes években – The Long Shadow sorozatkritika

Nyitókép: SkyShowtime

***

A SkyShowtime kifejezetten belehúzott az elmúlt hónapokban, de meglepő módon nem is az egyik saját gyártású sorozata lett a legérdekesebb és legizgalmasabb az elérhető szériák közül, hanem a The Long Shadow, az ITV produkciója, ami kiváló értékeléseivel és témájával is képes felhívni magára a figyelmet. Elég jó színészgárda, hetvenes évek, egy sokáig radar alatt maradt sorozatgyilkos, aki a hozzá nem értés miatt szedte sokáig az áldozatait. Megrázó és egyszerre izgalmas történet, amit mindenkinek érdemes látnia.

Drámai kezdés

Már a nyitányban olyan tragédiával szembesülhetünk, ami elkapja az embert és beledöngöli a földbe. Két kisgyermek kel fel és megy pizsamában és köntösben a buszmegállóba, hátha anyuci késve ugyan, de hazaér valamelyik járattal. De anyuka már soha többé nem jön haza, a gyerekek pedig rendőrökkel találkozva szembesülnek az igazsággal. Mindez Yorkshire-ben, a hetvenes évek közepén, mikor Anglia még az Európában maradásnál döntött, bár komoly gazdasági nehézségekkel kellett szembenéznie, ahogy lakosainak is. És ezeket a nehézségeket idővel mi is megtapasztalhatjuk a szereplőkön keresztül.

Például ott a bébiszitter, aki szeretne munkát vállalni, de nem tud, mert munka hiányában nem képes a megfelelő módon megjelenni a jobb életkörülmények között élő munkaadóknál. Nem kevésbé tragikus Emily sorsa, a családanyáé, aki a felszólításoktól és a gyerekek nélkülözésétől rettegve vág bele abba, amitől még a már-már érzéketlennek tűnő férj, Sidney is elpityeredik. Különböző sorsokat ismerünk meg egymás után, kellően drámai módon, miközben egy gyilkos szedi áldozatait a sorról, ahova a munka és pénz hiányában menekülő nők állnak ki. És bár Dennis Hoban (Toby Jones) tenne a rászorulókért, szeretné elkapni az elvetemült gazfickót, de mintha minden ellene fogna össze. Bár “előléptetik”, ezzel is csak a dolgát nehezítik, miközben utódja, Jim Hobson (Lee Ingleby) láthatóan nincs a helyzet magaslatán.

Nálam a The Long Shadow, avagy A hosszú árnyék az igazi rejtett gyöngyszem, és nem is értem, hogy a SkyShowtime miért reklámoz annyira minden mást, mint az év legnagyobb élményét, miközben egy igazán remek széria kúszik be a küszöb alatt, hogy aztán a bőröd alatt folytassa útját, egészen a gyomrodig és szívedig, amiket felváltva szorít össze. A The Curse-t például folyamatosan reklámozza a csatorna, ez meg alig kap valami rivaldafényt. Jó, persze, nem saját gyártás, hanem ITV-s, de akkor is. 

Pedig a szereplőket sem kell félteni, mert egy csomó klasszis kapott kisebb-nagyobb szerepet, elég a főszereplők mellett Michael McElhattonra vagy David Morrissey-re (igen, a The Walking Dead “Kormányzója”) gondolni. Ízig-vérig minőségi, angol sorozatról van szó, és aki szereti a náció filmgyártását, az tudja, miről beszélek. Szinte megelevenednek a hetvenes évek, a hangulat pedig A martfűi rémhez hasonlóan belekúszik minden apró résbe, amit a néző nyitva hagy magán. Már csak azért is, mert a sorozat nem szimplán thriller, ami egy valós esetet, a valós sorozatgyilkos utáni nyomozást mutatja be, hanem kőkemény dráma is.

A hangulat szinte végig rendkívül erős, csak néha lassul be egy kicsit a cselekmény, és általában az is csak azért van, mert a szereplők elakadnak a nyomozással. Elvégre itt leginkább a kompetencia hiánya, egy-egy téves megállapítás és berögződés okozza a gondokat, miközben egymást váltják a nyomozók. Spoiler lenne minden konkrétum, inkább utána se olvass az eredeti eseményeknek, csak a sorozat megtekintése után. Szerintem úgy az igazi. A színészek jók, a fényképezés minőségi munka, ahogy a rendkívül erőteljes és emlékezetes zene is, néhány vágást leszámítva pedig összességében elégedett vagyok a végeredménnyel.

A SkyShowtime applikációból minden rész elérhető magyarul.