Egyre több ember él városokban, a városok örök és zöld fejlődése fenntartható, de okos vezetés kell hozzá. Erről beszélt lapunknak Geoffrey West, a világ egyik legbefolyásosabb fizikusa.
Geoffrey West a Santa Fe Intézet volt elnöke és tiszteletbeli professzora, valamint az Oxfordi Egyetem oktatója. Korábban a Los Alamos Nemzeti Laboratórium részecskefizikával foglalkozó csoportjának alapítója és vezetője volt, és olyan intézményekben oktatott, mint a londoni Imperial College és a szingapúri Nanyang Műszaki Egyetem. 2006-ban a Time magazin a világ 100 legbefolyásosabb embere közé választotta. Most az MCC Erdély vendége volt, kolozsvári előadása kapcsán beszélgettünk vele.
*
Fotó: MCC
Kolozsvári előadásában arról beszélt, hogy a városok egyre nagyobbak lesznek. Ez jó dolog?
Fizikus vagyok, és mi szeretjük a dolgokat elméleti, azaz matematikai keretbe helyezni. Így olyan dolgokat tudunk levezetni, amelyeket adatokkal tesztelhetünk. És végig megyünk egy folyamaton: elmélet, előrejelzés, adatokkal való szembesülés, az elmélet kiigazítása, és így tovább. Nagyon érdekelt a kérdés: ki lehet-e alakítani a városok tudományát? Ennek egyik módja az volt, hogy megvizsgáljuk a társadalmi-gazdasági mérőszámokat, például a bűnözést, a béreket, az "ötleteket" és így tovább, hogy ezek hogyan skálázódnak a város méretével. És az egyik dolog, amit felfedeztünk, az volt, hogy nagyjából a város méretének növekedésével ezek a mérőszámok egy főre vetítve mind növekednek. Ez azt jelenti, hogy amikor azok a dolgok, amelyeket a nagy méretben jónak tartunk - bérek, munkalehetőségek, kulturális események, a nagyobb nyüzsgés -, növekednek, ugyanakkor ugyanígy nő az, amit én „rossznak és csúnyának” nevezek, nevezetesen a bűnözés és a betegségek. Azt fedeztük fel, hogy
ha megduplázzuk egy város méretét, akkor minden társadalmi-gazdasági tevékenység, a jó, valamint a „rossz és a csúnya” is növekszik.
Miért van ez így?
Mindezek a jelenségek a társadalmi hálózatokon belüli társadalmi interakciók eredményei. Alapvetően a társadalmi hálózatok dinamikája, amely egy városon belül működik, az emberek közötti eszmecserét, kapcsolatot eredményezi. Ez növeli a jólétet és az innovációt, és így tovább, de ugyanez a kölcsönhatás növeli a betegségeket is - ez a leegyszerűsített módja annak, hogy elmondjuk, miért kapcsolódnak egymáshoz.
Az igazi kérdés az, hogy miközben a rossz dolgok növekednek, a jó dolgok még magasabbra tudnak-e szaporodni?
Ha egy város mondjuk 15%-kal nő, akkor a levédett patensek, vagyis a „több ötlet”, növekedhet-e 15%-nál nagyobb mértékben? Remélhetőleg jó vezetéssel, jó adminisztrációval 15% fölé tudják emelni őket, és a rossz dolgok a 15%-nál alacsonyabbak lehetnek, apró dolgok esetében.
Van ennek bármi köze a kultúrához? Honnan szerezte az adataidat?
Az amerikai városokat rangsoroltuk, mert minden adatunk megvan róluk. De ez az egyik rendkívüli dolog, amit felfedeztünk az adatokban: nevezetesen, hogy
nagyjából úgy tűnik, hogy ez a dinamika, amit az imént leírtam, az egész világon működik.
Megnéztük Európát is, és Európában is működik, és szinte teljes egészében működik Ázsiában, Kínában, Japánban és így tovább. És az ok, amiért ez nagyon jól illeszkedik az általunk kidolgozott koncepcionális keretbe, az az, hogy mindez a társadalmi hálózatokból és a társadalmi interakciókból ered. Ez azt mutatja, hogy az emberek alapvetően mennyire hasonlóak az egész világon. Természetesen vannak kulturális különbségek, földrajzi különbségek, van történelem, van egyéniség, de valójában azt tanultuk ebből, hogy bár ezek fontos szerepet játszanak, az alapot mégis ez a szerves dinamika adja, amely az emberi interakciókban rejlik a társadalmi hálózatok dinamikáján keresztül.
Arra a kérdésre is kitért, hogy a városok a végtelenségig növekedhetnek-e.
Ez egy nagyon fontos kérdés. A világ legnagyobb városa Tokió, ahol 35 millió ember él. Tudnak a városok tovább növekedni? Mielőtt erre válaszolnék, azt mondanám, hogy ez a munka a biológia hasonló kérdéseiből nőtt ki. Arisztotelésztől és a görögöktől kezdve az emberek a városokat az organizmusokhoz hasonlították. Legalábbis átvitt értelemben van biológiai analógja a városoknak. És a biológiában erre a kérdésre bizonyos mértékig választ kaptunk. Vagyis: megkérdezhetjük, hogy létezik-e olyan emlős, amely nagyobb lehet a kék bálnánál, amely a legnagyobb emlős, amely valaha is létezett ezen a bolygón? És a válasz az, hogy nehéz sokkal nagyobbnak lenni egy bálnánál, különböző okok miatt, amelyeknek köze van a mögöttes hálózati dinamikához, amely az energiát és az információt elosztja egy ekkora szervezetben. Térjünk vissza a városokhoz: a városokról szóló elméletet az az elképzelés uralja, hogy a városok hálózati rendszerek. Vagyis van egy infrastrukturális hálózatuk, az utak, elektromos vezetékek és így tovább, de vannak társadalmi hálózataik is. És a város e két hálózat integrációja. Mi történik tehát, ha egyre növeljük a város méretét? Nos, kiderült, hogy a biológiával ellentétben, ahol tudjuk, hogy van egy határ,
a városok méretének nincs határa, legalábbis elméletileg.
És a gyakorlatban?
Gyakorlatilag vegyünk egy olyan várost, mint Los Angeles, amely nagyjából 10 millió lakosú. Los Angeles fejlődött, vannak ott ilyen remek autópályák, amelyek közül néhány hat sávos mindkét oldalon. De ahogy a város növekszik, egyre több és több ember érkezik oda. A város egyik oldalán élő embereket nem lehet összekötni a város másik oldalán élő emberekkel hat sávos autópályával, nyolc vagy 12 sávra van szükség. Elvileg csak több utat kell építeni. De a gyakorlatban ezt soha nem fogjuk megtenni: nincs meg sem a vagyon, sem a politikai akarat ahhoz, hogy a város nagy részét leromboljuk, hogy több utat, több vasutat, több villamost és így tovább építsünk.
Akkor mi történik?
Az történik, hogy a város továbbra is növekedhet, de „balkanizálódik”,
mivel különböző, félautonóm, azaz egymástól szinte elszakadt darabokra válik. És bár egybefüggőek, az épületek folytonosan folytatódnak, ám társadalmi, szocioökonómiai dinamikájuk mégis egy területen belül marad. Mert, és ez elvezet ahhoz a kérdéshez, hogy mit értünk „város” alatt, a város nem csak egy csomó épület. Ezek az épületek azért vannak, hogy támogassák a társadalmi hálózatokat és a társadalmi-gazdasági dinamikát. Tehát a várost társadalmi-gazdasági egységként kell definiálnunk.
Egy másik forró téma a zöld politika. Ön szerint egy város fejlődhet úgy, hogy közben nem károsítja a környezetet?
Ahogy növekszik, nyilvánvalóan nőni fog a szennyezés mennyisége, amit létrehoz, legalábbis fejenként. Amit néhányan nem értenek, hogy
ahogy a városok nőnek, úgy csökken az egy főre jutó infrastruktúra mennyisége, amire szükség van a város fenntartásához.
Tehát minél nagyobb a város, annál kevesebb egy főre jutó infrastruktúra kell ugyanahhoz a hatáshoz. Ez például azt jelenti, hogy egy főre vetítve kevesebb út, kevesebb benzinkút, kevesebb elektromos vezeték jut egy főre, és ez azt jelenti, hogy egy főre vetítve talán kevesebb szén-dioxidot termelünk. Tehát minél nagyobb egy város egy főre vetítve, annál zöldebb automatikusan, ironikus módon. Az Egyesült Államokban, ha ezt használjuk kritériumként, vagyis az egy főre jutó szén-dioxid-kibocsátást a légkörben, New York a legzöldebb város, és ahol én lakom, ami egy kisváros, az egyik legkevésbé zöld. Tehát ez részben attól függ, hogy mit tekintünk „zöldnek”. Talán jobb kérdés az, hogy lehet-e zöld, folyamatos fejlődés? A válasz pedig az, hogy igen, elvileg ez megvalósítható. A modern városelmélet többek között feltárta a nagyvárosok előnyeit a kisvárosokkal szemben. Persze a vidéknek is vannak előnyei, a nyugodtabb életstílus. Az is fontos kérdés, ki, mit preferál.
Hónapokon át botrányos hírekkel került a figyelem középpontjába Göd városa. A helyi Samsung-gyár okozta állítólagos szennyezés az országgyűlési választás egyik kiemelt témájává vált, de pár nappal a voksolás után hirtelen kiderült, szó sem volt semmiféle mérgezésről. Kammerer Zoltánt, a település polgármesterét kérdeztük.
Az olasz város az elmúlt években jelentős demográfiai átalakuláson ment keresztül.
2026 első negyedévében összesen 2821 új lakás épült, ami 4,3 százalékos növekedést jelent az előző év azonos időszakához képest.
A lakhatás kérdése ma már minden fejlődő városban központi jelentőségű.
Kecskemét az elmúlt évtizedben nemcsak gazdasági értelemben fejlődött látványosan, hanem abban is, ahogyan a lakhatás kérdéséhez viszonyul. A város ma már tudatosan építi fel azt a rendszert, amely egyszerre ad választ a fiatalok életkezdési nehézségeire, a családok igényeire és a munkaerőpiac elvárásaira.
A helyszínre érkező rendőrök öt férfit találtak az aluljáróban.
A sport világában nem fogadták egyöntetű lelkesedéssel a lehetséges kinevezést.
A volt helyettes államtitkár kifejtette, fizetésének hat havi összege jár neki juttatásként, amit elvár Magyar Pétertől, hogy kifizessen.
