A skandináv krimik legnagyobb rajongóinak kellemes élményt kínálhat a Bodkin című sorozat, a műfaj kevésbé fanatikus kedvelői azonban valószínűleg többször fognak ásítani, mint az izgalmukban a szék karfáját szorongatni. És mivel az Obama házaspár producerként tevékenykedett rajta, a Netflix kötelező woke-térítése sem hiányzik a szériából.
Nyitó- és jelentkép: Netflix
***
Német Dániel írása
A Guardian oknyomozó újságírónője komoly ügybe keveredik, majd miután az egyik informátora felakasztja magát, a főnöke kényszerszabadságra küldi, és ráveszi, hogy segítsen egy viszonylag sikeres amerikai bűnügyi podcast készítőjének és annak kolléganőjének felderíteni egy réges-régi rejtélyes esetet az írországi Bodkin városában. Az Isten háta mögötti településen huszonegy évvel korábban, egyetlen éjszaka alatt nyomtalanul eltűnt három ember, és sosem sikerült feltárni, mi is történt pontosan. Hősnőnknek persze eleinte igencsak derogál a feladat; jóval komolyabb veszi a munkáját annál, mint hogy ilyen bulvártémákkal foglalkozzon. Ám nem sokkal a megérkezésük után rájön, hogy a sztori jóval túlmutat önmagában.
A Netflix sorozata ígéretesebben aligha indulhatna: hangulatában A sziget szellemeit idéző ír táj egyszerre rideg és gyönyörű, a lakosok furábbnál furábbak, a bumfordi, magánéleti drámákkal terhelt podcaster folyamatosan idióta helyzetekbe keveredik.
Az első részek alapján az lehet a benyomásunk, hogy egy dramedyt nézünk, amelyben a rejtély mellett az olykor éjfekete humoré a főszerep, és az időnként meghökkentő, de a maga kiforgatott módján abszurd szituációk sorozatán lesz a fókusz.
Idővel viszont a poénok sajnos szinte teljesen kivesznek, a nyomozás kerül előtérbe. Ami azonban jóindulattal is csak közepesen izgalmas, és anélkül, hogy ellőnénk egyetlen csavart, a finálé is csak vállrándítást vált ki. Az írók inkább a karakterábrázolásban jeleskedtek: az ügy felgöngyölítésén tevékenykedő hármas telitalálat, a színészi alakításuk is tisztességes, a Bodkin legnagyobb erénye azonban az, hogy ritkán látni hasonló sorozatot, amelyben ilyen mértékben váltogatnák egymást az érdekesebbnél érdekesebb mellékszereplők.
És mivel Netflix-produkcióról van szó – ráadásul a producerek között az Obama házaspár is helyet foglalt –, nem meglepő, hogy az alkotásból nem maradnak ki mindazok az elemek, amik miatt bírálni szokták a streamingszolgáltatót.
A Kötelező és teljesen funkciótlan LMBTQ-szál pipa, ahogy a kereszténységbe való belerúgás is: közhelyes módon kiderül, hogy a filmbéli apácáknak bizony vaj van a fején.
Így a Bodkin meglehetősen felemás képet nyújt. Azoknak, akik Jo Nesbø regényeivel kelnek és fekszenek, és úgy általában odavannak az skandináv krimikért, szódával valószínűleg kellemesen lecsúszik majd. A műfaj kevésbé elhivatott kedvelőinek viszont biztosan nem ez a széria fogja jelenteni a kapudrogot.
A Netflix új thrillere nem reformálja meg a műfajt, és nem sikerül teljes mértékben kihasználni a sajátos alapkoncepciót sem, mégis kiemelkedik a streamingszolgáltató tucatprodukciói közül.
Mondhatnánk, hogy micsoda dolog ez, Európában háború dúl, ez az ember meg közben elrejtőzik a világ elől, a havasokba menekül, és naphosszat csak kirándulgat meg olvas.
A sorozatot pár nap múlva fogják bemutatni Cannes-ban.
A francia elnök visszacsábítaná Emilyt Párizsba.
A gödör olyan mély, hogy megszakad a szedett-vedett láncolat, és minél mélyebben van valaki, annál nagyobb kincs lehet még akár egy pizza is.
Mint kiderült, ezek ad hoc, egyszeri intézkedések.
Különösen szélsőséges árfolyammozgások várhatóak az amerikai elnökválasztás miatt a Wall Streeten.
