A skandináv krimik hangulata, csodálatos ír táj és némi kötelező woke – kisvárosi rejtélyek a Netflixen
2024. június 16. 16:29
A skandináv krimik legnagyobb rajongóinak kellemes élményt kínálhat a Bodkin című sorozat, a műfaj kevésbé fanatikus kedvelői azonban valószínűleg többször fognak ásítani, mint az izgalmukban a szék karfáját szorongatni. És mivel az Obama házaspár producerként tevékenykedett rajta, a Netflix kötelező woke-térítése sem hiányzik a szériából.
2024. június 16. 16:29
5 p
1
7
145
Mentés
Nyitó- és jelentkép: Netflix
***
Német Dániel írása
A Guardian oknyomozó újságírónője komoly ügybe keveredik, majd miután az egyik informátora felakasztja magát, a főnöke kényszerszabadságra küldi, és ráveszi, hogy segítsen egy viszonylag sikeres amerikai bűnügyi podcast készítőjének és annak kolléganőjének felderíteni egy réges-régi rejtélyes esetet az írországi Bodkin városában. Az Isten háta mögötti településen huszonegy évvel korábban, egyetlen éjszaka alatt nyomtalanul eltűnt három ember, és sosem sikerült feltárni, mi is történt pontosan. Hősnőnknek persze eleinte igencsak derogál a feladat; jóval komolyabb veszi a munkáját annál, mint hogy ilyen bulvártémákkal foglalkozzon. Ám nem sokkal a megérkezésük után rájön, hogy a sztori jóval túlmutat önmagában.
A Netflix sorozata ígéretesebben aligha indulhatna: hangulatában A sziget szellemeit idéző ír táj egyszerre rideg és gyönyörű, a lakosok furábbnál furábbak, a bumfordi, magánéleti drámákkal terhelt podcaster folyamatosan idióta helyzetekbe keveredik.
Az első részek alapján az lehet a benyomásunk, hogy egy dramedyt nézünk, amelyben a rejtély mellett az olykor éjfekete humoré a főszerep, és az időnként meghökkentő, de a maga kiforgatott módján abszurd szituációk sorozatán lesz a fókusz.
Idővel viszont a poénok sajnos szinte teljesen kivesznek, a nyomozás kerül előtérbe. Ami azonban jóindulattal is csak közepesen izgalmas, és anélkül, hogy ellőnénk egyetlen csavart, a finálé is csak vállrándítást vált ki. Az írók inkább a karakterábrázolásban jeleskedtek: az ügy felgöngyölítésén tevékenykedő hármas telitalálat, a színészi alakításuk is tisztességes, a Bodkin legnagyobb erénye azonban az, hogy ritkán látni hasonló sorozatot, amelyben ilyen mértékben váltogatnák egymást az érdekesebbnél érdekesebb mellékszereplők.
És mivel Netflix-produkcióról van szó – ráadásul a producerek között az Obama házaspár is helyet foglalt –, nem meglepő, hogy az alkotásból nem maradnak ki mindazok az elemek, amik miatt bírálni szokták a streamingszolgáltatót.
A Kötelező és teljesen funkciótlan LMBTQ-szál pipa, ahogy a kereszténységbe való belerúgás is: közhelyes módon kiderül, hogy a filmbéli apácáknak bizony vaj van a fején.
Így a Bodkin meglehetősen felemás képet nyújt. Azoknak, akik Jo Nesbø regényeivel kelnek és fekszenek, és úgy általában odavannak az skandináv krimikért, szódával valószínűleg kellemesen lecsúszik majd. A műfaj kevésbé elhivatott kedvelőinek viszont biztosan nem ez a széria fogja jelenteni a kapudrogot.
Ez a mondat a gyerekkori barát Sean Penn szájából hangzik el az Alias Charlie Sheen című dokuban. A Netflixen látható kétrészes alkotás őszinte, de hiányos portré egy jobb sorsra érdemes, mindent elszúró, de igazán semmit nem bánó hollywoodi csodagyerekről.
Váratlan csavarókat és dupla tortúrát ígér a Netflix sikersorozata, a Wednesday második évada, amelyben a Jenna Ortega által megformált sötét karakternek nemcsak csúf szörnyekkel és gyilkosokkal kell megküzdenie, hanem a saját családjával is. Vigyázat, spolierveszély!
Bertrand Cantat 2003-ban megölte Marie Trintignant színésznőt, néhány évre rá pedig magyar feleségét, Krisztinát hajszolta öngyilkosságba. A Netflix háromrészes dokumentumfilm-sorozata nemcsak a tragikus eseményeket eleveníti fel, annak a mechanizmusát is megmutatja, hogyan válhat a média nyomására áldozatból bűnös és fordítva.
Az oxfordi évem nemhogy nem hozza el a műfaj feltámadását, de a középszert is alig súrolja. Helyette óriási közhelyparádét kapunk, amit csak a viktoriánus költőktől vett melankolikus idézetek és a hamisítatlan angol kulissza ment némileg.
Nemcsak belpolitikailag, de a nemzetközi porondon is kínos helyzetbe kerültek a liberálisok.
p
11
1
22
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 145 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
auditorium
2024. június 17. 10:01
A népbutitásért még fizettetnek is.
Válasz erre
1
0
m1nvth
2024. június 16. 18:37
Felejthető, semmiről sem szól, bár néha nagyon akar mondani valamit.
Válasz erre
1
0
remi
2024. június 16. 18:27
"Direkt figyeltem, hogy közöl-e cikket a Mandiner az idei mozgóképfesztiválról, ami tegnap ért véget."
Nagy késéssel de lett azért cikk. 18:11-kor élesítve.
Válasz erre
2
0
remi
2024. június 16. 18:25
"Ha egy 10-es skálán a Híd 10, akkor a Bodkin hányas?"
Úgy -2. Az egyetlen élvezhető elem a pilotban az ír táj. Egyébként egy rakásszar woke fostenger első pillanattól kezdve, de mit is várjon az ember obomberektől? El is kaszáltam még pilot vége előtt.
Senkinek nem ajánlom.
Egyébként nem mintha a legtöbb skandináv noirban is nem lenne woke fostenger, de azért azokban vannak élvezhető elemek, ebben semmi nincs, ez egy szar.
Válasz erre
4
0
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!