A skandináv krimik legnagyobb rajongóinak kellemes élményt kínálhat a Bodkin című sorozat, a műfaj kevésbé fanatikus kedvelői azonban valószínűleg többször fognak ásítani, mint az izgalmukban a szék karfáját szorongatni. És mivel az Obama házaspár producerként tevékenykedett rajta, a Netflix kötelező woke-térítése sem hiányzik a szériából.
Nyitó- és jelentkép: Netflix
***
Német Dániel írása
A Guardian oknyomozó újságírónője komoly ügybe keveredik, majd miután az egyik informátora felakasztja magát, a főnöke kényszerszabadságra küldi, és ráveszi, hogy segítsen egy viszonylag sikeres amerikai bűnügyi podcast készítőjének és annak kolléganőjének felderíteni egy réges-régi rejtélyes esetet az írországi Bodkin városában. Az Isten háta mögötti településen huszonegy évvel korábban, egyetlen éjszaka alatt nyomtalanul eltűnt három ember, és sosem sikerült feltárni, mi is történt pontosan. Hősnőnknek persze eleinte igencsak derogál a feladat; jóval komolyabb veszi a munkáját annál, mint hogy ilyen bulvártémákkal foglalkozzon. Ám nem sokkal a megérkezésük után rájön, hogy a sztori jóval túlmutat önmagában.
A Netflix sorozata ígéretesebben aligha indulhatna: hangulatában A sziget szellemeit idéző ír táj egyszerre rideg és gyönyörű, a lakosok furábbnál furábbak, a bumfordi, magánéleti drámákkal terhelt podcaster folyamatosan idióta helyzetekbe keveredik.
Az első részek alapján az lehet a benyomásunk, hogy egy dramedyt nézünk, amelyben a rejtély mellett az olykor éjfekete humoré a főszerep, és az időnként meghökkentő, de a maga kiforgatott módján abszurd szituációk sorozatán lesz a fókusz.
Idővel viszont a poénok sajnos szinte teljesen kivesznek, a nyomozás kerül előtérbe. Ami azonban jóindulattal is csak közepesen izgalmas, és anélkül, hogy ellőnénk egyetlen csavart, a finálé is csak vállrándítást vált ki. Az írók inkább a karakterábrázolásban jeleskedtek: az ügy felgöngyölítésén tevékenykedő hármas telitalálat, a színészi alakításuk is tisztességes, a Bodkin legnagyobb erénye azonban az, hogy ritkán látni hasonló sorozatot, amelyben ilyen mértékben váltogatnák egymást az érdekesebbnél érdekesebb mellékszereplők.
És mivel Netflix-produkcióról van szó – ráadásul a producerek között az Obama házaspár is helyet foglalt –, nem meglepő, hogy az alkotásból nem maradnak ki mindazok az elemek, amik miatt bírálni szokták a streamingszolgáltatót.
A Kötelező és teljesen funkciótlan LMBTQ-szál pipa, ahogy a kereszténységbe való belerúgás is: közhelyes módon kiderül, hogy a filmbéli apácáknak bizony vaj van a fején.
Így a Bodkin meglehetősen felemás képet nyújt. Azoknak, akik Jo Nesbø regényeivel kelnek és fekszenek, és úgy általában odavannak az skandináv krimikért, szódával valószínűleg kellemesen lecsúszik majd. A műfaj kevésbé elhivatott kedvelőinek viszont biztosan nem ez a széria fogja jelenteni a kapudrogot.
Ez a mondat a gyerekkori barát Sean Penn szájából hangzik el az Alias Charlie Sheen című dokuban. A Netflixen látható kétrészes alkotás őszinte, de hiányos portré egy jobb sorsra érdemes, mindent elszúró, de igazán semmit nem bánó hollywoodi csodagyerekről.
A valóságtól teljesen elrugaszkodott „elemzés” látott napvilágot.
Megérkezett az Alien: Föld, vele együtt pedig a legjobb dolog, ami évek óta történt az Alien-univerzummal. Évadnyitó-kritika a Disney+ új sorozatáról.
Váratlan csavarókat és dupla tortúrát ígér a Netflix sikersorozata, a Wednesday második évada, amelyben a Jenna Ortega által megformált sötét karakternek nemcsak csúf szörnyekkel és gyilkosokkal kell megküzdenie, hanem a saját családjával is. Vigyázat, spolierveszély!
Bertrand Cantat 2003-ban megölte Marie Trintignant színésznőt, néhány évre rá pedig magyar feleségét, Krisztinát hajszolta öngyilkosságba. A Netflix háromrészes dokumentumfilm-sorozata nemcsak a tragikus eseményeket eleveníti fel, annak a mechanizmusát is megmutatja, hogyan válhat a média nyomására áldozatból bűnös és fordítva.
Az oxfordi évem nemhogy nem hozza el a műfaj feltámadását, de a középszert is alig súrolja. Helyette óriási közhelyparádét kapunk, amit csak a viktoriánus költőktől vett melankolikus idézetek és a hamisítatlan angol kulissza ment némileg.
Belegondolni is szörnyű, mi történhetett volna még a Mandiner riporterével.
Nemcsak belpolitikailag, de a nemzetközi porondon is kínos helyzetbe kerültek a liberálisok.
