Múzeumok Világnapja a magyar ugaron

Nyitókép: oltar.mgn.hu

Ma van a Múzeumok Világnapja. Mint tudjuk, a regnáló kleptokratikusmaffiaállamdiktatúra a kultúrát ellenségének tekinti,

Épp ezért érdemes körülnézni a jeles napon, hogy itt milyen vétségei is vannak a pusztító erőnek. Ott vannak rögtön a diákok, akiket úgy próbálnak meg elhülyíteni, hogy közülük több mint ötvenezret a Lázár Ervin Program keretében múzeumokba vittek, ahol múzeumpedagógiai foglalkozásokon igyekeztek a szakemberek a műalkotások élményeit átélhetővé tenni.

Jelenleg pedig a hátrányos helyzetű kistérségek sokaságába utaznak hetente több alkalommal számos múzeumból a szakemberek az iskolákba, hogy házhoz vigyék a festészet, szobrászat, rajzművészet varázslatát.

A Közgyűjteményi Digitális Stratégia nem csupán egy név, hanem számtalan projekt valódi támogatója volt, csak a Magyar Nemzeti Galériából és a Szépművészeti Múzeumból egy-egy példát kiemelve: virtuális kiállításon tekinthető meg a rekonstruált kisszebeni szárnyasoltár és a Régi Magyar Gyűjtemény is bejárható akár fotelből is.

Belevágott Európa legnagyobb kulturális fejlesztésébe, melynek jóvoltából felújították a Szépművészeti Múzeumot, amely a világ 100 leglátogatottabb múzeumának egyike; átadták az új Néprajzi Múzeumot;  a Magyar Zene Házát, benne egy „zenei élménymúzeummal”; készül a Nemzeti Fotóművészeti Múzeum. Szintén a Ligetprojekt részeként felújították és hétezer négyzetméteres kulturális központtá bővítették a komáromi Csillagerődöt, ahol a Szépművészeti Múzeum hét évtizede nem látott monumentális, több száz darabos gipszmásolat-gyűjteményét helyezték el.

A Petőfi Irodalmi Múzeumot felújították, parkját összenyitották a Károlyi-kerttel, és experimentális szemléletű, okos kiállítások nyílnak rendszeresen. 
Miközben készül az új Közlekedési Múzeum, az Északi Járműjavítót egy pompás kiállítótérré alakították át, ahol rendszeresen nagy érdeklődésre számot tartó tárlatok láthatóak.

Hamarosan lesz Építészeti Múzeumunk is.

Elkészült a Cigándi Múzeumporta, s a páratlanul érdekes bodrogközi szabadtéri múzeum táncpajtáját is  felújították, és kialakítottak egy komplexumot játszótértérrel, amelyet az Őrtorony, Piactér, Sőregi-ház felépülte, Gazdasági udvar kialakítása és Tájház belső felújítása tett teljessé. Ózdon a Nemzeti Filmtörténeti Élménypark a több mint 150 éves múlttal rendelkező kohászati üzem területén valósult meg, több mint 100 éves ipari műemléki épület hasznosításával. Az  ózdi Fúvógépház épületében a Nemzeti Filmtörténeti Élménypark interaktív kiállítása látható.

Sopronban  összekapcsolták a múzeumként működő Fabricius-házat, Storno-házat és az egykor lakóházként funkcionáló Tábornok-házat, mellyel egy XXI. századi múzeumkomplexum jött létre. Hatvanban  Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumot hozták létre. Tápiószelén felújították a Blaskovich Múzeumot, Kaposváron a Rippl-Rónai Villát, Komlón az egykori pártházból új élményközpont és kiállítótér létrehozásával

Zalaegerszegen nem csupán megújították a Göcseji Múzeum műemléképületét, hanem egy rendkívül erős hatású interaktív kiállítást is készítettek új épületben, a Mindszentyneum – Mindszenty József Látogatóközpontban.

A Magyar Géniusz Program keretében – számos egyéb kiállítás és múzeumi projekt mellett – támogatták a túrkevei Múzeum új kiállítását, a nagykanizsai Thúry György Múzeum „Minél cifrább, annál szebb” című tárlatát, Debrecenben a Cívisek Világa új kiállítás megalkotását, míg Tatán a Város Születik című kiállítást a Kuny Domonkos Múzeumban.

Mindezt tetézi, hogy múzeumaink többségében elhivatott kurátorok, múzeumpedagógusok dolgoznak, akik nem csupán kitűnő kiállításokat terveznek el és installálnak, hanem rendkívül sokat tesznek azért is, hogy az új nemzedék, amely sajátos evolúciós változással a kezébe szervesült okostelefonnal jár, a készülékéből felpillantva megigéződjön a műtárgyak mágiájától, illetőleg a játékos tanulás örömével sajátítson el különböző ismereteket a múzeumi terekben.
Néhány éve – az amúgy kitűnő – DDR Múzeumban egy találkozón

Itt a kleptokratikusmaffiaállamdiktatúra szörnyállamában ugyan jó érzéssel tölti el az embert, hogy mondjuk a Nemzeti Galériában a látogatók bábeli hangfelhőbe burkolják a teret, de ennél is nagyobb öröm, hogy a magyar állam folyamatos finanszírozója annak, hogy a diákok úgy nőjenek fel, hogy életük részének tekintik a múzeumok időszaki kiállításainak megtekintését éppúgy, mint mindenhol a helyi képtárak, tárlatok felfedezését.