A kiállítás kettős csodával bír. Egyrészt száz műalkotás mellett térképek, makettek, ötvöstárgyak, valamint korabeli dokumentumok segítségével ad átfogó képet M. S. mester alkotói környezetéről, a stílusát meghatározó művészeti régiókról, valamint a 15–16. század fordulójának magyar történelméről is. Másrészt a múzeum kitűnő munkatársai megfejtették az eddig rejtélyes M. S. mester kilétét, és a kiállítás utolsó szekciójában leleplezik a titkot. Természetesen nem árulom el, majd megtudják a helyszínen, csupán annyit, hogy bécsi levéltári források segítettek minden kétséget kizáróan azonosítani a fél évezreden át csak a monogramjáról ismert világhírű alkotót. És mint egy jó krimiben, nem csupán a leleplezéssel szembesülünk, hanem a „nyomozati munkát” is végigkísérhetjük.
Bevallom, ha Mikszáth selmecbányai diákjáról olvasok, vagy az egykori templomi táblaképet nézem, elgondolkodtat, miként lehet ma másik országban
magyar történelmi településünk, de hát efféle meglepődések, ráeszmélések a történelem luciferi fordulataira sajnos amúgy is szerfelett gyakoriak Közép-
Európában. Ezek az alkotások mindenesetre most itthon vannak, és a Szépművészeti Múzeumban – amelynek grafikai tárlata pedig éppen a Madridban, a Prado falain vendégeskedik – grandiózus és szemet gyönyörködtető betekintést adnak nem csupán a remekművekbe, hanem a történelmünkbe is.
Nyitókép: Mandiner-archív