Franzstadti feljegyzések

Nyitóképen: Mester utcai pillanatkép 1943-ból. Fotó: Fortepan / Horváth József

Valamikor a pesti városfal alá érkezőt üres mezők és homokos folyópart fogadta a Ferencváros helyén. Nem csoda, hogy a vásárosok és az utasok vendéglátása, az élelmezés lett az első ipara. Bevilaqua Borsody Béla szerint olyannyira, hogy az 1840-es évek végétől gyártott kőbányai ser is innen kezdte meghódítani Pestet. Pedig az akkor már hatvanéves Franzstadtnak is volt saját serfőzdéje, például a Schmidt alcéhmester úré. „E Kis Serház emitten áll / Gát-uccában a Gáton / A vén Sirkert meg ott busul / Túl a temetőárkon…” – szólt az egyik rigmus a sok közül, melyekkel a helyi kocsmákat reklámozták. Ezen arcát titkon még ma is őrzi a kerület. Délen a Ferencvárosi pályaudvar várja a vándorokat mint gigantikus, csillagközi vaskapu, északon meg százezernyi turista keresi fel a Központi Vásárcsarnokot  és a Ráday utca éttermeit.

Egy építészünk szerint a pesti rakpart szépen el van rontva túlméretezett építményeivel. A „birodalmi” Országházat, a szállodasort, a Fővámpalotát (Budapesti Corvinus Egyetem), a közraktárakat (Bálna), a Nemzeti Színházat, a Müpát említette. Talán nem tanítják már a Műszakin, hogy Budáról a trafik kevésbé impozáns látványt nyújt egy parlamentnél. Viszont a látványosságok egy része a ferencvárosi rakparton áll, és tényleg alig van városias élet körülöttük ahhoz képest, amit az intézmények és a folyó kínálni tudna.