Budapesten többet kaptunk, mint egy világeseményt
A Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnöke, Sebastian Coe elárulta, mivel nyűgözték le a magyarok.
A legnépesebb, legváltozatosabb – és az egyik legfiatalabb – kerület a XI., sokszínű városrészekkel és rengeteg mikrotörténettel.
Nyitóképen: A Móricz, még McDonald’s nélkül, 1956 őszén. Fotó: Fortepan / Adományozó: Juricza Tibor
Újbudát rendeletileg 1930-ban alapították Szentimreváros néven, mai nevét 2005-ben kapta, s napjainkra Budapest legnépesebb kerületévé vált. Gyors fejlődését nem a 19. századi városiasodásnak, iparosodásnak köszönheti, hanem természeti értékeinek. Ezek sok lakót vonzottak az elmúlt száz évben az új lakótelepekre. Illetőleg lakóparkokba, merthogy a marketinges szemében már virágok vagyunk, nem tömegemberek.
A helyet persze ősidőktől fogva lakták. Szent Gellért hegyén volt például az a kelta központ, amelyet muszájból Mons Eraviscusnak neveztek, merthogy Kr. e. 400-ban jártak. De jóval régibb emlékek is vannak. 2013-ban egy áruház építésekor fedezték fel annak a 4500 éves településnek a nyomait, amelyet a vezérlelete után a harangedényes kultúrához soroltak. Bronzkorban elég erős a magyar régészet és Újbuda, ám nem annyira, hogy a mindennapi kultúra is felfedezhetné. Pedig a múzeumban nincs izgalmasabb az e korból származó cserepeknél, játékoknál, amuletteknél és ékszereknél, főképp, hogy díszítéseiket a modern dizájn és festészet is használja. Ma minden angolul szép. Pedig vagányabb volna a sok residence tower helyett a Mons Eraviscus név.