Hiperérzékeny srácként a Nirvana legjobb pillanataiban a rockzene őserejét tudta közvetíteni; popos-slágeres dallamötleteit zajos-punkos rockkal és bizarr, vizionárius, nehezen dekódolható dalszövegekkel ötvözte, amivel a grunge mainstreamjéből is kilógott a zenekarával; és ugyan az önkifejezés igényével lépett színpadra, nem tudott aztán mit kezdeni a siker egyre nagyobb hullámaival,
ami a csúcsra, a nemzedéki szószóló szerepébe repítette őt.
Krist Novoselic basszeros és az azóta a szinte első számú globális rocksztárrá cseperedett Dave Grohl dobos társaságában néhány rövid év jutott Cobainnek a rivaldafényből.
Három rendes stúdióalbum, a korai, zajos Bleach, a rocktörténet örökérvényű monolitjaként megunhatatlan Nevermind és a nehezebben emészthető In Utero maradt utánuk, no meg a kilencvenes évekbeli alternatív rock érzelmes mementója, az Unplugged koncertlemez.
Cobain sikerei csúcsán élete mélypontjára jutott.