Az asztalon ralizni még soha nem volt ilyen jó, Alice Csodaországa pedig még soha nem volt ennyire depresszív – A hónap legizgalmasabb társasjátékai

Nyitókép: Böjtös Gábor

Társasjátékok terén izgalmas hónap áll mögöttünk, elvégre nemcsak a kiadók indultak be, de a különböző témák is érdekesek, amikkel mostanában foglalkoztunk. Az Andrzej Sapkowski regényeinek világát feldolgozó The Witcher: Óvilág például végre magyarul is megjelent, és ugyan időt bőven igényel a legalább 3-4 órás játékokhoz, de ezt kimondottan egyedi élménnyel és látványos asztalképpel hálálja meg. Aztán ott vannak a politikai témájú társasjátékok, melyekkel egy összeállítás formájában foglalkoztam, és amik közül 

ami igazából csak kicsit harc, sokkal inkább egy olyan szimbiózis, melyben egyik sem létezhet a másik nélkül, ezért minden egyes lépésre oda kell figyelni. Továbbra is nagyon ajánlom, nem véletlenül lett sok helyen 2023 legjobb társasa.

Aztán ott a Vagabund kiadó, amely két igazi különlegességgel lepte meg az egyedi játékok kedvelőit. Ezekkel majd külön is foglalkozunk, de röviden: az Amritsar: Az Aranytemplom  a szikh vallással foglalkozik, miközben elefántok sétálnak végig a táblán, a Kutná Hora: Az Ezüstváros pedig a Prága közelében lévő városkába vezeti el a játékosokat, akik ezáltal nem a hírhedt csontkápolnát látogathatják meg (ami a való életben mindenképpen emlékezetes), hanem a hely bányászati történelmét ismerhetik meg, egyedi játékmechanikával. És akkor az utolsó pillanatban még a portugál Lacerda mester legújabb alkotása is beesett, a Találmányok: Ötletek fejlődése, ami kiemelt figyelmet és szintén egy külön cikket érdemel. Kínálat tehát van bőven, ha valaki meghajtaná az agyát és erősíteni a stratégiai/taktikai gondolkodását, ebből a kínálatból pedig külön figyelmet szentelek a könnyedebb, családi játékoknak, amik közül az alábbiak bizonyultak a legérdekesebbnek az elmúlt hónapban.  

Bár egy háznál sem öröm az egerek jelenléte (maximum terráriumban, hobbiból), a Macskalak arra az elgondolásra épít, hogy egy épülő ház szintjeit kell szobákkal megtölteni, a szobákban pedig a macskák és az egerek egyaránt megtalálhatók. Mindezt a viszonylag kisméretű dobozban csak néhány összetevő mellett kínálja: az alaprajzokhoz hasonló játékoslapokból 120 darabot, képességlapkából 12 darabot kapunk, emellé jár a 4 kocka és a 6 ceruza.

A játékmenet pedig pofonegyszerű. Minden körben dob valaki a négy kockával, majd az eredményből hármat választ mindenki (nem kell ugyanazt), és ezeket egymás melletti, üres helyekre rajzolja be. Az egymás mellé kerülő számokkal szobákat lehet alkotni a saját értékükben – kettesből kettőt körberajzolunk, ez egy szoba, hármasból hármat és így tovább –, a macskákra és egerekre pedig minden szinten más-más szabály vonatkozik. 

A Macskalak gyors és egyszerű játék, amelyben azért kell gondolkodni, hiszen nem mindegy, hogyan rajzoljuk be az eredményeket, milyen képességekre megyünk rá, azokkal mennyire tervezünk és a macskákat-egereket miképpen helyezzük le. Emiatt a pofonegyszerű mechanikából azért egy izgalmas dobok-rajzolok társas kerekedik ki, aminél a téma viszonylag mellékes, ahogy a visszafogott, de nem csúnya látvány is, a lényeg pedig az, hogy mire valaki kitölti az összes mezőt, mennyi pontot sikerül összehozni a különböző kombinációkkal. Jópofa, ötletes játék, visszafogott áron.

Lépj be a sárkányok völgyébe, ott pedig szelidítsd és idézd meg a számos mitológiai lény egyikét! A szintén visszafogott méretű doboz 70 egyedi kártyát tartalmaz a különböző elemekhez köthető élőlényekkel, melyek közül a játékosok minden körben fejenként kettőt vadászhatnak le, ilyenformán vagy megszerezve az értékükkel azonos varázsköveket; vagy megszelidítve őket, avagy kézbe véve az adott kártyát; vagy pedig a varázskövekkel kifizetve valamelyiknek az értékét, azt megidézve.

Természetesen mindegyik lénynek más a hatása, így a befogott faj lehet, hogy megidézve folyamatosan termeli a győzelmi pontokat, egy másik csak a kijátszásakor biztosít valamiféle jutalmat, de akár még a többi játékos lényeit is megpiszkálhatjuk, ha úgy alakul. 

és ha valaki 60 pontot szerzett, vagy lement a 10. forduló, a játéknak vége, és az nyer, aki a legtöbb pontot gyűjtötte össze.

A Sárkányok völgye egy nagyon színes, kellően gyors társas, amit már akár 10 éves kortól is bevethetünk, ha a családban kerül elő, mert ugye a kártyahatásokat el kell olvasni, értelmezni, és bizony a használatukat is át kell gondolni. Ha sikerül néhány kártyát jól összekapcsolni, azzal már-már egy motor indítható be, avagy lapjaink folyamatosan termelik a bevételt, már ha más nem szól bele. Számomra kicsit talán túl színes az összkép, az illusztrációk sem a kedvenceim, de ha valaki ízléséhez ezek inkább illenek, az könnyen új kedvencre lelhet a játékkal.  

A Dixittel, Stellával, Mysteriummal és más dedukciós játékokkal komoly hírnevet szerzett Libellud kiadó végre valami új ötletnek is teret engedett, és a Cortex-sorozaton is dolgozó Johan Benvenuto valami egészen érdekes mixet készített. A Harmóniát sokan már a kezdetektől úgy emlegették, mint a csempegyűjtős, méltán népszerű Azul, valamint a szintén nem ok nélkül közkedvelt, természetes ökoszisztémákat építős Cascadia szerelemgyereke. Ez a hasonlat pedig kétségkívül megállja a helyét.

A Harmónia játékmenete pofonegyszerű. Az öt placcra kikerülő faelemek (helyenként 3 darab kerül véletlenszerűen) közül veszünk el mindig hármat, azokat tetszőlegesen lerakjuk a saját táblánkra, ezzel élőhelyet teremtve, majd opcionálisan választhatunk egyet az 5 rendelkezésre álló állatkártya közül, amit magunk elé helyezünk, rátéve a kártyához illő számú állatkockát VAGY, ha sikerül egy kártya követelményeit teljesíteni, akkor a legalsó állatkockát levesszük a kártyalapról, hogy a megépített élőhely, a kártya által meghatározott helyére helyezzük.

A játék akkor ér véget, ha valakinek a táblája (majdnem) betelik, vagy ha húzózsákból elfogynak a faelemek – amik réteket, hegyeket, folyókat, fákat és épületeket szimbolizálnak, ezeket pedig különböző módokon lehet építeni, pontozni. 

Nagyon nem mindegy azonban, hogy a zsákból mit húzunk, ami két főnél megnehezítheti az ember dolgát, így 3-4 fővel még izgalmasabb a Harmónia, ami abszolút illik a nevéhez és hírnevéhez, emiatt nyugodtan ajánlható bárkinek, akinek tetszik az ötlet és az asztalkép.  

A ralisport itthon is kellően népszerű, sőt a videójátékok világában is kimondottan sokakat érdekelt, mikor a Codemasters még a Colin McRae nevével fémjelzett sorozat felett bábásokodott, Xbox-on pedig a svéd DICE virította a Rallisport Challenge-epizódokat, technikailag a maximumot nyújtva. Nem csoda hát, hogy a Delta Vision magyarul is kiadta a jobb sorsra érdemes – főleg az Enciklopédia után, ami fantasztikus játék –, a társas eredeti megjelenése óta becsődölt, francia Holy Grail Games ralis társasjátékát, aminél egyébként elég volt a szabályfüzetet lefordítani, mivel maga a játék nyelvfüggetlen.

A Rallyman GT-ben minden egyes futam más, hiszen a pályát véletlenszerűen és tetszőleges hosszban építjük fel a versenyhez, majd ha mindenki választott egy színt, a játékosok a kis műanyag verdákkal felsorakoznak a rajtvonalhoz és már indulhat is a versengés. 

– a gázkockák mellett haladáskockákat és fékkockákat is lehet használni a kellő sebesség eléréséhez.

Természetesen az adrenalin itt is hajtja az embert, és mint a már bemutatott Heatben, ezúttal is fontos a kanyarok bevétele, amiknél a kasztni ki is fordulhat. A kockahasználat okozta szerencsefaktort az összpontosításjelzők semlegesítik, ezekből elég sokat lehet szerezni, emiatt aztán a Rallyman GT is a jobb versenyautós társasjátékok közé sorolható, sőt méltó vetélytársa a F1-es játéknak. Látványra mutatós, játékmenet terén rendkívül izgalmas, emellett minden téren hozza a sport hangulatát és élményeit, aminek köszönhetően minden baráti társaságnak ajánlható, ahol a ralizás közös érdeklődési kör.

Charles Lutwidge Dodgson, avagy Lewis Carroll soha nem gondolta volna, hogy Csodaországa több mint 100 évvel a megszületése után is létezni fog, de talán azt sem sejtette, micsoda szörnyű változáson megy keresztül. 

Alice, a Kalapos és a többiek így a saját céljaik kedvéért szállnak ringbe egy különleges stratégiai játék formájában.

A társasjáték három fordulóra oszlik, amik viszont két szegmensre bonthatók. A teadélután alatt minden játékos a központi asztal körül mozog, kártyákkal begyűjtve az eltérő játékterületekre letehető támogatókat, közben különleges hatásokat és őrületet szerezve. A hatások pedig – kártyák, figurák és – többnyire tokenek formájában kerülnek játékba, amiket mindig mindenki a saját húzózsákjába tesz. Merthogy négy kártyalap jutalmának megszerzését követően a felek a harci fázisba kerülnek, ahol egyfelől számít a játékterületekre letett támogatók száma, majd a harc során mindenki a saját zsákjából húz újabb és újabb tokent, ezzel erősítve vagy gyengítve a saját seregét.

A fordulók így lényegében a harcokról szólnak, amik pedig a területekért és az azokon szerezhető győzelmi pontokért zajlanak, de mindezt sikerült rendkívül stílusosan és ötletesen, nem mellesleg látványosan tálalni. Az eredeti, 

A Csodaország csatái rendkívül átgondolt, kicsit komplexebb (minden egységnek van saját, speciális képessége) darab, de nagyon jól hozza azt a különleges világot, amit Carroll megálmodott, és ügyesen helyezi át egy másik alternatív variációba, ahol ugyanúgy bármi megtörténhet. Egyedi játék, ami a kicsit nehezebb társasok kedvelőinek ajánlott.

Következő hónapban érkezik a Delta, ami egy egészen érdekes, a Camargue deltavidékre vezető kalandot biztosít, ahol mindenki a saját legénységgel tör babérokra, emellé várható a Delta Visionnél a Trollok és hercegnők, az Amygdala és a valaha készült legjobb társasjátékok közé sorolt The Castles of Burgundy legutolsó kiadásának magyar változata. Emellett várható még a Gémklubnál a Sajtra szállás, néhány rövidebb Unlock!, illetve a Szerető otthon. Az izgalmasabb játékokról egy hónap múlva természetesen ismét beszámolunk.