Fotó: Veszprémi Napló
Deutsch Gábor 1909-ben született Karcagon. A középiskoláit Kecskeméten és a budapesti Rabbiképző gimnáziumában végezte (osztálytársa volt a híres-hírhedt Berend – ekkor még Presser – Béla és a neves [Carmilly-]Weinberger Mózes is), rabbi-tanulmányait szintúgy Rabbiképzőben végezte, az 1930-as évfolyam tagjaként. Tanulmányai során számos versenyt nyert meg, elnöke volt a Bacher Vilmos Önképző Körnek, de 1929-ben
diáktársaival megemlékeztek a trianoni békeszerződés évfordulójáról is.
Frissen felvatatott rabbiként láthatóan először az egri közösséggel szemezgetett, sajtóhírek szerint még próbaszónoklatot is tartott, ám láthatóan nem találták meg a közös hangot a hitközséggel, Deutsch végül nem lett egri rabbi, a devecseri hitközség főrabbija lett. A Veszprém vármegyei devecseri hitközség 1941-ben 203 főt számlált (a lakosság 4,6 százaléka), a helyi zsinagógát (lásd nyitóképünkön!) gróf Esterházy Ferenc adományaiból újították fel 1894-ben.
Amellett, hogy közösségét vezette, Deutsch több tanulmányt, beszédet és recenziót publikált, főleg a Magyar Zsidó Szemle nevű folyóiratban, például 1935-ben Keressétek az Istent! címmel, 1936-ban pedig Igehirdetés címen jelent meg több, kisebb beszédének válogatása. Ezen kívül egy 1937-es forrás szerint ekkor rendelkezési állományban lévő tábori lelkész volt.
Láthatóan jó kapcsolatot ápolt a környék keresztény közösségeivel,
amikor 1937 áprilisában beiktatták Ajkán Varga Kálmán református lelkészt, a helyi különböző keresztény felekezetek képviselői mellett Deutsch is beszédet mondott. Amikor 1938-ban eltemették Mautner Herman takarékpénztári igazgatót, a devecseri hitközség elnökét, a temetésen nem csak Deutsch mondott beszédet, de tiszteletét tette a helyi plébános és a főjegyző is.
Rabbiként bizonyosan kissé különcnek számított, konfliktusairól az Országos Rabbi Egyesülettel és az izraelita Országos Irodával a sajtó többször beszámolt. Patrióta szólamai mellett láthatóan ismerte és elismerte olyan cionista szerzők írásait is, mint Martin Buber, Jakov Klackin vagy éppen Nachum Szokolov, támogatta a fiatalok között a héber nyelv oktatását. Eközben 1940-es írásában üdvözölte a zsidó cserkész-mozgalmat, különösen annak vallásos nevelést hangsúlyozó értékeit is.
Munkásságának legérdekesebb aspektusa viszont kétségkívül a kommunizmus (szóhasználatában: bolsevizmus) elleni hadjárata volt.
Keressétek az Istent! című beszédében párhuzamot vont a Szovjetunió és a náci Németország között: „Európa keletén pusztító hadjáratot indítanak minden pozitív vallás, elsősorban a zsidóság ellen, a művelt északnyugaton pedig, a kultúra és a civilizáció vezetőállamában lerakják alapköveit a türelmetlenség harmadik birodalmának s mindeme támadásokkal szemben egyre védetlenebbül áll a zsidóság.”