Az antikommunista rabbi, aki nem tért vissza Auschwitzból

Fotó: Veszprémi Napló

Deutsch Gábor 1909-ben született Karcagon. A középiskoláit Kecskeméten és a budapesti Rabbiképző gimnáziumában végezte (osztálytársa volt a híres-hírhedt Berend – ekkor még Presser – Béla és a neves [Carmilly-]Weinberger Mózes is), rabbi-tanulmányait szintúgy Rabbiképzőben végezte, az 1930-as évfolyam tagjaként. Tanulmányai során számos versenyt nyert meg, elnöke volt a Bacher Vilmos Önképző Körnek, de 1929-ben 

Frissen felvatatott rabbiként láthatóan először az egri közösséggel szemezgetett, sajtóhírek szerint még próbaszónoklatot is tartott, ám láthatóan nem találták meg a közös hangot a hitközséggel, Deutsch végül nem lett egri rabbi, a devecseri hitközség főrabbija lett. A Veszprém vármegyei devecseri hitközség 1941-ben 203 főt számlált (a lakosság 4,6 százaléka), a helyi zsinagógát (lásd nyitóképünkön!) gróf Esterházy Ferenc adományaiból újították fel 1894-ben.

Amellett, hogy közösségét vezette, Deutsch több tanulmányt, beszédet és recenziót publikált, főleg a Magyar Zsidó Szemle nevű folyóiratban, például 1935-ben Keressétek az Istent! címmel, 1936-ban pedig Igehirdetés címen jelent meg több, kisebb beszédének válogatása. Ezen kívül egy 1937-es forrás szerint ekkor rendelkezési állományban lévő tábori lelkész volt.

amikor 1937 áprilisában beiktatták Ajkán Varga Kálmán református lelkészt, a helyi különböző keresztény felekezetek képviselői mellett Deutsch is beszédet mondott. Amikor 1938-ban eltemették Mautner Herman takarékpénztári igazgatót, a devecseri hitközség elnökét, a temetésen nem csak Deutsch mondott beszédet, de tiszteletét tette a helyi plébános és a főjegyző is.

Rabbiként bizonyosan kissé különcnek számított, konfliktusairól az Országos Rabbi Egyesülettel és az izraelita Országos Irodával a sajtó többször beszámolt. Patrióta szólamai mellett láthatóan ismerte és elismerte olyan cionista szerzők írásait is, mint Martin Buber, Jakov Klackin vagy éppen Nachum Szokolov, támogatta a fiatalok között a héber nyelv oktatását. Eközben 1940-es írásában üdvözölte a zsidó cserkész-mozgalmat, különösen annak vallásos nevelést hangsúlyozó értékeit is.

Keressétek az Istent! című beszédében párhuzamot vont a Szovjetunió és a náci Németország között: „Európa keletén pusztító hadjáratot indítanak minden pozitív vallás, elsősorban a zsidóság ellen, a művelt északnyugaton pedig, a kultúra és a civilizáció vezetőállamában lerakják alapköveit a türelmetlenség harmadik birodalmának s mindeme támadásokkal szemben egyre védetlenebbül áll a zsidóság.” 

Eközben a materializmus és az „erkölcsi visszaesések” korát is ostorozta: „Az ember paradoxonnak tűnik fel önmaga előtt, hite megrendül, sokan a materializmus szellemének, a tagadás elvének hódolnak. A legszörnyűbb erkölcsi visszaesésnek eme válságos napjaiban reánk, zsidókra, az Isten keresésének elhivatott népére hárul a feladat, hogy szenvedéseink és megaláztatásaink közepette is újra maradandó értékekkel, a hit és erkölcs legnagyobb kincseivel ajándékozzuk meg az emberiséget, hogy eszméink mellett hűségesen kitartva hirdessük továbbra is a szellem diadalát az anyaggal szemben, az idealizmusét a materializmus fölött.”

Nézeteinek legalaposabb összefoglalása Zsidóság és bolsevizmus c. világnézeti tanulmánya volt, melyet 1937-ben jelentetett meg. A rabbi nem is tagadta bevezetőjében, hogy a füzetet azért írta, mert túl sokan érvelnek úgy, hogy a kommunizmus tanításai „a mi felekezetünk tagjai körében termékeny talajra hullanak”, ezért „időszerűnek véljük, hogy a bolsevizmus alapvető tanaival élesen szembeállítható elvi felfogásunkat, a zsidó valláserkölcsi szellem klasszikus megnyilatkozásain, a Szentíráson és a Talmudon keresztül pontról-pontra leszögezzük”.

Míg „a zsidóság teremtmény és Teremtő között közvetlen, benső kapcsolatot hozott létre, a bolsevizmus ellenben az abszolút isteni hatalom helyébe a szociális Eszme hordozójának, a Pártnak apoteózisát állította, úgy, hogy az egyes ember nem a Legfelsőbb lénnyel kerül függő viszonyba, hanem a mindenható pártszervezettel”.

A rabbi írásában kárhoztatta a totalitárius mozgalmak egyént és önálló gondolkodást felemésztő, teljességre való törekvését. „Az önálló erkölcsi felelősséggel bíró embert nem lehet arra kárhoztatni, hogy az állami gépezetben lélektelen csavarrá süllyedjen, mert az állam, amely az egyes emberen nyugszik, nem válhat öncéllá.” 

Ezen kívül az erőszakos állami szocializálást erkölcstelennek tartotta: „Jobb kevés igazsággal, mint termés bősége jog nélkül” – idézte a Példabeszédek könyvét.

Mint érvelt, „elegendő utalnunk a Tóra gazdasági intézkedéseire, amelyek erős védőbástyául szolgálnak a kapitalizmus kinövéseivel (…) szemben.  »Hét év végével tégy elengedést. Ez az elengedés módja: engedje el minden hitelező az adósságot, amit hitelezett felebarátjának.« (Móz. V. 15. f. 1-2. v.)”.

Deutsch konklúziója világos: „A bibliai és hagyományos irodalom még számos helyen kinyilvánítja azt a nézetét, hogy a birtokszerzést és vagyongyűjtést nem tekinti öncélnak. (…) A bibliai állam (…) feladata a vagyoni különbségeket áthidalni, de nem erőszakkal, hanem a felebaráti szeretet szellemében. Minden nemzet körében voltak kiváltságos társadalmi osztályok. A bolsevizmus, midőn a jelenlegi gazdasági és társadalmi rend ellen harcol, az osztálykülönbségek megszüntetése helyett voltaképpen újabb kiváltságokra tör s ismét egyetlen osztálynak, a testi munkából élő proletariátusnak imperialisztikus uralmát készíti elő!” 

Végül hozzátette: „Ami pedig a bolsevizmus elvi jellegű tanításait illeti, azokat a zsidóság vallásos világnézete minden időkben elvetette s velük szellemi közösséget soha nem vállalhat”.

Ateistákat és vallásosokat, kommunistákat és kapitalistákat, cionistákat és anticionistákat egyaránt a vonatra raktak. Devecserben 1944. május 24-31. között folyt a gettósítás, majd a lakosokat a pápai gettóba vitték, végül július 4-én szállították őket Auschwitzba. A holokausztot mintegy 40 deportált élte túl Devecserből: a főrabbi nem volt köztük, neve szerepel a soá helyi áldozatainak emlékfalán.

A magyarországi holokauszt 80. évfordulóján a magyarság és a zsidóság ezen elfeledett, tragikus sorsú mártírjára is emlékezünk.

Felhasznált szakirodalom:

Gergely Anna: Devecser. In: A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. II. köt. Szerk. Randolph L. Braham. Bp., Park, 2007. 1294-1296.