Isten szótlan szavának karácsonyi üzenete
Mi a mi teendőnk? A csendes leborulás. Ajándék sem kell, csak a szív közepe és hozzá egy szakajtónyi idő.
Nyitókép: Muray Gábor
Bogarak szántják a sötétet
és csillagok az éjszakát.
Van időnk hosszan üldögélni
az asztalon pihenő lámpafényben.
Megadatott a kegyelem:
miközben minden áll és hallgat,
egyedül az öröklét működik.
(Pilinszky János: Kegyelem)
Mi is a kegyelem? Kegyelem az, ha elérjük a határainkat, már nincs erőnk a következő lépéshez, de a Jóisten meg tudja nekünk adni. Kegyelem az is, ha az életünket el tudjuk fogadni ajándékként, s akkor a terheinket már nem akarjuk ledobni, nem akarunk elmenekülni előlük, nem akarunk megszabadulni a sorsunktól, mert tudomásul vettük, hogy ami ránk van mérve, azt cipelnünk kell. Sőt, ahogy a futók pluszsúlyokat aggatnak magukra, tudván, hogy attól erősödnek az izmaik, úgy kell vinnünk a terheinket nekünk is, mert erősebbek leszünk tőlük. A Jóisten tudja, hogy miért adta azt a terhet nekünk, ő az egész életünket látja az elejétől a végéig, mi a pillanatnyi vergődéseinket csupán. A kegyelem nehezen értelmezhető az Újszövetségen kívül. Kegyelmet az Istentől kaphatunk Jézus Krisztus által, aki meghalt értünk a kereszten, hogy megváltson minket az eredendő bűntől. Kegyelem már az is, hogy a földön vagyunk, megszülettünk, kibontakozhatunk, kiteljesedhetünk, szabad akaratunk van. Az élet óriási ajándék, aminek az értékét fel se tudjuk mérni, csak akkor kezdünk mérlegelni, amikor elhagyni készül minket a lélek. Egy hospice-házat üzemeltető felvidéki ember mesélte, hogy aki sokat szenvedett, aki nagyon sokat panaszkodott, aki korábban megpróbálta eldobni magától, még az is tíz körömmel kapaszkodik az életbe, amikor érzi közeledni a véget. Miért nem kezdjük ezt az örömöt megélni előbb? Miért nem jut eszünkbe, hogy Jézus meghalt értünk a kereszten?