Mindent megmutat – Bódis Barnabás érett festészete a zsigerekig hatol

Bódis Barnabás (1973) marosvásárhelyi származású képzőművész, aki Erdélyből költözött Magyarországra a rendszerváltás zivataros éveiben, több nyelven beszél, a főváros kocsmáinak és underground művészvilágának bolyongó lakója. 

Művészetét a befelé vezető, megélt pillanatok formálják – a pillanatok, amelyek seperc alatt az öröklétben találják magukat az eredeti, személyes atmoszférát teremtő, felkavaró festményeken.  

 szapora izzadással, nem azt a mindent, ami örökös ideológiai présgépekben a művészetet társadalmi termékké, jobb esetben kultúrává fonnyasztotta, 

amit az emberi szívben élő, feloldhatatlan ellentmondások érlelnek: amiből egyedül születhet igazi és új a művészetben. 

Barnabás és a világ többi része között, illetve Barnabás festményei és a befogadó között nem tornyosul fullasztó salakanyag, számtalan távolító, megfejtésre váró kulturális utalás – bár tele vannak a munkái utalásokkal –; ehelyett művei az ittekből, a mostokból, zsigeri alapanyagokból, a „semmiből valami” titkából táplálkoznak. Barnabás megtalálta a módot arra, hogy ne azt fesse, amit gondol, hanem azt, amit érez: ez 

az, ami Bódis Barnabásban művészetté alakul egy-egy vízió kirobbanásával. Tegyük hozzá rögtön, hogy egy vízió öntudatlan születésében, a látszat ellenére, rengeteg munka van: folyamatos, kimerítő figyelmet igényel és még valamit, amit szerencsére nem lehet megfogalmazni.

Erényei ellenére Bódis művészetét nem könnyű befogadni, 

de szerintem követeljen is. Nem véletlen, hogy a hasonló impulzusokat mutató író, Kecöli K. Gergő könyvét is a sokoldalúságát csillogtató Bódis Barnabás illusztrálta, ami némi önreklám: Kecöli történetesen a cikk írója, és az elvont festő, Barnabás (Baltazár) karakterét több novellájába beépítette.

A sokféleségében is egységes életművel bíró, egyre elismertebb festő nagyívű, Transzparencium elnevezésű kiállításán Gaál József képzőművész elmondta: a legapróbb gesztusokból is egy „nagyon erős lírai attitűd jön elő”; de a mágikus, megidéző hatás is tetten érhető a munkákon elrejtett női neveken, tekinteteken, formákon át. Az első hatás expresszív, spontán, ám ha újra szemügyre vesszük a műveket, akkor 

Hozzátette: fontos kérdés, hogy egy művész „túlmutat-e valamin, van-e metafizikája” a művészetének. Ez Bódis Barnabás esetében nem is kérdéses. A kérdés, hogy mennyit vagyunk képesek meglátni belőle.

Nyitókép: Németh Zoltán Pál