Így zajlott a szabadságharc egyetlen kétnapos csatája – a kápolnai ütközetre emlékezünk

2024. február 26. 08:05

A magyar sereg nem aknázta ki lehetőségeit, amiről a közutálatnak örvendő fővezér, Dembiński tehetett. Stratégiai vereségről nem beszélhetünk, a szabadságharc legszebb pillanatai Kápolna után jöttek.

2024. február 26. 08:05
null
Kovács Gergő
Kovács Gergő

Ahogy arról korábban írtunk, az 1849. február 5-én lezajlott, Görgei Artúr és Guyon Richárd által fémjelzett branyiszkói győzelem megágyazott a tavaszi hadjáratnak, ám 

a dicsőséges tavaszi pillanatok előtt át kellett vészelni egy döntőnek szánt császári támadást,

 amit Windisch-Grätz herceg vezetett a Tiszántúlon összpontosított magyar honvédseregek ellen. A napra pontosan 175 éve, február 26-án kezdődött kápolnai csata magyar szempontból a győzelem ígéretével kecsegtetett, így különösen 

fájó volt, hogy létszámfölényét a hadvezetés képtelen volt kiaknázni

 és a csatatér az ellenség kezén maradt – ugyanakkor stratégiai vereségről nem beszélhetünk, tragédia nem történt, 

a magyar haderő ütőképes maradt,

 amit a hamarosan induló tavaszi hadjárat bizonyít a legékesebben. A végzetes megroppanás elkerülése mellett a kápolnai ütközetnek még egy pozitív hozadéka volt: leváltották a minden szempontból alkalmatlan fővezért, a lengyel Henryk Dembińskit a honvédseregek éléről.

Ezt is ajánljuk a témában

Erőviszonyok

1849. február elejére az említett branyiszkói áttörés, Klapka György és Perczel Mór sikerei, plusz a bácskai és bánsági csapatok felvonulása lehetővé tette a honvédfősereg összpontosítását, Bem József pedig Erdély felől biztosította a magyar művelet sikerét. A seregek létszámát tekintve nem kétséges: megnyílt az esély egy komoly sikerre, ám ennek kulcsa a megfelelő időpontban végrehajtott csapatösszevonás lett volna, ami kapitális hibák sorozatának következtében elmaradt.

A császári hadsereg összlétszáma elérte a 30 000 főt és a 165 löveget, míg 

a magyar sereg körülbelül 43 000 főt és 150 löveget tett ki.

 A császári tüzérség erősebb volt az ágyúk számát és űrméretét nézve, ám a szakemberek szerint ezt a hátrányt a magyar létszám kiegyenlíthette. Megvolt tehát az esély.

Dembiński, az alkalmatlan

A kápolnai ütközet központi figurája, sajnos negatív értelemben, a lengyel szabadságharc elismert tábornoka, Henryk Dembiński lett, akit lényegében Kossuth Lajos választott meg fővezérnek, nem utolsósorban azért, mert rajongott a lengyelekért és meggyőzte a hírnév. Utólag már tudjuk: a lengyel tábornok nem aratott sikert a magyar tisztikar körében, Görgei Artúr tábornoknak például napiparancsban kellett felszólítania tisztjeit az engedelmességre az ellenszenv és a közfelháborodás miatt, írják a történészek. 

Leszámítva a lengyel hadvezér nehéz természetét, indulatosságát és fafejűségét, 

központi bakija az volt, hogy elmulasztotta az erők sokszor emlegetett, jól időzített összevonását.

Amikor február 26-án a császári és a honvédsereg összetalálkozott, a három magyar hadtest 23 dandárjából csak 7 tartózkodott a csatatéren. Nem volt minden veszve: megfelelő intézkedések esetén aznap estére vagy másnapra további 13 dandár érkezhetett volna a helyszínre – ám ez nem történt meg.

A fővezér görcsösen ragaszkodott eredeti elgondolásához: ha törik, ha szakad, Mezőkövesd és Eger környékén akarta kierőszakolni a döntő csatát. 

Rögeszméjétől vezérelve még az elszigetelten álló Schlik-hadtest bekerítését, üldözését is megtiltotta. 

Az érv: ha Schlikre súlyos vereséget mérnek, Windisch-Grätz nem mer elindulni Budáról, és oda lesz a betervezett helyszín. 

Kiderült, hogy Dembiński újra meg újra elutasította az ötleteket, amelyek a honvédek számára kedvező helyzeteket teremthettek volna. 

A kápolnai csata
Henryk Dembiński, a lengyel származású magyar fővezér a kápolnai csatában

A kétnapos csata

Amikor Windisch-Grätz herceg hírt kapott a magyar sereg összpontosításáról, ugyancsak Mezőkövesdet célozta meg, mint döntő helyszínt. Dembiński Egerben ebédelt Görgeivel, amikor meghallották az első ágyúdörgéseket Kápolna felől. A fővezér azonnali bénázással kezdett: miután megkapta a támadás hírét, 

késve üzent a hadtesteknek az összpontosításról,

emellett nem számított rá, hogy a Schlik-hadtest, miután elfoglalja a Siroki-szorost, a honvédsereg oldalába kerül. Ekkor derült ki, milyen kapitális hiba volt Schlik korábbi üldözésének a letiltása.

A magyar jobbszárny Schlik miatt visszavonult, a császáriaknak sikerült átkelniük Kápolnánál a Tarnán, visszaverték Dembiński támadását, a honvédek aztán rendben hátráltak. Közben a túl lassan összpontosuló magyar seregnek mégis lehetősége nyílt volna a támadás megújítására, hiszen közben Guyon Richárd és Kmety György hadosztályai is megérkeztek, de Henryk 

Dembiński a visszavonulás mellett döntött, sőt, a nagy nehezen egyesült sereget újra részekre bontotta.

 Amikor pedig a hadtesteket is „rosszul megválasztott útvonalakon indította el a Tisza felé, kitéve őket a császári támadásoknak és az élelmiszerhiánynak, személye egyre inkább közfelháborodást váltott ki” – foglalja össze a Hadtörténeti Intézet.

Habsburg elbizakodottság és olmützi alkotmány

„E kétnapos csata során minden ponton tetemes túlerőben lévő ellenséggel volt dolgunk, csupán csapataink kitűnő szellemének és hősiességének, a tábornok urak célszerű vezetésének és bátor tüzérségünk hatásos tüzének tudható be mindenütt a számszerű fölény túlszárnyalása” – dicsekedett a császárnak Windisch-Grätz, aki többek között olyanokat írt, hogy

 „a lázadó hordákat iszonyú mennyiségben” pusztította el.

A herceg messze túlértékelte a győzelmét, de be kell ismernünk: a kedvező erőviszonyokat nézve, a lehetőségeket és a végeredményt összevetve a magyar sereg vereséget szenvedett a harctéren, ugyanakkor a szabadságharc legszebb magyar pillanatai közvetlenül ezek után kezdődtek a tavaszi hadjárat képében. Windisch-Grätz jelentése alapján 

az ifjú Ferenc József császár kiadta az olmützi alkotmányt, mert úgy hitte, megsemmisítették a magyar ellenállást. Rosszul hitte.

A közutálatnak örvendő Henryk Dembińskit végül Szemere Bertalan segítségével váltották le a posztjáról. Nem volt egyszerű: a politikai teljhatalmat képviselő Szemere a hadtestparancsnokokkal együtt kereste fel a fővezért, de amikor megpróbálták a haditanács összehívására rávenni, erre nem volt hajlandó, így Szemere megfosztotta a tisztségétől. 

*

Felhasznált irodalom:

Hermann Róbert: 1848–1849 a szabadságharc hadtörténete

https://rubicon.hu/cikkek/1849-februar-26-27-a-kapolnai-csata

https://militaria.hu/digitalis-hadtortenelem-hadtorteneti-oktatasi-csomagok-iskolak-szamara/1848-49-es-szabadsagharc-es-forradalom-tortenete/a-kapolnai-csata

https://mult-kor.hu/cikk.php?id=851

https://ujkor.hu/content/kossuth-1849-evi-kapolnai-imaja-tevhitek-es-valosag

http://www.e-kompetencia.si/egradiva/zgodovina_madzarske/18.gradivo_ZGODOVINA%20MADZARSKE/index32.html

Nyitókép: A kápolnai csata Than Mór festményén

Összesen 30 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
recipkoki
2024. február 26. 13:13
Muszáj sosem volt dicső múltat hazudni magunknak...Na ebben-mítoszokban-a magyarok verhetetlenek -és a lopásban mint Orbán Pont arra az egyre nem emlékezünk, valóban fontos lenne, örök tanulságul: újra és újra megtanítani a felnövekvő generációkat, hogy egyetlen népet sem olyan mérvű és annyira látványos romlásba a nacionalizmus, mint a magyart. már amikor Dózsa parasztjait kereszre feszítették,Mohácsnál nem volt egység,48 -t is a nemzeti összefogás hiánya miatt buktuk,nemigazán az ellen ereje ,hanem mi uraink árulása,az összefogás hiánya okozta vesztünk mi is voltunk gyarmatosítók ,olyan rosszul bántunk a meghódított ,betelepített népekkel , Kossuth erre rá is jött ,későn az USA -ban ,megírta a Dunamenti konföderáció tervét azért kaptuk Trianont is ,egy kérdést tettek fel nekik végül ,ki áll ki a magyarok mellett,és nem volt olyan nép,tanulni kéne sokat és nem sosevót magyar dicsőség propagandát tolni höhöö
Átoperált Kiscsoportos
2024. február 26. 11:50
Pedorbán mindig legyőzte volna a labancokat, és azóta is császárként pedózná az osztrák gyerekeket-
Halder_1899
2024. február 26. 10:03
Csatáért kár, de végül is jól jött. Leváltották az alkalmatlan vezért, a habsburg túl magabiztos lett, az olmützi alkotmány meg mindent világgá tett, nincs alku. Jók ezek az írások több is lehetne, kicsi alaposabban ugyan de, a 1848/49 + első világháború és második világháború magyar eseményeiből. köszönjük !
ZagerEvans2525
2024. február 26. 09:48
Kiderítettem, bár bizonyítani nem tudom a következőket. A csata után Tiszaőszödön (azelőtt, meg azóta sincs ilyen nevű település) Dembinsky bevallotta, hogy ilyen böszmeséget magyar hadvezér mlg nemkövetett el. Egy Lapinski nevű, honvédszázadosi rangban szoégáló másik lengyel elmondta, hogy a Windisch-Graetz jelentést reggel, éjjel, meg este hamisította. Majd beismerték, hogy ennyire futott a tehetségükből. Kár, hogy nem lettem történész.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!