Herendi Gábor: Jelenleg olyan emberek készítenek filmeket, akiknek nincs sok köze a filmművészethez

Herendi Gábor filmrendező volt a Magyar Hang Kultúrtáj című műsorának vendége.

A rendező elmondja, hogy a Toxikoma után sokat pályázott és próbálkozott az NFI-nél, de minduntalan falakba ütközött. „Jó, hát biztos feketelistán vagyok, de nem egyedül vagyok így, nagyon sok filmrendező nem jut szóhoz. Őket kéne megkérdezni, hogy ennek mi az oka, én nem tudom beleképzelni magamat az ő gondolkodásmódjukba, azt látom, hogy most az a narratíva van – ami az egész kultúrára jellemző -, hogy most mi jövünk. 

– fogalmazott ennek kapcsán. Hozzátette: egyelőre a végtermékekből sem azt látja, hogy túl sok izgalmas és jó alkotás született volna. Szerinte ezek a filmek nem sikerültek olyan színvonalúra, hogy be tudták volna szippantani a nézőket a moziba. „A témafelvetésük sem olyan izgalmas. Én értem, hogy most történelmi filmeket kell csinálni, mert ennek a rendszernek ez van a zászlajára tűzve” – magyarázta Herendi, ugyanakkor szerinte a történelmi filmek csak egy szűk réteget szólítanak meg. Ez alól kivételnek a Semmelweis-filmet tartja, ami – elmondása szerint – „izgalmas téma, és jól meg is lett csinálva”.

„Persze, készüljön egy-két történelmi film, a környező országokban is létezik ilyen, 

– szögezte le.

A rendező arra is kitért, hogy mindig próbált párbeszédet kezdeményezni, de a válasz az volt, hogy majd ha beküld egy jó fogatókönyvet. „Úgy látszik, nekem ezek szerint nem sikerül jó forgatókönyvet összeraknom, mert mindegyikkel volt valami bajuk. Nem tudom áttörni ezt a falat, tudomásul vette, és abba is hagytam, mert nagy munka állandóan pályázni, és megélni a kudarcot” – jegyezte meg.

A rendező szerint Andy Vajna nagyon jól látta, hogy a film műfaján belül vannak közönségfilmek és szerzői filmek. „Ő persze a közönségfilmeket preferálta, de volt annyira józan, hogy nem szabott gátat azoknak a filmeknek sem, amelyek egy szűk réteget érintettek. Ő nem szerette például a Saul fiát, de engedte létrejönni, és ezek szerintem nagyon bölcs döntések voltak. 

– fogalmazott Herendi. Vélemény szerint ellenben a mostani vezetőket egyáltalán nem érdekli a magyar film nemzetközi megmérettetése, minden jó film az inkubátorprogram keretein belül készül, kevés pénzből. Éppen ezért szerinte most virágzik a független filmgyártás.

„Keresem a lehetőségeket, jelenleg nekem is a független film a lehetőségem” – mondta a rendező, akiben az is felmerült, hogy esetleg külföldre menjen filmezni, de szerinte már lecsúszott arról, hogy külföldön befusson.

„Ez egy fekete korszaka a magyar filmnek, borzasztó nagy pusztítást végez a mostani grémium” – szögezte le. Hozzátette: szerinte ez a megosztottság borzalmas, ami hazánkban van, és ez a filmszakmában is jelen van, nem beszélve a színházi világról, ahol „kivéreztetik a független színházakat”.

– mondta. „Persze, azért vannak, akik odadörgölőztek a mostani rezsimhez, és most többet szerepelnek, de ez töredéke a magyar filmeseknek” – tette hozzá a rendező, aki reméli, egyszer vége lesz mindennek.

„Majd egyszer csak felébred ez az ország (...) Szeretném megérni, hogy egy új világ jöjjön” – jegyezte meg a beszélgetés végén.

Nyitókép: képernyőfotó / Kultúrtáj