The Walking Dead: The Ones Who Live 1. évad – a zombik újabb évadra tértek vissza, de ezúttal a főszereplővel. Rick és Michonne újra a holtak között jár… és vannak még itt mások is. Sorozatkritika!
Böjtös Gábor írása
Senki sem tagadhatja, hogy miközben az 1932-ben készült, Victor Halperin rendezte A fehér zombi (hát persze, hogy a ̶V̶I̶C̶O̶… a mi Lugosi Bélánk filmje) és Jacques Tourneur 1943-as Zombit gondoztamja kitaposta számára az utat, George A. Romero ikonikus és úttörő filmje, az 1968-as Az élőhalottak éjszakája, önálló zsánert teremtett, mely azóta is él és virul.
Már ha lehet azt mondani, hogy “él és virul”, egy olyan műfajra, mely a rothadó és emberi húst, belsőségeket lakmározó halottakra – Romero elgondolásában eredetileg ghoulok – épít. És igen, úgy tűnik, hogy ezek a halottak már soha nem akarnak végleg kimúlni.
Noha időnként erejüket vesztik, elhagyják végtagjaikat és elrohadnak, bizonyos időközönként új erőre kapnak, új áldozatokon csámcsogva folytatják hódításukat, akár fejlődve és sajátos képességeket szerezve, de többnyire ragaszkodva a gyökerekhez: ők bizony halottak, ösztönlények
És akár a korszaknak görbe tükröt tartva, akár csak a gore-ra, avagy a kiömlő vérre és a repkedő testrészekre koncentrálva, de veszélyeztetik civilizációnkat, egészen a kipusztulás szélére sodorva az emberiséget.
Nem tett mást Robert Kirkman, a képregényes alkotó sem, amikor az Image kiadónál, 2003-ban, útjára engedte a járkálókat, melyek azonban egyetlen céllal születtek: bemutatni, hogy egy főhős nem csak addig létezik, míg egy rövidke, a túlélésről szóló sztorit megismerünk, hanem bizony azután is, az élő húsból lakmározó szörnyetegeknél pedig vannak veszélyesebb élőlények is a bolygón. Természetesen mi magunk…
És miközben a magyarul is megvásárolható, The Walking Dead című képregény rendkívül sikeres lett, Frank Darabonttal a fedélzeten, már 2010-ben, az AMC csatornán elstartolt az élőszereplős változat, ami számos ponton változtatott az alapfelálláson, új karaktereket hozott be, vagy éppen írt ki sokkal hamarabb, mint azt a paneleken tapasztalhattuk, ezzel olyan sikersztorit indítva el, amely most, 14 évvel később is életképes.
A 11 évados főszál során az alkotók figyelték a nézők reakcióit, azoknak megfelelően változtattak a forgatókönyvön, emiatt sokak szívéhez hozzánőtt egy-egy karakter. Ha csak a legfontosabbat vesszük, Daryl például, akit Norman Reedus alakít, a képregényben nem is létezett, míg a sorozatban az egyik legkedveltebb szereplő, az utolsó mellékszál, a Daryl Dixon pedig pontosan róla szólt.
Most azonban itt a legújabb extra széria, a The Ones Who Live, amire azt gondolom, a rajongók azóta vártak, hogy a fő sorozat 9. évadában Rick Grimes, avagy az Andrew Lincoln alakította főszereplő, felrobbantott egy hidat, amivel megmentette társait, őt viszont onnantól nem láthattuk, nem tudtuk, hova tűnt.
Noha voltak sejtéseink, éppen úgy, mint szerelme, Michonne kapcsán, akit pedig egy ismeretlen közösség közelében láthattunk utoljára, ahogy megment két embert. A tiszta szívű, vezetőnek született, lojális és bátor rendőr, valamint a harcias amazon további sorsát innentől homály fedte. Egészen mostanáig, hiszen az AMC-n frissen debütált új széria rájuk összpontosít, méghozzá nem is akárhogyan. A hazai PR jóvoltából mindegyik epizódot megnézhettük, véleményünk tehát a teljes évadot lefedi, nemcsak a publikusan elérhető első részt.
Rick Grimes felrobbantott egy hidat, hogy mentse a társait. És bár többen is úgy érezték, hogy még él, nem tudták elhinni, hogy meghalt, sőt még jó ideig keresték is, teljesen hiába. Persze a nézők tudták jól, hogy ki és hogyan vitte el a volt rendőrt, csak azzal nem voltak tisztában, hogy hova és ott milyen sors várt rá, egyáltalán túlélte-e sérüléseit. Az egyetlen támpontot az utolsó epizód nyújtotta, miszerint Rick él, de nem szabad ember, mert nem hagyhatja el új otthonát.
Most azonban már a The Ones Who Live első epizódjában minden kiderül,
így az is, hogy a volt rendőr egy három városban is jelenlévő közösség tagja, amely pontosan annak köszönheti fennmaradását, hogy titokban létezik, avagy aki már a része, az nem hagyhatja el, maximum holtan. Rick persze szeretne hazatérni a családjához, ezért bármiféle áldozatra képes, de a rendszer nem engedi, sőt a vezetők nagy lehetőséget látnak benne, ezért a lakosságot védelmező militáns szövetségbe bekerülve gyorsan elő is léptetik, kiemelt feladatokkal bízzák meg.
Ráadásul az is kiderül, hogy Michonne mindeközben milyen közösségre akadt, egy állandóan mozgásban lévő nomád törzs képében, amely azonban kimondottan barátságos, így a nő új társakra lelne, ha nem várnák otthon, és nem az lenne az elsődleges célja, hogy megtalálja a párját. Közben Rick oldalán felbukkan a Terry O'Quinn (Mostohaapa, Lost) alakította Beale vezérőrnagy, illetve további friss karakterek is képbe kerülnek, és persze, ahogy az lenni szokott, nem ritkán a mindent benépesítő, egy-egy esetben hatalmas hordákban közlekedő holtak is komoly problémákat okoznak az élőknek.
Akár a Neganre és Maggie-re összpontosító Dead Cityről, akár a Daryl Dixonról van szó, mindkettő szórakoztató volt, ötletes a maga módján, de ezekből a mellékszálakból valami hiányzott, ami az eredeti szériában megvolt.
A The Ones Who Live azonban megválaszolja, hogy pontosan mi az az összetevő, aminek hiánya miatt a két kisebb sorozat nem volt az igazi, nem hozta a várt katarzist.
Rávághatnánk, hogy Rick hiánya az. Mert bizony ő az, aki mindig is a The Walking Dead mozgatórugóját jelentette. Ő volt az, akit már az első epizód soránt a szívébe zárt a néző. Sőt, a képregény eleve arról szólt, hogy mi történik valakivel azután, hogy túléli a zombiapokalipszist, illetve milyen élete van, milyen emberekkel találkozik, milyen típusú közösségekre lel és a többi.
Ráadásul Andrew Lincoln képében a lehető legjobb személyt találták meg erre a feladatra, hiszen benne megbízik a néző és azonosulni tud vele. De az igazi válasz – már amellett, hogy persze Rick is piszkosul hiányzott – az, hogy maga a közösség erejének éreztetése veszett ki a Dead Cityből és a Daryl Dixonból. Az az összetartozás, ami a The Walking Deadet igazán naggyá tette. Ahogy családdá kovácsolódott egy rakás ember, akik innen-onnan, ilyen-olyan személyiséggel érkeztek, majd miközben az egyén háttérbe szorult, bármit megtettek egymásért és bármikor számíthattak a többiekre.
Nos, ez az, ami az AMC új sorozatában itt-ott megvan, amit legalább nyomokban tartalmaz.
Van pár jelenet az évad alatt, ami hozza az igazi The Walking Dead-hangulatot és pillanatokat. Amikor az embernek a gyomra összerándul, hogy mi történik a kedvenc szereplőivel, vagy egyáltalán mi a fészkes fene zajlik éppen, majd a lélek felszabadul egy hosszantartó pillanatra, mikor közös erővel, összefogással sikerül egy nehéz helyzeten felülemelkedni.
És itt van Rick!! És itt van Michonne! És még felbukkan pár ismerős arc, aminek csak örülni tud az ember. Vagy nem. De a lényeg, hogy egy-két apróságot leszámítva a The Ones Who Live már-már olyan, mintha egy extra, némileg rövidített 12. évadot néznénk a sorozatból, a kedvenc karaktereinkkel, akik már annyira a szívünkhöz nőttek.
Akárcsak magáról a The Walking Deadről beszélünk, mint franchise, akár a The Ones Who Live-ről, mint önálló, az univerzumhoz kapcsolódó sorozat, mindkettőben van még potenciál. A holtak ugyanis köztünk járnak, húsra éhesek, a család azonban minden veszélyforrás és reménytelennek tűnő körülmény mellett az első. És a legfontosabb. A mellékszálak egyértelműen folytatódnak, a kérdés már csak az, hogy milyen tervek mentén, avagy mennyire van előre elgondolva a szálak összeillesztése, és számíthatunk-e még arra, hogy a világ minden táján szétszórt karakterek egyszer újra összetalálkoznak, hogy aztán ugyanúgy összeálljanak egy újabb turnéra, mint azt a Slayer teszi manapság (sok más banda után).
Az esély megvan, az alapok is szilárdak, a Rickre és Michonne-ra fókuszáló széria pedig megmutatta, hogy a mellékszálak nemcsak „occó, kicci” másolatként és hiánypótlóként működnek, de van létjogosultságuk a fő szál mellett.
Azt gondolom, hogy megéri végignézni az évadot, és ha valaki kimondottan szereti a képregényt és/vagy a tévésorozatot, akkor végre elégedetten és néhány kisebb-nagyobb katarzis után állhat fel a fotelből, hogy újra azon gondolkozzon… vajon a zombik vagy éppen az élők a veszélyesebbek egy olyan világban, amit ugyan a holtak romboltak le, de az élők alakítanak olyanná, amilyen. Avagy milyen a végeredmény? Rideg, barátságtalan, veszélyes és kegyelmet nem ismerő, vagy éppen mebocsátó, önzetlen, segítőkész és a család fogalmára építkező. Biztos, hogy tudjuk a kérdésre a választ?
2024. február 26-án, hétfőn hajnali 3 órától látható az AMC-n a The Ones Who Live első epizódja, eredeti nyelven, 22:00 órától pedig már a szinkronos verziót is meg lehet nézni. A továbbiakban ugyanígy, hétfőnként vetítik az újabb részeket, némi eltéréssel az időpontok terén, ami miatt mindig érdemes előre figyelni a csatorna műsorát!
nyitókép: AMC
Pedig az alapok még akár működhetnének is. A hetedik évad ugyanis tartalmaz mindent, amire igény lehet, űrharcoktól a csavaros bosszúig, de ez már nem teljesen az a Black Mirror, ami volt.
Felkészültünk mindenre, de még így is ért meglepetés. Ledaráltuk a méltán népszerű Hunyadi második felét, és leesett az állunk.
A gyerekeinkért bármit megtennénk. De mi van akkor, ha ezek a kamaszok már egészen más életet élnek, más nyelvet beszélnek, mint mi gondoljuk?
Egyre sötétebb fellegek gyülekeznek a kisváros felett, ahol semmi sem az, aminek látszik, de minden veszélyt hordoz magában.
Mi van akkor, ha már úgy tűnik, hogy nincs remény, a hittel és bizalommal pedig a vezetők akarnak visszaélni, hogy mindent kisajtoljanak az emberekből? Itt a Book of Carol.
„Hogyan éljen túl a dzsungel ragadozói között az állatkertben elsatnyult angol arisztokrácia?” – ez is lehetne az alcíme Guy Ritchie új sorozatának.
Újraosztanák Budapest belvárosát.
Stratégiai veszélyt is szimatolnak a szomszédban.
