Harris, Biden, Netanjahu és a tojástánca Washingtonban – mi lesz így Izraellel?
![](https://cdn.mandiner.hu/2024/07/XkpPXQUXBB3o68aiNBoVrVPbDAfJJWM8j0mBPC8i0Rs/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzE4MWUzZTUyMWVhYjQ0YTU4Yjc0YTRiMjUxMTRkMWI2.jpg)
Az izraeli miniszterelnök volt az első külföldi vezető, aki látogatást tett Washingtonban azután, hogy Biden felfüggesztette a kampányát.
![](https://cdn.mandiner.hu/2024/07/XkpPXQUXBB3o68aiNBoVrVPbDAfJJWM8j0mBPC8i0Rs/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzE4MWUzZTUyMWVhYjQ0YTU4Yjc0YTRiMjUxMTRkMWI2.jpg)
A modern építészet jórészt az egóról és a személyes kreativitás öncélú fitogtatásáról szól, a népi építészet célja ezzel szemben a közösség építése, valós szükségleteinek kielégítése volt. Bár nem tanítják, a régiek tudása a jövő emberének is fontos inspiráció lehet.
Egyetemi éveim alatt Washingtonban töltöttem a szakmai gyakorlatomat. A ház előtt, ahol laktam, mindig egy öreg amerikai autó állt, hátsó lökhárítóján furcsa matricával: „Architecture is politics” (az építészet politika). Tetszett, bár kevéssé értettem. Mai fejjel már tudom, hogy semmi nem határozza meg jobban az építészetet, mint a politika – s csak nagyon kevés dolog határozza meg jobban a politikát az építészetnél. Ez a két világ együtt pedig alapvetően meghatározza az életünket.